A föld körüli utazás 366 napig, 5
óráig és 45 percig tartott.
óráig és 45 percig tartott.
2009.03.28. Merre tovább?
Az, hogy hosszútávú utazásunk itinerébe hány meglátogatandó kontinenst és nevezetességet tervezünk be, gyakorlatilag tökmindegy. Útközben úgyis számtalanszor tapasztalni fogjuk azt a szívfájdító érzést, amely a különböz? látnivalók kihagyása miatt jelentkezik majd. A legtöbb utazós blog szerz?je beszámol err?l a kellemetlen érzésr?l, és ez alól én sem leszek kivétel.
Aki egy világ körüli utazásba sok megállót akar beles?ríteni, és az egész projektre nem szán többet egyetlen esztend?nél, annak két fontos dolgot kell tudomásul venni rögtön a legelején:
Természetes, hogy a kihagyásra esélyes látnivalók okozta bels? feszültséget mindenki igyekszik csökkenteni valahogy. Mi például úgy jártunk el, hogy "toltuk, mint a barom", nem volt gond, ha ezer kilométert kellett odébbuszozni egy-egy érdekesebb hely kedvéért (persze annak fényében, hogy Dél-Amerika után hosszas láblógatás következett Polinézia szigetein, ez kibírható volt). A fáradhatatlan menetel koncepciója meglep? módon egész sokáig, Patagónia déli csücskéig m?ködött. Ekkor azonban választás elé kényszerültünk.
El Calafate-i szállásunkon ücsörögtünk és néztük a térképet. Északra hívogatott El Chaltén a hegyekkel, Bariloche a tavakkal, ott volt Mendoza, Córdoba, meg a 4.300 kilométer hosszú Chile úgy teljes egészében, dél felé viszont várt a T?zföld, a Magellán-szoros, meg Ushuaia, a világ legdélebben fekv? városa. Sokáig tanakodtunk, mire mindketten kimondtuk az áment: Ushuaia felé megyünk tovább. Elvégre egy összevont dél-brazil és észak-argentin körtúrára még van esélyünk az életben, az viszont, hogy még egyszer lebuszozzunk (ne adj' isten lerepüljünk) abba a városba, ami már tényleg a világ végén van, nos, nem t?nt túl valószin?nek. Így a buszterminálon vettünk két jegyet Ushuaiába, és vártuk a hajnali indulást.
El Calafate városától egy apró infómorzsával búcsúzunk: a névadó calafate-bokor sárga bogyóiból a helyiek állítólag nagyon finom fagyit tudnak készíteni.
Aki egy világ körüli utazásba sok megállót akar beles?ríteni, és az egész projektre nem szán többet egyetlen esztend?nél, annak két fontos dolgot kell tudomásul venni rögtön a legelején:
- A turné nem ad majd lehet?séget az egyes országok alapos megismerésére, ennyi id? alatt inkább csak a "flava" jöhet át (persze itt felmerül a kérdés, hogy hogyan mérhet? objektíven a megismerés mélysége, de ezzel most ne foglalkozzunk). Ennek a metódusnak ugyanakkor megvan az az el?nye, hogy több mindenbe enged belekóstolni - egy kiadósabb repeta lehet?sége pedig már csak rajtunk múlik.
- Az az útiterv, amely az íróasztal lámpafényénél még nagyjából használhatónak t?nik, nem biztos, hogy odakint a "terepen" is megállja a helyét. Egyrészt menet közben olyan gombost?k is felkerülhetnek a térképre, amelyekr?l korábban fogalmunk sem volt, másrészt pedig a megismeréssel együtt igényeink, preferenciáink is változhatnak, ergo az itiner miatt út közben is f?ni fog a fejünk rendesen.
Természetes, hogy a kihagyásra esélyes látnivalók okozta bels? feszültséget mindenki igyekszik csökkenteni valahogy. Mi például úgy jártunk el, hogy "toltuk, mint a barom", nem volt gond, ha ezer kilométert kellett odébbuszozni egy-egy érdekesebb hely kedvéért (persze annak fényében, hogy Dél-Amerika után hosszas láblógatás következett Polinézia szigetein, ez kibírható volt). A fáradhatatlan menetel koncepciója meglep? módon egész sokáig, Patagónia déli csücskéig m?ködött. Ekkor azonban választás elé kényszerültünk.
El Calafate-i szállásunkon ücsörögtünk és néztük a térképet. Északra hívogatott El Chaltén a hegyekkel, Bariloche a tavakkal, ott volt Mendoza, Córdoba, meg a 4.300 kilométer hosszú Chile úgy teljes egészében, dél felé viszont várt a T?zföld, a Magellán-szoros, meg Ushuaia, a világ legdélebben fekv? városa. Sokáig tanakodtunk, mire mindketten kimondtuk az áment: Ushuaia felé megyünk tovább. Elvégre egy összevont dél-brazil és észak-argentin körtúrára még van esélyünk az életben, az viszont, hogy még egyszer lebuszozzunk (ne adj' isten lerepüljünk) abba a városba, ami már tényleg a világ végén van, nos, nem t?nt túl valószin?nek. Így a buszterminálon vettünk két jegyet Ushuaiába, és vártuk a hajnali indulást.
Forrás: Szabadlábon
El Calafate városától egy apró infómorzsával búcsúzunk: a névadó calafate-bokor sárga bogyóiból a helyiek állítólag nagyon finom fagyit tudnak készíteni.
Hozzászólások
Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.
Ha mondandója van...