Roland írta,
11 óra 20 perckor,
Argentína témakörben.
Az Ushuaia (ejtsd nagyjából: "uszvájá") felé vezetõ út két dolog miatt vált emlékezetessé. Egyrészt a turistabarát útvonalvezetésnek köszönhetõen folyamatosan határállomásokon ácsorogtunk: kilépés Argentínából, belépés Chilébe, kilépés Chilébõl, belépés Argentínába, plusz minden alkalommal papírmunka, pecsét*, és sorállás a hideg szélben. Másrészt átkeltünk a Tûzföldre a kacifántos háttértörténetû Magellán-szoroson keresztül (ez utóbbi sajnos kevesebbet adott a vártnál, élményben valahová a martfûi és a tihanyi komp közé sorolnám).

*Február közepéig ketten összesen tizenhat chilei pecsétet kaptunk az útlevelünkbe.

A Tûzföld (spanyolul: Tierra del Fuego) elnevezés a Yámana õslakosok tábortüzeire vezethetõ vissza. A hideg és szeles, mondhatnók zord éghajlat ellen csupán állatbõrrel és fókazsírral védekezõ népcsoport tagjai folyamatosan számos tábortüzet égettek a partok mentén. Az északkeletrõl közelítõ európai hajósok a világító és füstölgõ szárazföld láttán elõször a "Füstföld" nevet adományozták a területnek, a marketing szempontból izgalmasabb Tûzföld elnevezés csak jóval késõbb került be a köztudatba. Földrajzilag a Tierra del Fuego szigetvilága kétpólusú: a fõsziget északi részén többnyire sík tó-, és morénavidéket talál az utazó, délen (valamint az apróbb szigetek többségén) viszont az Andok havas csúcsai fehérlenek.

Aktuális célállomásunkra este tíz körül érkeztünk meg, sötétedésnek azonban nyoma sem volt. De mi másra is számíthatnánk a világ legdélebben fekvõ városában? Közel a Horn-fok, és nincs messze a Déli-sarkkör sem; kis túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy ha véletlenül rossz ablakhoz állunk a kikötõben, a Beagle-csatorna helyett az Antarktiszra kapjuk a jegyet. Nem vicc, négyezer dollár ellenében innen akár még a jeges kontinensre is elhajózhatunk, hogy aztán megigyunk egy stampedli vodkát a világ legdélebbi bárjában, az ukránok által üzemeltetett sarkvidéki kutatóállomáson... Furcsának tûnhet, mégis évrõl-évre nõ azon turisták száma, akik meglátogatják az Antarktiszt és élvezik a rengeteg pingvin, bálna, jég-sziluett és érintetlen hó nyújtotta örömöket.

A szubarktikus (nyáron hûvös, télen jéghideg, orkánszerû szelekkel turbózott) klímájú Ushuaia városának vezetése igyekszik mind turisztikailag, mind anyagilag kihozni a legtöbbet az egyedi földrajzi lokációból. Büszkén hirdetik is mindenhol a "Fin del Mundo" tényét.

Fin del Mundo, avagy a világ vége - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

És bár a világ végén lenni sem akármilyen érzés, az élmény a környék felfedezésével csak tovább fokozódik. A Tierra del Fuego nemzeti park, az Andok kétezer méternél is magasabb csúcsai, a gleccserek, tavak és jégbarlangok egytõl-egyig garantált szórakozást ígérnek, a Beagle-csatorna élõvilágáról már nem is beszélve. Ez utóbbival mi egy néhány órás hajóút során ismerkedtünk meg, ahol dolmányos albatroszok, Magellán-pingvinek, fókák és gõzhajórécék kerültek fényképezõgépünk keresõjébe.

Katamaránok várakoznak Ushuaia kikötõjében.
Békésen sütkérezõ fókák a Beagle-csatorna egyik szigetén.
A Les Eclaireurs világítótorony 1920 óta üzemel.

Magellán-pingvinek kolóniája.
Hello, kisöreg!
Villámgyorsan úszik, viszont repülni csak szeretne.
Forrás: Szabadlábon

Ushuaia városa önmagában véve nem túl érdekfeszítõ, infrastruktúráját tekintve nagyjából egy horvát tengerparti turistavárosra hajaz. A romantikus híresztelésekkel ellentétben a világ végén tehát nem szakadék, sivatag, vagy más egyéb misztikum van, hanem ír kocsma, sushi-bár, intermodális logisztikai központ, börtön, szuvernírbolt és elrontott névtáblájú kupleráj. Na meg az a rengeteg természeti csoda, amirõl korábban már beszéltünk.

Az Antarktisz innen már csak ezer kilométer.
Pingvinláz mindenütt.
Köztük van a magyar zászló?
Forrás: Szabadlábon

Sajnos a negyedik napon itt kellett hagynunk ezt a sajátos hangulatú világot. Kétezerötszáz kilométernyi buszozás következett, amelyet kis szerencsével három nap alatt sikerült abszolválni (sõt, egy délutánt még tudtunk nézelõdni Argentína éléskamrájában is). A viszonylag hosszú etap végén a borairól elhíresült Mendozában kötöttünk ki.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?