Roland írta,
12 óra 42 perckor,
Francia Polinézia témakörben.
Most, hogy utazásunk talán leggyönyörûbb szigeteirõl kellene írnom valamit, kicsit zavarban vagyok. Még szerencse, hogy csak az otthoni jóidõ beköszöntével egyidõben vált aktuálissá ez a téma, hiszen a februári nulla fokok közepette a hamarosan következõ képek sokkal bicskanyitogatóbbnak tûntek volna. Árva Jenõvel ujjat húzni pedig a világ összes pénzéért sem szeretnék.

A Húsvét-szigetet magunk mögött hagyva, hatórányi LAN-kényeztetés végén érkeztünk meg Francia Polinézia központi szigetére, Tahitire. A leszállást követõ show-elemeken (a népviseletben zenélõ helyieken, a virágfüzéren, satöbbin) túljutva átverekedtük magunkat az emigrációs procedúrán, begyûjtöttük csomagjainkat, majd nekiálltuk kitalálni, hogy hogyan is tovább.

Mivel késõre járt, a környékbeli szigetekre repülõutakat kínáló irodák már rég nem voltak nyitva. Papeete (ejtsd nagyjából: "papé-été") reptere, a szokatlan nevû Aeroport de Tahiti Faa'a biztonságos helynek tûnt (és még némi élet is volt benne), ezért úgy gondoltuk, hogy helyben megvárjuk az utazási irodák reggeli nyitását, és csak azután alakítjuk ki a Francia Polinéziára szánt egy hét forgatókönyvét.

Éjjel egyet üthetett az óra, amikor a kiürült reptéren felfigyeltünk egy másik, hozzánk hasonlóan a váróban éjszakázó párosra. Egy-két hangosabb mondatuk hallatán meglepõdve néztünk össze Ancsival: magyarok! Nem sokkal késõbb pedig már négyesben múlattuk az idõt. Éváról és Zoliról kiderült, hogy Budapestrõl indultak, Los Angeles-i átszállással érkeztek Tahitire, és éppen Bora Bora szigetére tartanak. Hajnalig tartó beszélgetésünk végén azzal búcsúztunk el egymástól, hogy hamarosan még akár találkozhatunk is Bora Bora valamelyik pálmafás strandján.

Tavaly szeptemberben, az indulást megelõzõen én még titkon azt reméltem, hogy anyagi szempontból Szent Martin és Ushuaia mellett Bora Bora is bele fog majd férni a kalandba. Tudtuk, hogy az exkluzív szigetet gyakran a világ egyik legdrágább nyaralóhelyeként emlegetik, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy költségvetésünket illetõen rendkívüli módon elúsztunk Patagóniában. A kíváncsiság mégis furdallta az oldalunkat.

Reggel hatkor nyitott ki az elsõ jegyiroda, mi pedig keserûen vettük tudomásul, hogy négyszáz amerikai dollárnál olcsóbban alig adnak menettérti repülõjegyet Bora Borára. Délelõtt tízig jártunk az ügyintézõk nyakára különbözõ trükkökkel és kérdésekkel, aminek eredményeként csak sikerült a jegyárat fejenként kétszázhatvan dollárra lecsökkenteni. Én mondtam Ancsinak, hogy még ha a fene fenét eszik is, és száraz kenyéren kell majd élnünk az elkövetkezendõ pár hétben, akkor is vegyük meg ezt a két jegyet, mert ki tudja mikor lesz újra lehetõségünk eljönni erre a különleges szigetre. Figyelembe véve, hogy Éváék egyhetes nyaralása utazással és szállással együtt közel hárommillió forintba került, ostobaság lett volna kihagynunk a néhányszor tízezer forintért kínálkozó lehetõséget. Végül fogcsikorgatva, bankkártyáinkat görcsösen markolva megvettük a két repülõjegyet Bora Borára.

Az ominózus repülõjegy - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Úgy gondoltuk, hogy túl sok cuccot nem érdemes magunkkal cipelni a szigetre, ezért súlyos hátizsákjainkat a reptér csomagmegõrzõjében hagytuk, majd fürdõruhákkal, pólókkal és még néhány aprósággal felszerelkezve vártuk a délutánra kiírt indulást.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?