Roland írta,
15 óra 20 perckor,
Francia Polinézia témakörben.
Csaknem öt éve már annak, hogy négy fiatalember egy szépemlékű tiszakécskei hétvége szombatjának éjjelén az alkoholtól és a hormonoktól vezérelve azzal próbált meg imponálni néhány mély dekoltázsú leányzónak, hogy a csapat legbarnább és legjóvágásúbb tagját egy Bora Bora-i divatfotózásról épp hazatért férfimodellnek állította be. A trükk félig-meddig működött, egy lány szájából még a nem várt "Imádom a modelleket!" felkiáltás is elhangzott, mielőtt belevette volna magát az éjszaka örömeibe.

Ugye egyértelmű, hogy azon az estén ki játszotta a modellt?
Forrás: Szabadlábon

Másnap délután az élménydús hétvége véget ért, a fiúk elbúcsúztak, a sztori pedig négy évig, egyikük siófoki legénybúcsújáig porosodott az emlékezetekben. Akkor aztán újra előkerült, és akkorát ütött, mint Muhammad Ali fénykorában.

Gondolom kitalálták már, hogy a fenti csínynek jómagam is aktív segítője voltam. Bár érthető módon azon az estén nem én álltam a reflektorfényben, nemrégiben úgy adódott, hogy a fiktív divatfotózás helyszínét nekem nyílt alkalmam alaposabban feltérképezni. Hadó, Csiga, Alexq figyelem, ilyen volt Bora Bora.

Először is érdemes leszögeznünk, hogy Bora Bora nem több egy gazdagturistás szigetnél a Csendes-óceán közepén (jobb felső térképünkön Dél-Amerika után kettővel balra), amely történelmi és antropológiai szempontból bizony nem sok érdekességgel büszkélkedhet. Arra viszont ideális, hogy egy-két hét erejéig itt frissítsük fel munkában megfáradt testünket-lelkünket, hiszen ehhez a szigetvilágban minden adva van. Kellően vastag pénztárca esetén a legjobb szállodaláncok vízre épült bungallóinak teraszán süttethetjük hasunkat a rendkívül erősen tűző napon, koktéllal a kezünkben nézhetjük a türkizkék lagúnákban körülöttünk úszkáló halakat, vagy éppen az olykor felhőbe burkolódzó vulkanikus csúcsokat.

Annyi programlehetőséget azért mindenképpen tartogat a sziget, hogy egy nyaralás alatt ne unjuk halálra magunkat: mehetünk cápaetetésre, hallgathatjuk a szélben kísérteties hangokat kiadó sziklákat, megkereshetjük az amerikaiak által hátrahagyott, második világháborús légvédelmi ütegeket, de valljuk be, ezek néhány óránál tovább ritkán kötik le az átlagember figyelmét. A sziget inkább arról szól, hogy hátradőlve élvezzük a hotelszervíz és a francia gasztronómia előnyeit a világ egyik leggyönyörűbb környezetében. Ha ennek tudatában vagyunk, garantáltan nem fogunk csalódni.

Minden útikönyv kiemeli, hogy a megfelelő vizuális élmény érdekében ajánlott a repülőgép bal oldalán helyet foglalni a papeetei beszállást követően. A repülési útvonal sajátosságai miatt Bora Bora ugyanis csak onnan lesz látható.

Indulásra készen Papeete repterén.
A távolban Bora Bora lagúnái kéklenek.
A többség ide nem hátizsákkal jön.
Forrás: Szabadlábon

Bora Bora egy központi szigetből és egy gyűrűszerű zátonyegyüttesből áll. Mivel az előbbin vulkanikus csúcsok, az utóbbin pedig pálmafás partszakaszok dominálnak, nem meglepő, hogy a hely egyetlen reptere nem a központi szigetre épült. Ebből adódik aztán az a logisztikai fricska is, hogy leszállást követően a turistákat még motorcsónakkal el kell fuvarozni a különböző szállodákig. Mivel nekünk nem volt előre lefoglalt szállásunk, utunk Vaitape központi kikötőjébe vezetett.

Franciául karattyolnak.
A megérkezés öröme.
Felhőjáték Vaitape kikötőjében.
Forrás: Szabadlábon

Mivel az alkonyat beköszöntéig a kikötő környékén lézengtünk, Bora Bora felfedezése másnapra maradt. Francia nyelvtudás birtokában Ancsi beszélgetett egy búvárruhás helyi csókával, aki halat fogni jött a kikötőbe. Volt szerencsénk végignézni a ráérős procedúrát: emberünk egy óra alatt lógatta be a hálót, egy órán át beszélgetett a parton az arra jövő ismerősökkel, majd egy órán keresztül szedegette ki a hálóba akadt halakat, és csomagolta el a cuccost. Elmondása szerint ennél sokkal többet még akkor sem csinál egy nap, ha éppen nem sújtja a szigetet a gazdasági világválság. Halászik, gyümölcsöt termeszt, eltartja a természet, él, mint Marci Hevesen. Éjszakára szerencsére sikerült találnunk a közelben egy, a luxushoteleknél jóval olcsóbb helyet, úgyhogy aznapra a szálláskérdést megoldottnak tekintettük.

Másnap reggel két meglepetés is ért bennünket: egyrészt az előző este megismert halász banánnal és mangóval megrakott gyümölcskosárral fogadott (csak úgy, kedvességből); másrészt beborult az ég, ami errefelé viszonylag ritkaságszámba megy. Sebaj, magunkhoz vettük a napi ellátmányt (a helyi szupermarketben a Húsvét-szigettel ellentétben végre emberközeli árakkal találkoztunk), majd busszal, stoppal és gyalogosan nekiálltunk megkeresni a fehérhomokos, pálmafás strandokat.

A helyiek csak alvázt és fülkét vesznek, a felépítményt már maguk berhelik.
Kevés a turista, sok a banán.
Hüvelykkel a homokos partok felé.
Forrás: Szabadlábon

Épp az Intercontinental környékén kolbászoltunk, amikor ismerős hang ütötte meg a fülünket. Éva és Zoli, a Tahitin megismert páros köszönt ránk, nem sokkal később pedig már együtt söröztünk a szálloda egyik víz fölé épült bungallójának teraszán. Annak ellenére, hogy az Intercontinental a luxushotelek Volkswagenje, Bora Borán ennél jobban eltalált resortot nem sokat látni. A szálloda ötven-hatvan négyzetméteres házikói teljességgel rendben vannak, a nappali padlójának egy részét pedig - amolyan természetes akváriumként funkcionálva - üvegből alakították ki. Hogy a show-jelleg még erősebb legyen, az átlátszó padlózat alá korallokat és sziklákat pakoltak a tervezők, amit éjszaka, ha kedvünk tartja, beépített lámpával világíthatunk meg. Bár értettük a koncepciót, azért éreztük, hogy ennél műanyagabb íze talán még a mekis sajtburgernek sincs. De mit tegyünk, azt is milliók fogyasztják nap mint nap, erre is biztosan van igény. Kíváncsi lettem volna, hogy mondjuk a Four Seasons mivel rukkol elő Bora Borán.

Giccsparádé.
A bungalló teraszáról már csak pár lépcső a víz.
Show-elemek mindenütt.

A vízben méteres rája fürkészi a talajt.
Minden adott a kikapcsolódáshoz.
Szobába kért reggelit és koszos ágyneműt egyaránt szállít.
Forrás: Szabadlábon

Mivel a fősziget homokos strandjai túl sok extrát nem tartogatnak, az igazi villanáshoz át kell hajózni a motuk (zátonyszigetek?) valamelyikére. Egyik napra meg is beszéltük Zoliékkal, hogy teszünk egy látogatást a túloldalon, olcsó (értsd: nem aranyárban mért) vízitaxit azonban sehol sem találtunk. Még annak ellenére sem, hogy a pénzügyi krach szele Bora Borán is éreztette hatását: a szállodák kihasználtsága ottjártunkkor 20% körül alakult. Csalódottan ballagtunk hazafelé a főút mentén, amikor mégis ránk mosolygott a szerencse: egy helyi csónakjavító mestertől sikerült meglepően baráti áron bérelni egy motoros lélekvesztőt.

Kis csapatunk minimális hajózási tapasztalatokkal, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki az ismeretlennek. Mivel Bora Bora motuinak többségét már réges-régen kiárusították, igyekeztünk délutáni pihenésünknek olyan környezetet választani, amit nem vérszomjas ebekkel és sörétes puskákkal őriznek. Kisvártatva találtunk is egy helyet, ahol - bár ki volt téve a "Privato" tábla - barátságosan fogadtak.

Vegyen ön is hétvégi telket Bora Borán!
Háttérben a vulkán két csúcsa.
Perzsel a nap, kétségtelen.

A sziget legmagasabb pontja 727 méterrel emelkedik az óceán fölé.
Ez a négylábú ritkán hagyja el a parányi homokzátonyt.
A szél kedvező, a horgonyt húzzátok fel!
Forrás: Szabadlábon

Csobbanás, snorkelezés, ebéd és szieszta következett, majd a Le Meridien komplexumát vettük célba (ott állítólag hatalmas teknősöket lehet lencsevégre kapni). Érkezésünk rendhagyóra sikerült (négy magyar, saját maga kormányozva a szakadt motorcsónakot, egyikük fején vizes gatya hűtés gyanánt, stb.), olyannyira, hogy be sem akartak engedni bennünket a szálloda területére. Ráadásul benzinünk is fogytán volt már, úgyhogy azért is kuncsorogni kellett egy sort. Rövid személyazonosság-ellenőrzést követően az őrök tekintete valamelyest meglágyult, majd megtudtuk, hogy bár a teknősnézésnek mára vége, tankolni azért tankolhatunk a hotel (szintén vízre épült) benzinkútján.

Pedig bíztunk benne, hogy sikerül.
Evezővel gyorsabb volt, mint mi a motorcsónakkal.
Nyugalom.
Forrás: Szabadlábon

Aznap este Vaitape egyik vízparti éttermében búcsúztunk el egymástól, hiszen a mi gépünk másnap délután indult vissza Papeete repterére. A szigeten eltöltött utolsó néhány órában jobb híjján az emberek és a logisztikai folyamatok megfigyelésével múlattuk az időt. Az tudható, hogy a katalógusok vékony polinéz lányait biztosan nem erről a szigetről gyűjtötték össze; ennyi túlsúlyos, mozogni is alig tudó egyént egy rakáson ritkán lát az ember. Végtelenül sajnálom, hogy a vádlik és bokák környékén megfigyelt kóros mértékű eltorzulásokat fotókon nem dokumentáltuk. Tetszetős volt viszont a lányok hajába tűzött hófehér Monoi, amiből a térségben számos cég készít ilyen-olyan olajokat.

Egyszerűen is lehet.
Az ellátmány nagy részét a Taporo VII hozza a szigetre.
A szállodák igyekeznek hajóban is túllicitálni egymást.
Forrás: Szabadlábon

Négy napot töltöttünk el az éppen paradicsomian alullátogatott Bora Borán úgy, hogy a kínálkozó programlehetőségek nagy részét kihagytuk. A lényeget azonban láttuk, a koncepciót megértettük, és ezzel a bejegyzéssel talán át is adtuk valamelyest. Amennyiben ön egy unatkozó milliomos, akinek már herótja van a Maldív-szigetek unalmasan lapos tájképétől, jöjjön el ide is, Bora Borán legalább van vulkán a háttérben. De ha az asszony nem ragaszkodik mindenáron a Francia Polinéziában vásárolt igazgyöngyhöz, menjenek inkább máshova - annyi sokkal klasszabb hely van a világon.



Hozzászólások
Alexq mondta [2009.04.08. 20 óra 18 perckor]:

A Bora Bora-i szerződést felmondtam, és a szépséges lánykákat elvittem onnan. Ne haragudj.

Új szerződést kaptam, ha majd hazatolod a képed, akkor elmesélem, hova kell elmenned, hogy soha ne akarjál eljönni a paradicsomi körülmények közül: amikor neked kell levakarnod a csajokat, és ők mennek hozzád, hogy felszedjenek és ágyba cipeljenek, mire te kijelented, hogy nem vagy könnyen kapható férfi.
Roland mondta [2009.04.08. 20 óra 29 perckor]:

Jenei úr magabiztossága a mai napig lehengerlő.
Csiga mondta [2009.04.09. 8 óra 54 perckor]:

Van ami nem valtozik! :)

Ugyan nem ide tartozik, de mindegy, mindenkinek eldicsekszem vele: tegnap nyertem pokeren egy Nokia 6600-as telot, elado, ha valakit erdekel, karcmentes! :)




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét második napja?