Roland írta,
21 óra 50 perckor,
Fidzsi-szigetek témakörben.
A Fidzsi-szigeteken készített jegyzeteinkben már utaltunk arra a kiselõadásra, amelyet Simi, a nõi szemmel állítólag megnyerõ mosolyú házigazda tartott nekünk a kókuszdiókkal kapcsolatban. Aki hozzám hasonlóan nem pálmafák árnyékában rúgta a port gyermekkorában, annak talán szolgál némi többletinformációval az alábbi írás.

Mivel egy pálmafa még a legrosszabb pillanataiban is fotogén és egzotikus tud maradni, hangulatkeltési célzattal elõszeretettel alkalmazzák szerte a világon, Mexikóváros plázáitól Siófok Aranypartjáig. Annak ellenére, hogy még a virágládákban nyomorgó példányok is képesek javítani valamelyest az ember közérzetén, a kókuszpálmák igazi ereje csak természetes közegükben, az érintetlen trópusi tengerpartokon mutatkozik meg.

Kókuszpálmák a Fidzsi-szigeteken - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Az akár harminc méter magasra is megnövõ kókuszpálma (cocos nucifera) termése a rögbilabdára emlékeztetõ, tompa élû csontár, melynek színe a zöld és a sötétbarna között változik, érettségtõl függõen. Ezeket a csontárokat a pálmafa tetején, közvetlenül a levelek alatt láthatjuk. Nem jelenthetjük ki egyértelmûen, hogy a kókuszpálma termése akkor pottyan le a fáról, amikor megérett; az éretlen (zöldes) és az érett (barnás) termés egyaránt képes földre esni (a pálmák alatti romantikus séták során tehát ezt nem árt észben tartani). Újdonsült Bálint gazdánk, Simi mindkét fajtából hozott nekünk a demonstrációhoz.

Simi egy szempillantás alatt fálmászott a fára.
Ezerdolláros mosoly a fa tetejérõl.
Simi hozott zöldet is, barnát is. A kellékek késõbb még fontosak lesznek.
Forrás: Szabadlábon

Nézzük meg, mit is tartogat számunkra az érési folyamat elején járó, zöld színû termés. Az elsõ kézbevételkor két dolog tûnhet furcsának: az elliptikus csontár egyrészt nehezebb, mint gondolnánk (tömege akár két kilogramm is lehet), másrészt lötyög valami a belsejében. Ez a lötyögõ folyadék nem más, mint a kókuszvíz, amely az érés során egyfajta táplálékként szolgál a fejlõdõ termés magja, a kókuszdió számára.

A még zöld példányok felnyitásához jól jön egy élesre köszörült machete. Ezzel fokozatosan, érintõirányban vékonyítva a termés kérgét, egy idõ után eljutunk a maghoz, melynek héját óvatosan átszakítva már kortyolhatjuk is az édeskés ízû tápfolyadékot. Nincs benne sok, saccra úgy két deciliter lehet.

Elértük a termés magját.
Az átlyukasztott mag, és benne a kókuszvíz.
Kókuszvíz kóstolása Simi pálmalevélbõl font fejfedõjében.
Forrás: Szabadlábon

Miután két úszás között az árnyékban hûsölve elfogyasztottuk a jellegzetes nedût, a termést akár félbe is vághatjuk, hogy aztán ízléstõl függõen kikanalazzuk a zselészerû kókuszbélt (nekem nem nagyon tetszett, amirõl elsõsorban a - már elnézést, de - takonyszerû állag tehet). Simi itt mutatja meg önöknek, hogyan is néz ki a félbevágott, éretlen termés.

Ha a fán lévõ, vagy földre pottyant zöld csontárt hagyjuk tovább érni, a kókuszvíz szép lassan felszívódik* a zselészerû anyagba, és kialakít egy nagyjából centiméternyi vastag, szilárd réteget a mag (vagyis a kókuszdió) héjának belsõ falán. Így áll elõ tehát az a klasszikus kókuszbél, amelynek szeletjét egy euróért árulják Riminiben a strandon, és ez az, amibõl a drága nagymamák a Kozáksapka oly finom hófehér palástját készítik. Miközben a termés belsejében a kókuszvíz felszívódása zajlik, a csontár kérge kívül is változik (zöldrõl barnára).

*A felszívódó kókuszvíz helyén levegõvel töltött üreg marad vissza, innen az érett termések kiváló úszóképessége. A vízbe esett példányok akár kontinensek között is sodródhatnak, bármiféle megromlás nélkül (a talajba fúródott és békén hagyott termés egy idõ után csírázni kezd, amibõl aztán pálmafa lesz, így biztosítva az utánpótlást).

Hogy kell viszont eljárnunk, ha mondjuk a lakatlan Kókusz-szigetnél szenvedünk hajótörést, és korgó gyomorral a parton sétálgatva a víz egy érett, barna példányt sodor a lábunk elé? Nos, a felnyitáshoz mindenképpen szükségünk lesz egy éles szerszámra. Ha nincs nálunk a tábori bugylibicskánk, keresnünk kell egy élesebb sziklát, és azzal kell kikezdenünk a termés viszonylag kemény, barnás kérgét. Esetünkben Simi egy hegyes fadarabbal szúrta fel azt, majd foggal-körömmel esett neki a rostszálas buroknak.

Megszúrta, majd lefejtette.
Nincs az a tangabugyi, amit Simi ne harapna át.
Legbelül ott lapul a kókuszdió.
Forrás: Szabadlábon

Már a lehántás elején tapasztaljuk, hogy a kéreg meglehetõsen furcsa szerkezetû. Jellegét tekintve olyan, mint egy papírlap: hosszában nehéz elszakítani, nyíró mozdulatoknak azonban rögtön megadja magát. Néhány hántás után rá lehet érezni a technikára, utána pedig már könnyedén megy a dolog.

A procedúra végén eljutunk a barna és szõrös kókuszdióhoz, amelynek feltörése elsõre akár még problémásnak is tûnhet. Megfelelõ technikával azonban könnyedén elbánhatunk a dió fás, kemény, néhány milliméter vastag burkával, így végre miénk lehet az áhított kókuszbél.

Több iskola is létezik a kókuszdió hatékony feltörésére, az általunk látott legelegánsabb módszer a következõ: alulról megfogva tartsuk egy fatörzshöz a diót, majd egy combosabb kés élével ütögessük végig határozottan a dió "egyenlítõjét". Ha ügyesek vagyunk, a merev burok egy idõ után elpattan, az esetleg még bent lévõ, fel nem szívódott kókuszvíz fele pedig megmarad (a másik fele értelemszerûen elfolyik). Egy közepesen érett kókuszdió így néz ki a feltörés után (a víz mennyisége és a kókuszbél vastagsága ugye fordítottan arányos).

Ha jól csináljuk, a kókuszvíz fele megmarad - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Ha idáig már eljutottunk, igazán nincs sok hátra; csak ízlés dolga, hogy hogyan fogyasztjuk el a hófehér csemegét. Lehet reszelni, vágni, alányúlva kipattintani, ki hogy szereti. Tipp: ha a reszeléket pálmarostba csavarva préselni kezdjük, nagyon finom és roppant édes kókusztejhez jutunk.

Simi egy recés végû vasdarabbal reszelte le a kókuszbelet.
Szeletelve sem rossz, friss, ropogós.
Már majdnem üres.

A préseléshez használt pálmarost, egyenesen a fa törzsérõl.
A kókuszreszeléket préselés elõtt a rostra helyezzük.
Erõsen megnyomva pedig már csorog is a kókusztej.
Forrás: Szabadlábon

A cocos nucifera egyébként nem csak a finom kókuszvíz vagy az egészséges kókuszbél miatt értékes. A kókusztejbõl tejport, pépet és krémet is lehet készíteni, a termés rostos kérgébõl pedig kötél és mindenféle ruhanemû (akár még szõnyeg is) fonható. A megvágott virágzatokból pálmabort, ecetet, cukrot és szirupot lehet elõállítani, a dió edényként használható, a pálma törzse és levele pedig hasznos építõanyag a trópusokon. Ja, és függõágytartónak is ideális.



Hozzászólások
Zsolt mondta [2009.04.18. 22 óra 42 perckor]:

Halihó! Ha ennyi mindenre jó, holnap ültetek egy kókuszpálmát. Hozol egy jó pálmabor-receptet? :) Plusz egy költõi kérdés: hogy hívják a hawaii mintás inget Fidzsin? :) Jó szelet, üdv, Zsolt
Roland mondta [2009.04.19. 7 óra 43 perckor]:

Pálmabor-receptem nincs, a tradícionális ruházat nevét viszont tudom: Tapa.

http://en.wikipedia.org/wik...
Pyros mondta [2009.04.20. 10 óra 48 perckor]:

Azért még ma is akadnak olyan ügyes fiatal lányok, akik tökéletesen el tudják készíteni a Kozáksapka oly finom hófehér palástját. :)
MM mondta [2009.04.20. 19 óra 10 perckor]:

A kozaksapkaval kapcsolatban csak egyeterteni tudok! :-)
Rohamsisak mondta [2009.04.20. 21 óra 29 perckor]:

Sõt a vaníliás rohamsisak nevû sütemény receptjét is sok ifjú lány sajátítja el igen hamar, egy-egy rövid mesterkurzus után... :)
Roland mondta [2009.04.21. 15 óra 53 perckor]:

Mindig tudtam, hogy receptblogot kellett volna indítanom.
Ancsi mondta [2009.04.22. 12 óra 10 perckor]:

Még indíthatsz! Szabadszájon, avagy nagykanállal a Föld körül :)
Szabó Péter Gyula mondta [2013.05.01. 17 óra 26 perckor]:

Szoktam kókuszdiót vásárolni, de a pucolásánál közvetlenül a belsõ, vékony barna héj alatt a fehér húsban fura, sötét, talán lárvákra emlékeztetõ dolgokat látok, amikre még nem találtam magyarázatot. Ilyenbõl 1-2 darabot szoktam találni, de a most felbontottban 7 volt, az egyik mintha majdnem kifejlett légyszerû valami lenne. Plusz egy narancssárga képzõdményt is. Készítettem felvételeket is, szívesen elküldeném. A kérdésem: ettõl a fehér hús még ehetõ? Ha a vékony héjjal együtt reszelem, ezek a rejtve maradnak. Elõre is köszönöm a választ vagy linket.
Üdvözlettel: Péter




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?