Roland írta,
7 óra 11 perckor,
Ausztrália témakörben.
Sydney elõtti utolsó megállóm Byron Bay-re esett. Annak ellenére, hogy a Földet egykoron megkerülõ hajós nevét viselõ falucska igencsak kedvelt desztinációnak számít a turisták körében, lakossága még a hatezret sem éri el. Anyagiakban itt sincs hiány, a megérkezés perceiben Ducati 1098R-t ugyanúgy sikerült spottolni, mint Aston Martin DB7-et.

A buszjeggyel együtt foglalt szállásra gyanútlanul érkeztem, ami viszont ott fogadott, túl tett még a világ legerkölcstelenebb bordélyházain is. Azzal a különbséggel, hogy itt nem nõk riszálták magukat, hanem a hullámlovas szubkultúra díszpintyei. A szõrös hörcsögök szörfös köcsögök forgataga láttán bennem az a konklúzió csapódott le, hogy a legtöbben a sport köré épült felhajtás miatt veszik meg az elsõ deszkát. Sorolok is néhányat a fejekben lévõ eltévelyedett elgondolások közül.

  • Álló szörfdeszka mellett ánuszig letolt bermudában feszíteni a strandon = menõ.
  • Belvárosban hónalj alatti szörfdeszkával reggeltõl-estig szambázni = menõ.
  • Hónaljban képzeletbeli dinnyéket cipelni, tüdõt teleszívni és levegõt nem kifújni = menõ.
  • Folyamatosan úgy vonulni, mintha mindenki bennünket nézne = menõ.
  • Surfer dude-okkal bratyizni, másokat látványosan megvetni = menõ.
  • Agysejteket és szinapszisokat növeszteni, valamint sörösüveget letenni = nem menõ.
  • Esténként nem melegnek öltözni és nem ájulásig piálni = nem menõ.

Érdekes módon a hullámokat rendesen meglovagolni alig néhányuk volt képes. A legtöbben már öt-tíz méter után lepottyantak a deszkáról és úsztak vissza a kiindulási pontra, ami valljuk be, egy egészséges elméjû ember számára ritkán lehet hosszú ideig szórakoztató. Egy-egy session alatt nem is töltöttek túl sok idõt a vízben; gondolom õk is megkönnyebbültek, amikor kijöhettek a hullámok közül és mehettek vissza pózolni a dekoltázst süttetõ turistalányok elé. Értem én, hogy a trendi életforma látszatához néha a vízbe is be kell menni, de hát mit tegyünk, ez egy ilyen hülye sport.

A teljesség kedvéért el kell mondjuk, hogy a szörfös fiúk többsége jól néz ki, errõl nem érdemes vitázni. Ausztráliában viszont aránylag kevés a szép lány (a magyar felhozatalhoz szokott szemnek legalábbis), így ott az a furcsa helyzet áll elõ, hogy a telivér hölgyek leszakadt állkapcsokkal bámulják a színes deszkákkal parádézó fiatalembereket, akik hímringyó módjára rázzák a szeméremig letolt térdnadrágokat, miközben "What's up, bitch?" felkiáltásokat intéznek az ezen jókat kuncogó nõnemû közönség felé. Érthetetlen!

Ettõl a feje tetejére állított világtól én igyekeztem minél távolabb kerülni, így a rendelkezésemre álló szabadidõben strandolás helyett inkább a Cape Byron világítótoronyhoz gyalogoltam el. Történt még, hogy este megismerkedtem néhány holland turistával, akikkel végül egy helyi diszkóban kötöttünk ki. Csodák éjszakai szórakozás terén nyilván nincsenek, Ausztráliában is ugyanaz a sz@r van, mint odahaza, újdonságnak talán csak a Slap the goon! kultúrát mondanám. A nyilvános drogelosztóként mûködõ közeli hippifaluba, Nimbinbe én nem jutottam el, valahogy nem éreztem a csábítást, hogy felszálljak a viccesebbnél-viccesebb buszok valamelyikére.

Szörfüzlet a part közelében.
Ritka a nem szõke szörfös.
Meglepõen üres a beach.

Byron Bay fõ strandja.
Elõttünk a Cape Byron, vagyis Ausztrália legkeletibb pontja.
A világítótorony 1901. óta segíti a hajózókat.

Naplemente az öbölben.
A goon zacskóban árult alkoholos üdítõital, amolyan ausztrál kannásbor.
A központ szuvenírboltjaiban mindenféle okosság kapható.
Forrás: Szabadlábon

Byron Bay-bõl este indultam tovább Sydney-be. A tizenkét óráig tartó buszozás Dél-Amerika negyvenes szakaszai után pikk-pakk elröppent, bár a mellettem látványosan szenvedõ ausztrál egyetemista errõl biztosan másként nyilatkozna. A vezetési idõket érdekesen szabályozó ausztrál jogszabályok miatt kétóránként harminc percet kellett pihennünk, aminek köszönhetõen az utazóközönég nagy része nem tudott rendesen aludni. Engem viszont ez már cseppet sem zavart, zenehallgatással és benzinkutakon vásárolt csokis fánkokkal ütöttem el az idõt.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?