2009.05.01. Így kezdõdött

Roland írta,
2 óra 31 perckor,
Motivációk témakörben.
Egy nagyobb lélegzetvételû túra gondolata már évekkel ezelõtt, a fõiskola befejezése után felvetõdött bennem. 2003. nyarán történt, hogy egy kolléganõm mutatott nekem néhány elektronikus levelet, melyeket világutazó ismerõsétõl kapott életjel és beszámoló gyanánt. A srác színes leírásait olvasván nekem is kedvem támadt az utazáshoz, ennél tovább azonban (akkor még) nem jutottam.

Nem sokkal késõbb a neten kóborolva teljesen véletlenül ráakadtam Sárecz Iván honlapjára. A közel négyszáz napos földkerülésnek emléket állító Ahogy érzed... weboldal leginkább a hangulatával fogott meg, egy-egy sûrûbb nap után jó volt belelapozni a részletes élménybeszámolókba és eljátszani a teljes szabadság lélekemelõ gondolatával. Az ábrándozáson kívül nekem akkor még többre nemigen futotta, bankszámlám aktuális egyenlegére pillantva be kellett látnom, hogy az én "nagy kalandom" ideje egyelõre nem érkezett el.

A rákövetkezõ években a figyelmem egész másra (párkapcsolatokra, szakmai fejlõdésre és egyebekre) irányult, a mehetnék pedig a külföldi munkavállalás gondolatában nagyjából ki is merült. Egy németországi GP alkalmával aztán megismerkedtem egy olyan fiatalemberrel, aki Azerbajdzsántól Kínáig és Mexikótól Új-Zélandig már sokfelé járt a világban, a tapasztalatokról pedig rendszerint csillogó szemekkel számolt be a haveri összeröffenések során. Ismeretségünk Kovaxszal hamarosan barátsággá mélyült, a jópofa sztorik hatására pedig az utazás gondolata a fejemben - bár kicsit eltérõ koncepcióban, de - újból erõre kapott.

Egy csúnya motorbalesetbõl felépülve 2007. márciusában már javában toltam a korporét világ szekerét, amikor a Suematra néven publikáló blogger rendhagyó döntésérõl Orosz Péter közleményt adott ki. Az irigylésre méltó szabadságon morfondírozva végül arra a következtetésre jutottam, hogy egy hasonló pauza az én életembe is simán beleférne, az értékes hónapokat azonban lébecolás helyett valami izgalmas dologgal kellene kitölteni. Egy kedvezõ ajánlat csábításának engedve Zsuzsa idõközben visszament dolgozni, nekem pedig néhány egymást követõ húzósabb projekt után, 2007. decemberében harminc nap jól megérdemelt pihenés következett.

A nagy karácsonyi bejglizabálás környékén volt lehetõségem elõször alaposabban szemügyre venni Imecs Orsolya és Bede Márton utazós blogját. Ázsiai expedíciójuk élményeit olvasgatva szemeim elõtt szép lassan egy világ körüli utazás halvány képe kezdett kirajzolódni, persze számos fekete folttal és ezernyi kérdõjellel egyetemben. Mennyibe kerülhet egy ilyen út? Vajon ehhez fel kell mondanom, vagy létezik más megoldás is? Mikor tudnék, és mikor lenne érdemes elindulni? Hogyan fogadná a család? Mire van szükség egy ilyen kalandhoz? És még megannyi kérdés, melyekre 2008. január elsején magam sem tudtam a választ.

Sárecz Iván, Kovax, Suematra, Bede Márton és Imecs Orsolya - nézze meg nagyban is!
Forrás: Ahogy érzed..., Milestone.hu, Suematra, Khívától keletre

Kilenc hónappal késõbb azonban már kész útitervvel és teletömött hátizsákkal várakoztam a Ferihegyi reptér 1-es terminálján, várva a londoni Wizz Air gép hajnali indulását. Hogy mi történt a két idõpont között a felkészülés során? Hamarosan kiderül.



Hozzászólások
Zsolt mondta [2009.05.02. 23 óra 17 perckor]:

Szia! No, csak az jutott eszembe, hogy a blogodat olvasgatva majdnem mindig elkalandozok az általad említett emberkék oldalaira, és legtöbbször értékes embereket, jó írásokat találok! A mai "menü" Sárecz Iván pozitív honlapja volt... Mindenkinek ajánlom! Köszönet a fentiekért, a legjobbakat, Zsolt :)
Sárecz Iván mondta [2009.06.02. 21 óra 13 perckor]:

Kedves Roland!

Örömmel találtam rá a blogodra, köszönöm neked, hogy megvalósítod azt az álmot, amelyet minél többünknek át kellene élnie. :)

Külön köszönöm, hogy inspirációként megemlítettél engem, soraid olvasása közben vissza-visszaköszön rengeteg élmény és érzés... Azt hiszem, lassan meg kell ismételnem az egészet, mert öt év után már kezdenek elhalványulni a történetek a fejemben! :)

Nagy kalappal mindenhez, legfõképpen kicsattanó egészséget kívánok, a többivel nem lehet problémád. Don't ever forget this: "There are no strangers in this world, just friends we haven't met." :)

Szívélyes üdvözlettel:

Sárecz Iván




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?