2009.05.01. Így kezd?dött

Egy nagyobb lélegzetvétel? túra gondolata már évekkel ezel?tt, a f?iskola befejezése után felvet?dött bennem. 2003. nyarán történt, hogy egy kollégan?m mutatott nekem néhány elektronikus levelet, melyeket világutazó ismer?sét?l kapott életjel és beszámoló gyanánt. A srác színes leírásait olvasván nekem is kedvem támadt az utazáshoz, ennél tovább azonban (akkor még) nem jutottam.

Nem sokkal kés?bb a neten kóborolva teljesen véletlenül ráakadtam Sárecz Iván honlapjára. A közel négyszáz napos földkerülésnek emléket állító Ahogy érzed... weboldal leginkább a hangulatával fogott meg, egy-egy s?r?bb nap után jó volt belelapozni a részletes élménybeszámolókba és eljátszani a teljes szabadság lélekemel? gondolatával. Az ábrándozáson kívül nekem akkor még többre nemigen futotta, bankszámlám aktuális egyenlegére pillantva be kellett látnom, hogy az én "nagy kalandom" ideje egyel?re nem érkezett el.

A rákövetkez? években a figyelmem egész másra (párkapcsolatokra, szakmai fejl?désre és egyebekre) irányult, a mehetnék pedig a külföldi munkavállalás gondolatában nagyjából ki is merült. Egy németországi GP alkalmával aztán megismerkedtem egy olyan fiatalemberrel, aki Azerbajdzsántól Kínáig és Mexikótól Új-Zélandig már sokfelé járt a világban, a tapasztalatokról pedig rendszerint csillogó szemekkel számolt be a haveri összeröffenések során. Ismeretségünk Kovaxszal hamarosan barátsággá mélyült, a jópofa sztorik hatására pedig az utazás gondolata a fejemben - bár kicsit eltér? koncepcióban, de - újból er?re kapott.

Egy csúnya motorbalesetb?l felépülve 2007. márciusában már javában toltam a korporét világ szekerét, amikor a Suematra néven publikáló blogger rendhagyó döntésér?l Orosz Péter közleményt adott ki. Az irigylésre méltó szabadságon morfondírozva végül arra a következtetésre jutottam, hogy egy hasonló pauza az én életembe is simán beleférne, az értékes hónapokat azonban lébecolás helyett valami izgalmas dologgal kellene kitölteni. Egy kedvez? ajánlat csábításának engedve Zsuzsa id?közben visszament dolgozni, nekem pedig néhány egymást követ? húzósabb projekt után, 2007. decemberében harminc nap jól megérdemelt pihenés következett.

A nagy karácsonyi bejglizabálás környékén volt lehet?ségem el?ször alaposabban szemügyre venni Imecs Orsolya és Bede Márton utazós blogját. Ázsiai expedíciójuk élményeit olvasgatva szemeim el?tt szép lassan egy világ körüli utazás halvány képe kezdett kirajzolódni, persze számos fekete folttal és ezernyi kérd?jellel egyetemben. Mennyibe kerülhet egy ilyen út? Vajon ehhez fel kell mondanom, vagy létezik más megoldás is? Mikor tudnék, és mikor lenne érdemes elindulni? Hogyan fogadná a család? Mire van szükség egy ilyen kalandhoz? És még megannyi kérdés, melyekre 2008. január elsején magam sem tudtam a választ.


Kilenc hónappal kés?bb azonban már kész útitervvel és teletömött hátizsákkal várakoztam a Ferihegyi reptér 1-es terminálján, várva a londoni Wizz Air gép hajnali indulását. Hogy mi történt a két id?pont között a felkészülés során? Hamarosan kiderül.