Roland Ă­rta,
20 Ăłra 10 perckor,
Indonézia témakörben.
Probolinggo után egy közepesen fárasztó buszozás következett, melynek monotonitását még az út menti megállóban elfogyasztott nasi goreng sem tudta megtörni. Az etap egyetlen izgalmát a Jáva és Bali között közlekedõ komp jelentette, melynek este nyolcra kiírt indulásából valahogyan este hét lett, így egy sörbeszerzés miatt majdnem sikerült lekésnem a kihajózást. Bali központjába, Denpasarba érve a Bromonál megismert amerikai lánnyal és egy hozzánk csapódó ír sráccal közösen úgy döntöttünk, hogy a sziget legturistásabb, ergo szállásokban leginkább bõvelkedõ övezete, Kuta felé vesszük az irányt.

Meglepetésünkre a vendégházak telítettsége és az elvadult szobaárak miatt csak nagy sokára találtunk olyan megoldást, amely minden szempontból elfogadhatónak bizonyult. A hosszas keresés során volt alkalmam alaposan szemügyre venni az éjszakai utcákat ellepõ nyugati turistaközönséget, melynek láttán azonnal tudtam, hogy itt bizony nagy a baj. A jellemzõen talajrészeg, randalírozó és ordibáló ausztrál, amerikai és európai csõcselék látványa gyomorforgató volt, szegény balinézek nem is tudom mit vétkeztek korábban, hogy most ezt a cirkuszt kell elviselniük nap mint nap. Bár a nyugati turistákhoz képest igen szerény anyagi körülmények között tengõdõ helyiek többsége tûri ezt a parádét a pénz miatt, azért azon sem szabad nagyon csodálkoznunk, hogy egyes szélsõséges csoportok zsebében idõrõl-idõre kinyílik a bicska (a pár évvel ezelõtti bombamerényletek emberéletek százait követelték).

Annak ellenére, hogy a fenti miliõ nappal egy fokkal elviselhetõbbnek bizonyult és leginkább csak hullámlovas hülyék borzolták az idegeket, én kevés idõt töltöttem Kután. Az a kevés is fõleg a következõ napok útitervének összeállításával ment el, ugyanis el kellett döntenem, hogy megyek-e tovább kelet, vagyis a Nusa Tenggara tartomány többi izgalmas szigete (Lombok, Sumbawa, Komodo, Flores, Sumba, stb.) felé, avagy kicsit alaposabban körülnézek Balin és minél elõbb húzok vissza nyugatra, Szumátra irányába. Ha az utazás elején jártam volna, biztosan az elõbbit választom, így viszont inkább a kevésbé rohanós alternatíva mellett tettem le a voksom, vígasztalva magam azzal, hogy legalább lesz miért visszajönni Indonéziába: a Fûszer-szigetek és a Nusa Tenggara még akár egy pár hetes nyaralásra is kiváló színtér lehet.

Kuta beach. Az éjszakai látvány ezerszer kiábrándítóbb.
Elhiszik, hogy bokánál tovább nem mentem a vízbe?
Kutai bazársor Bintang trikót viselõ amerikai turistával.
Forrás: Szabadlábon

Az igazi móka Balin akkor kezdõdött el, amikor néhány napra kibéreltem egy robogót, magamra vettem a hátizsákot és elkezdtem felderíteni a sziget eldugottabb szegleteit. Noha a kutai viszonyok láttán már kellõ mennyiségû rosszindulat és negatív elõítélet volt bennem Balival kapcsolatban, röviddel az indulás után be kellett látnom, hogy ez a sziget jóval több annál, mint amit róla gondoltam. Változatos, színes, lenyûgözõ és szórakoztató egyszerre, mind látvány, mind kultúra, mind pedig a rajta élõ emberek szempontjából. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem eddigi legjobb motorostúráját zavartam le a százhuszonötös Yamaha nyergében. Hol egy érdekes templom, hol egy zöldellõ rizsterasz, hol pedig egy szokatlan arcberendezés miatt voltam kénytelenek rámarkolni a fékre, így sajnos három, erõltetett menetben végigmotorozott nap sem volt elég a véltnél sokkal nagyobb sziget bejárására.

A trópusokon papucsban, rövidnadrágban és sisak nélkül gurulnak a helyiek.
A japán robogók tízezrei között egy Vespa unikumnak számít.
Itt még elmegy a két ütem.

Gépek helyett sokan még ökrökkel mûvelnek.
Rizsteraszok a szerpentin mentén.
A sárkányeregetés nagy divat Balin.

Figyeljék a körmöket is, õrület!
Balinéz buszmegálló.
A szomszédos szigetre induló hajóhoz igyekeznek.
Forrás: Szabadlábon

Bár az indonézek jellemzõen muzulmánok, Bali hárommilliós lakosságának döntõ többsége hindu vallású. A balinéz hinduizmus egy meglepõen érdekes keveréke az indiai hinduizmusnak és a buddhizmusnak, amelyet sok más sajátosságon túl a különleges templomok is jellemeznek. Utóbbiak közül én többet is felkerestem, de egyik sem volt annyira látványos, mint a háromezer méter magas Agung hegycsúcs mellé épített anyatemplom, a Besakih. Szerencsémre pont egy nagy hindu ünnep alkalmával érkeztem a szentélybe, így a helyszín a több ezer hívõ jelenlétében még szokatlanabbnak hatott. Persze a hülye nevû Bedugul, a vízre épült Tanah Lot és a denevérbarlangos Goa Lawah templom is érdekes volt, csak máshogy. Mondjuk utóbbiaknál a turisták hordái azért sokat levontak az élvezeti értékbõl.

Besakih elõtt reggel hétre már hatalmas tömeg gyûlt össze.
Balinézek a templomban.
Figyeljük meg, mi mindent áldoznak.

A szemöldökök közé rizsszemeket ragasztanak.
Ruhát és ernyõt viselõ kõszobor.
A balinéz hindu templomok belépési szabályai szigorúak.

Goa Lawah barlangjában milliónyi denevér csimpaszkodott.
Bedugul temploma inkább csak a neve miatt érdekes.
Tanah Lot egy kevésbé felhõs naplementében ezerszer jobban mutat.
Forrás: Szabadlábon

Három átmotorozott nap után egyáltalán nem bántam meg, hogy a Balit alaposabban szemügyre vevõ forgatókönyvre szavaztam. A sziget a szörfözésnél és a homokos partokon történõ kijózanodásnál szerencsére sokkal többet tartogat az ide látogató turisták számára. Persze érdekes volt megismerkedni a balinéz tánc-, festõ-, ötvös-, és szobrászmûvészet remekeivel is, az igazi szórakozást számomra mégis a sziget turistaövezetektõl távoli szegleteinek felfedezése jelentette. Három nap térkép és tervek nélkül, improvizálva, falvak és rizsteraszok közötti utakon, erdõkön és hegyeken át. Ivi biztos mondaná, hogy ultimate freedom.

Rizs, amerre csak a szem ellát.
Jellegzetes indonéz lélekvesztõk.
A fontosabb fõútvonalak kiváló minõségûek.

Ilyen panoráma mellett jól esik a pihenõ.
Kanyar hátán kanyar.
Elárasztva.

Jellegzetes balinéz homlokzat és kapu.
Az egyenruha remek dolog.
Gyakorol a falu egyetlen röplabdacsapata.

Szabadon élõ majmok az erdõ szélén nézelõdnek.
Velem elõfordult, hogy vagy tíz percig nem találtam a motort.
Flúgos futam biliben és hátizsákkal.
Forrás: Szabadlábon

Balin két roppant érdekes dologgal találkoztam még utam során, azokkal viszont - jelentõségüknek megfelelõen - külön blogbejegyzésben foglalkozunk.



Hozzászólások
Mariann mondta [2009.06.09. 11 Ăłra 08 perckor]:

Szia! En mondani akartam neked, hogy Kuta beach es Bali ezen resze kiabrandito. Viszont osztozom a velemenyeddel, a sziget lenyugozo. Tovabbi jo utat!




Ha mondandója van...










Melyik a hét második napja?