2009.06.26. Szingapúr

A Maláj-félszigett?l délre fekv? aprócska városállam, Szingapúr eredetileg nem szerepelt az útitervemben. Utolsó szumátrai állomásomon azonban - elnézve a lejáró indonéz vízumot és a nem túl sok választási lehet?séget kínáló hajójáratokat - nyilvánvalóvá vált, hogy a legkevésbé fájdalmas módon úgy tudok eljutni Malajziába, ha el?tte teszek egy rövid kitér?t Szingapúr szigetén.

A szexi földrajzi fekvés? kiköt?várost sok korabeli nagyhatalom próbálta már magáévá tenni a történelem során: az eleinte Tomaszek néven futó település a Majapahit Birodalom, a Sziámi Királyság, a Malakkai Szultanátus, Portugália, Hollandia, Nagy-Britannia és Japán kezében egyaránt megfordult. Szingapúr lassú, de biztos fejl?dését az elmúlt évszázadokban els?sorban a kereskedelem vezérelte (kiköt?je ma is az egyik legforgalmasabb a világon), a Maláj Államszövetségt?l történ? 1965-ös függetlenedés óta azonban a városállam több másik szektorban is példátlanul beer?sített: a négy ázsiai kistigris egyikeként Szingapúr ma kiemelked?en fontos pénzügyi és elszámolási központ (derivatív-, és devizaügyletek szempontjából különösen), itt található Földünk legnagyobb olajfinomító-kapacitása, az elektronikai és egyéb húzóágazatokról már nem is beszélve. A Japánéhoz fogható gazdasági csoda évtizedei alatt Szingapúr egy olyan magasan fejlett, modern városállammá vált, amely az egy f?re jutó GDP tekintetében is a világ élvonalában foglal helyet.


A szedett-vedett és helyenként igencsak nyomorúságos Indonéziában eltöltött egy hónap után Szingapúr csillogása kimondottan jól esett. A part mentén várakozó számtalan tank-, és teherhajó már sejtette, hogy itt egy másik világgal fogok találkozni, igazán biztos viszont csak akkor lettem ebben, amikor megpillantottam a kiköt? fölött hetven méter magasan közleked? gondolákat. Az MRT, vagyis a szigetet behálózó metró láttán pedig már csak nevetni tudtam: az üvegajtókkal védett alagutakat, a plazmatévékkel felszerelt légkondis várókat, a bizonyos szakaszokon sof?r nélkül közleked? metrószerelvényeket és a meglep?en okos jegykiadó automatákat elnézve Indonézia egy messzi-messzi galaxisnak t?nt.

Szingapúr lakosságának háromnegyede kínai, tizennégy százaléka maláj, kilenc százaléka pedig indiai. Az európai gyarmatosítók etnikum-politikájának köszönhet?en az egyes népcsoportok a város különböz? szegleteibe csoportosultak, így Szingapúrban van külön Kis India és kínai negyed is, mondanom sem kell, hogy gyökeresen eltér? arculattal és arcokkal. Mint a makulátlanul tiszta, modern és jól m?köd? nagyvárosok általában, úgy Szingapúr is kellemetlenül drága a hátizsákos pénztárcának. Mivel útikönyvem olcsó szállásokat leginkább Kis India utcáin ígért, az ultraprofi metróról a "Little India" megállónál pattantam le. Korgó gyomrom, valamint az utcákat szegélyez? zöldség-, és ételárusok okozta illatorgia ellenére el?ször a Prince of Wales hostelbe siettem, ahol az útlevelem láttán magyarul megszólaló Zsuzsa, valamint a nem sokkal kés?bb csatlakozó Kriszti nagy meglepetést okozott. Az évek óta Szingapúrban dolgozó lányoktól sok érdekességet tudtam meg a városról, az esti sörözés csúcsa pedig az volt, amikor David, a DHL magyarországi központjánál pár évet lehúzó expat is csatlakozott hozzánk, és el?kerültek a budapesti éjszakából származó sztorik a Szódától egészen a Holdudvarig.


Mivel Szingapúr vágtató gazdasági fejl?dése során a természetes erd?takaró nagy része odalett, a kormányzat ma mindent megtesz a maradék zöldterületek megóvásáért, illetve az arra alkalmas területek parkosításáért. Az eredmény elképeszt?, a Szingapúrba látogató turista második gondolata a csillogás után a parkok és fák sokasága körül forog. A rendezett városkép meg?rzését az ország szigorú környezetvédelmi szabályai is támogatják, a közterületen való szemetelést, köpködést, rágógumiragasztást, falfestést és a nyilvános wc-k le nem öblítését súlyos bírság kísérheti. Egyszer egy id?s hölgy például arra hívta fel a figyelmem az utcán, hogy ha kedves a pénztárcám, akkor az úttesten való átkelésre igyekezzek kizárólag a kijelölt gyalogátkel?ket használni (Indonéziában ett?l ugye alaposan elszoktam). Szingapúrban tehát vasfegyelem, ugyanakkor rend van, az angol szójátékba is öntötte ezt: Singapore is a "fine" country. Bár a függetlenedést követ? szabad választásokon hatalomra jutó Lee Kuan Yew és utódai az elmúlt évtizedekben Szingapúr gyémántját egyre fényesebbre csiszolták (egy ideje már az internet is ingyen benne van a leveg?ben), a gyors városiasodás éget? problémáira (hulladékmenedzsment, friss ivóvíz, légszennyezés, stb.) még nem sikerült teljeskör? megoldást találni.


A "magyarestet" követ? pár napban aztán nyakamba vettem a várost, szerencsémre szikrázó napsütés és kellemes meleg közepette. A metropolisz fontosabb negyedei néhány délután alatt kiismerhet?k, így a legtöbb látogató a brit birodalom nyomait visel? városrész, a kínai negyed, Kis India, valamint a Szingapúr-folyó mellett fekv? CBD bejárása után a Sentosa-sziget mesterséges látványosságai (lepkepark, tropikárium, stb.) felé veszi az irányt. Tengerparti lazulásra a közeli Malaka-szorosban fekv? szingapúri szigetek adnak lehet?séget, de állítólag a világhír? állatkert is kiváló szórakozást kínál ― én nem tudom, egyiket sem próbáltam.


Aki tehát a nyugat nagy metropoliszaira vágyik, de ugyanakkor szeretne egzotikus keleti arcok között bámészkodni (élni), nyugodtan tekintsen Szingapúrra potenciális úticélként (kivándorlási lehet?ségként). Vagy akár azt is mondhatnám, hogy akinek egy tetsz?leges ázsiai nagyváros forgataga már sok, és annak káoszát ceteris paribus szeretné az otthon megszokott "rendre" cserélni, Szingapúr jó választás lehet. Az ország kínálta kikapcsolódási lehet?ségeket sajnos elég könny? végigjárni, kárpótlásként azonban ott a központi lokáció: Délkelet-Ázsia változatos világa csupán egy köpésnyire van, a legnagyobb kérdés minden bizonnyal csak annyi, hogy a hihetetlenül olcsó fapados légiközlekedés révén a hétvégét vajon éppen Balin, vagy inkább Vietnamban töltse el az ember. A mandarin, a maláj és a tamil mellett hivatalos nyelv az angol, nyugati a kiszámíthatóság, kínai és indiai a konyha, zöldellnek a parkok ― Szingapúr kétségtelenül egy nagyszer? hely. Már csak azért is, mert hosszú id? óta ez volt az els? olyan ország, amelyben rendes motorkerékpárokat láttam az utcán.