2009.06.26. Szingapúr

Roland írta,
9 óra 11 perckor,
Szingapúr témakörben.
A Maláj-félszigettõl délre fekvõ aprócska városállam, Szingapúr eredetileg nem szerepelt az útitervemben. Utolsó szumátrai állomásomon azonban - elnézve a lejáró indonéz vízumot és a nem túl sok választási lehetõséget kínáló hajójáratokat - nyilvánvalóvá vált, hogy a legkevésbé fájdalmas módon úgy tudok eljutni Malajziába, ha elõtte teszek egy rövid kitérõt Szingapúr szigetén.

A szexi földrajzi fekvésû kikötõvárost sok korabeli nagyhatalom próbálta már magáévá tenni a történelem során: az eleinte Tomaszek néven futó település a Majapahit Birodalom, a Sziámi Királyság, a Malakkai Szultanátus, Portugália, Hollandia, Nagy-Britannia és Japán kezében egyaránt megfordult. Szingapúr lassú, de biztos fejlõdését az elmúlt évszázadokban elsõsorban a kereskedelem vezérelte (kikötõje ma is az egyik legforgalmasabb a világon), a Maláj Államszövetségtõl történõ 1965-ös függetlenedés óta azonban a városállam több másik szektorban is példátlanul beerõsített: a négy ázsiai kistigris egyikeként Szingapúr ma kiemelkedõen fontos pénzügyi és elszámolási központ (derivatív-, és devizaügyletek szempontjából különösen), itt található Földünk legnagyobb olajfinomító-kapacitása, az elektronikai és egyéb húzóágazatokról már nem is beszélve. A Japánéhoz fogható gazdasági csoda évtizedei alatt Szingapúr egy olyan magasan fejlett, modern városállammá vált, amely az egy fõre jutó GDP tekintetében is a világ élvonalában foglal helyet.

Szingapúr jelképe, az oroszlánfejû és haltestû Merlion - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A szedett-vedett és helyenként igencsak nyomorúságos Indonéziában eltöltött egy hónap után Szingapúr csillogása kimondottan jól esett. A part mentén várakozó számtalan tank-, és teherhajó már sejtette, hogy itt egy másik világgal fogok találkozni, igazán biztos viszont csak akkor lettem ebben, amikor megpillantottam a kikötõ fölött hetven méter magasan közlekedõ gondolákat. Az MRT, vagyis a szigetet behálózó metró láttán pedig már csak nevetni tudtam: az üvegajtókkal védett alagutakat, a plazmatévékkel felszerelt légkondis várókat, a bizonyos szakaszokon sofõr nélkül közlekedõ metrószerelvényeket és a meglepõen okos jegykiadó automatákat elnézve Indonézia egy messzi-messzi galaxisnak tûnt.

Szingapúr lakosságának háromnegyede kínai, tizennégy százaléka maláj, kilenc százaléka pedig indiai. Az európai gyarmatosítók etnikum-politikájának köszönhetõen az egyes népcsoportok a város különbözõ szegleteibe csoportosultak, így Szingapúrban van külön Kis India és kínai negyed is, mondanom sem kell, hogy gyökeresen eltérõ arculattal és arcokkal. Mint a makulátlanul tiszta, modern és jól mûködõ nagyvárosok általában, úgy Szingapúr is kellemetlenül drága a hátizsákos pénztárcának. Mivel útikönyvem olcsó szállásokat leginkább Kis India utcáin ígért, az ultraprofi metróról a "Little India" megállónál pattantam le. Korgó gyomrom, valamint az utcákat szegélyezõ zöldség-, és ételárusok okozta illatorgia ellenére elõször a Prince of Wales hostelbe siettem, ahol az útlevelem láttán magyarul megszólaló Zsuzsa, valamint a nem sokkal késõbb csatlakozó Kriszti nagy meglepetést okozott. Az évek óta Szingapúrban dolgozó lányoktól sok érdekességet tudtam meg a városról, az esti sörözés csúcsa pedig az volt, amikor David, a DHL magyarországi központjánál pár évet lehúzó expat is csatlakozott hozzánk, és elõkerültek a budapesti éjszakából származó sztorik a Szódától egészen a Holdudvarig.

Kínai negyed Szingapúrban.
Vegyük észre az utcanevet. Üt!
Sétány a Szingapúr-folyó mentén.

Illattal lenne az igazi.
Esti vallási ceremónia Kis India egyik utcáján.
Egyszerûen mesés.
Forrás: Szabadlábon

Mivel Szingapúr vágtató gazdasági fejlõdése során a természetes erdõtakaró nagy része odalett, a kormányzat ma mindent megtesz a maradék zöldterületek megóvásáért, illetve az arra alkalmas területek parkosításáért. Az eredmény elképesztõ, a Szingapúrba látogató turista második gondolata a csillogás után a parkok és fák sokasága körül forog. A rendezett városkép megõrzését az ország szigorú környezetvédelmi szabályai is támogatják, a közterületen való szemetelést, köpködést, rágógumiragasztást, falfestést és a nyilvános wc-k le nem öblítését súlyos bírság kísérheti. Egyszer egy idõs hölgy például arra hívta fel a figyelmem az utcán, hogy ha kedves a pénztárcám, akkor az úttesten való átkelésre igyekezzek kizárólag a kijelölt gyalogátkelõket használni (Indonéziában ettõl ugye alaposan elszoktam). Szingapúrban tehát vasfegyelem, ugyanakkor rend van, az angol szójátékba is öntötte ezt: Singapore is a "fine" country. Bár a függetlenedést követõ szabad választásokon hatalomra jutó Lee Kuan Yew és utódai az elmúlt évtizedekben Szingapúr gyémántját egyre fényesebbre csiszolták (egy ideje már az internet is ingyen benne van a levegõben), a gyors városiasodás égetõ problémáira (hulladékmenedzsment, friss ivóvíz, légszennyezés, stb.) még nem sikerült teljeskörû megoldást találni.

Szingapúr tetszõlegesen választott utcája, figyeljék a zöldet!
Parkok mindenütt.
Zöld lábazattal nem is olyan rossz.
Forrás: Szabadlábon

A "magyarestet" követõ pár napban aztán nyakamba vettem a várost, szerencsémre szikrázó napsütés és kellemes meleg közepette. A metropolisz fontosabb negyedei néhány délután alatt kiismerhetõk, így a legtöbb látogató a brit birodalom nyomait viselõ városrész, a kínai negyed, Kis India, valamint a Szingapúr-folyó mellett fekvõ CBD bejárása után a Sentosa-sziget mesterséges látványosságai (lepkepark, tropikárium, stb.) felé veszi az irányt. Tengerparti lazulásra a közeli Malaka-szorosban fekvõ szingapúri szigetek adnak lehetõséget, de állítólag a világhírû állatkert is kiváló szórakozást kínál ― én nem tudom, egyiket sem próbáltam.

Fehérgallérosok ebédidõben.
Az az ovális izé nem félbevágott durian, hanem színház.
Központi tûzoltóság, brit szájíz szerint.

A központban minden épület makulátlan.
Szingapúr Parlamentje.
A helyi Burj Dubai.
Forrás: Szabadlábon

Aki tehát a nyugat nagy metropoliszaira vágyik, de ugyanakkor szeretne egzotikus keleti arcok között bámészkodni (élni), nyugodtan tekintsen Szingapúrra potenciális úticélként (kivándorlási lehetõségként). Vagy akár azt is mondhatnám, hogy akinek egy tetszõleges ázsiai nagyváros forgataga már sok, és annak káoszát ceteris paribus szeretné az otthon megszokott "rendre" cserélni, Szingapúr jó választás lehet. Az ország kínálta kikapcsolódási lehetõségeket sajnos elég könnyû végigjárni, kárpótlásként azonban ott a központi lokáció: Délkelet-Ázsia változatos világa csupán egy köpésnyire van, a legnagyobb kérdés minden bizonnyal csak annyi, hogy a hihetetlenül olcsó fapados légiközlekedés révén a hétvégét vajon éppen Balin, vagy inkább Vietnamban töltse el az ember. A mandarin, a maláj és a tamil mellett hivatalos nyelv az angol, nyugati a kiszámíthatóság, kínai és indiai a konyha, zöldellnek a parkok ― Szingapúr kétségtelenül egy nagyszerû hely. Már csak azért is, mert hosszú idõ óta ez volt az elsõ olyan ország, amelyben rendes motorkerékpárokat láttam az utcán.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?