Roland írta,
14 óra 40 perckor,
Malajzia témakörben.
Kuala Lumpur kínai negyedében gyalogolok. Alig múlt reggel kilenc, mégis dögmeleg van. A kezemben lévõ térkép azt hazudja, hogy a szemközti Plaza Rakyat metróállomásról kell elindulnom, ha a MotoGP maláj nagydíjának helyszínére akarok eljutni. A jegypénztáros tört angolsággal magyarázza el, hogy jó nyomon vagyok, ha a Hermann Tilke tervezte sepangi versenypályára igyekszem, csak oda kicsit máshonnan és kicsit máshogyan kell eljutni. Idõm szerencsére mint a tenger, így a több mint kétórányi, átszállásokkal tarkított buszozás cseppet sem szegi kedvem.

Néhány kilométerrel Kuala Lumpur nemzetközi repülõtere után megkérem a maláj sofõrt, hogy tegyen ki engem az autópálya mellé épült Petronas-benzinkútnál. Egyedüliként leszállok, kérek egy kólát a jéghidegre hûtött shopban, majd gyalogosan a pálya felé veszem az irányt. Illetve venném, de egy kínai taxis rámtukmálja magát, így aztán vele együtt indulunk el megkeresni a komplexum bejáratát.

A sepangi pálya bejárata - nézze meg nagyban is!
Forrás: Milestone.hu

A kaputól már gyalog megyek tovább, közben pedig azon tûnõdöm, hogy vajon hány olyan versenypálya lehet még a világon, ahol pálmafák adnak árnyékot a füvön ülõ nézõknek és kókuszdió terem a tribünök mentén. Hétfõ van, ráadásul ebédidõ, így nagy a csend az aszfaltcsík környékén. Feltûnik ugyan egy tucat Impreza, de õk mind kifelé jönnek, vélhetõen épp befejezték mára. Nem bánom, elvégre alapvetõen a pálya miatt jöttem. Magam is meglepõdöm, amikor rövig gyaloglás után, szinte egyik pillanatról a másikra a boxutcában találom magam. Biztonságiak sehol, utoljára a kapuban láttam egy laposan pislogó õrt. Egész sokat bandukolok a hibiszkuszra hajazó tetõszerkezet alatt, mire találok valakit. Egy-két boxban Porsche GT3-ak parkolnak, készülõdésnek azonban semmi nyoma.

A parkoló is üres.
Sehol egy lélek.
Talmát már kétszer intették le itt elsõként.

Késõbb megtudtam, hogy pilótaképzésre használják.
Egy izmosabb Porsche GT3 RS.
Porsche GT3, a fatengelyes testvér.
Forrás: Milestone.hu

Benyitok az irodába, néhány perccel késõbb pedig már az októberi MotoGP-rõl, és az elmúlt két év maláj futamait megnyerõ Talmácsi Gáborról beszélgetünk a szemmel láthatóan nyugodt munkatempóban tevékenykedõ dolgozókkal. A csapat rendkívül barátságos: vaskos F1 katalógusokat nyomnak a kezembe, sõt azt is felajánlják, hogy körbevezetnek az épületen és akár a versenypályán is.

A paddock épületében kezdünk, azon belül is az idõmérõ helyiségben. A technika nem tûnik túl komolynak, de mondják, hogy ez csak a nyílt napok adatainak feldolgozására szolgál - a nagy futamokra (F1, MotoGP, stb.) a szervezõk saját felszerelést hoznak. A tévés közvetítések boszorkánykonyhájában a kamerarendszerekrõl, a vágópultról és a vezénylésrõl hallok újdonságokat. Megmutatják például azt a nagy piros gombot is, amivel a Formula 1 futamot állították le bõ egy hónappal ezelõtt, a hirtelen lezúduló özönvíz eredményeként.

A Dorna idõmérõ cucca állítólag ezerszer komolyabb.
A pályán hét szekció van, mindegyikre külön rádió jut.
A botkormánnyal a pálya kameráit lehet vezérelni.
Forrás: Milestone.hu

Revinnel, az orvosi ellátásért felelõs vezetõvel gyorsan egy hullámhosszra kerülünk. Mesél nekem Costa doktorról és a Clinica Mobile-ról, Valentino Rossi bámulatos egyensúlyérzékérõl és Daniel Pedrosa orvosi szemmel már-már természetellenesen gyors regenerálódásáról (ami mögött egyesek oxigénkamrás és egyéb csodakezeléseket sejtenek). Épp az 5,5 kilométer hosszú versenypálya rendhagyó nyomvonaláról, a hosszú egyenesekrõl és a szûk visszafordítókról diskurálunk, amikor fél füllel elkapok egy beszélgetés-foszlányt. Kiderül, hogy a maláj szingapúri Lamborghini-importõr pályanapot szervezett délutánra, a résztvevõk pedig már a pitben gyülekeznek. Sepangi látogatásomat ennél jobb eseménnyel aligha lehetne megkoronázni, úgyhogy sietve elköszönök Revintõl, és a boxutca felé veszem az irányt.

Néhány perccel késõbb már térdig érõ luxussportkocsik között gázolok. A spanyol bikákról elnevezett modellek legtöbbje Gallardo, látok azonban pár Murciélagot is. Tizenegynéhányan lehetnek, egyenesen a Sant'Agata Bolognese-i gyárból. Egytõl-egyik új szériásak, sem Diablo, sem Countach nincs köztük, Espada, Miura meg pláne nem. De nicsak! Ferruccio Lamborghini most biztosan felhúzná bozontos szemöldökét - mit keres itt ez a fekete F430?

A hatszáz lóerõt aszfaltra küldõ olasz vasak után tekintetem egyszerûen átsiklik a boxutcában készülõdõ Lotus Elise és Porsche GT3 galeri felett. A valóság kezd egyre inkább távolinak tûnni, én pedig nem tudok mást tenni, mint kétségbeesetten kapaszkodni vacak fényképezõgépem markolatába.

Forrás: Milestone.hu

A pálya mellett állva a napnál is világosabban látszik, hogy a háromszázezer dolláros Lamborghini Murciélago elvérzik Sepang kanyarjaiban. Nehézkes, ráadásul túl van szteroidozva; pilótája csak szenved az ülések mögött tomboló hatszáznegyven lóval, ahelyett, hogy élvezné a kanyargást. A kistestvér Gallardo már sokkal agilisebb, különösen az a néhány példány, amelyek ajtaján a büszke Superleggera felirat virít (az alapváltozatnál közel egy mázsával könnyebb modellek esetében a fékpadi mérés nagyjából ötszázharminc lovat karcol a tesztlapra).

A Lamborghinik tulajdonosai egy-két kivételtõl eltekintve akár limuzinsofõrként is dolgozhatnának. Kanyarvételi stílusuk kimondottan álmosító, ráadásul még borzalmasan is mutat a versenypályán. A Porsche GT3 rutinosnak tûnõ pilótája sorra kerüli ki az olasz masinákat, az apait-anyait beleadó Lotus-osok szintén. Csak késõbb, boxutcai beszélgetésekbõl tudom meg, hogy az LP640-ek gazdái sokallják az erõt, azért olyan óvatosak, a Gallardosok meg javarészt friss tulajdonosok, akik egyelõre csak barátkoznak a járgánnyal. Néhány csepp esõ után a fehér Murciélago a sóderágyban végzi, ami a Lamborghinis bagázs tempóját még inkább visszaveti.

A fekete LP640 tulajdonosa szimpatikusnak tûnik, odalépek hozzá. A meglepõen barátságos fiatalemberrel tizenkilenc hüvelykes felnikrõl, menet közben kinyíló légbeömlõkrõl és stabilizátorokról beszélgetünk. Megtudom, hogy az eddig harmincegy nyarat látott fiatalember (a neve legyen mondjuk Chow) Szingapúrban él, Hong Kongban üzletel és proprietary tradinggel keresi meg a benzinrevalót, amibõl a bika száz kilométerenként harminc-negyven litert könnyedén elfüstöl. Chow elmondja, hogy a versenypályán számára is sok a hatszáznegyven lóerõ és az 1,7 tonnás tömeg kombinációja. Többek között ezért is hozta magával a mögöttünk parkoló F430-at (így legalább a haverok is szórakoztak egy kicsit idefelé jövet). Chow a kiváló vezethetõség miatt a másfél éves Ferrarit preferálja a pályán, messzire azonban csak a Murciélago volánja mögött hajlandó utazni (állítólag a maláj autópályákon az alig féléves Lamborghini könnyedén megfutja a háromszázat).

Utóbbiba én is behajtogatom magam. Nem autóbelsõ, hanem pilótafülke fogad, amiben az ülések varrásaitól a kormánykapcsolókon át a mûszerezettségig minden tökéletes. Már csak menni kéne vele. Chow fel is ajánlja, hogy elvisz egy körre, de kifutunk az idõbõl, leintik a pályanapot. Furcsa módon nem bánom, utasként úgyis más az élmény.

A boxutcában ácsorgó tulajok arcán fülig érõ vigyort látok, minden bizonnyal jól érzik magukat. Úgy tûnik, mintha egészen a boldog gyerekkorig repültek volna vissza a sokmilliós játékszerek belsejében. Pedig többségük Chow-nál jóval idõsebb, inkább ötvenes, mint negyvenes kategória. Mindegyikük Lamborghinis kiegészítõket visel: bika fújtat a pólón, az órán, a sapkán, épp úgy, mint a motorháztetõn. Miközben szedelõzködnek, még fotózom egy darabig a négykerekûeket.

A sepangi pálya gombája alatt Gallardo fordul.
A Porsche pilótája befért féktávon.
Gumipor és sár egy Superleggera oldalán.

235/35 ZR19.
Pár csepp esõ és egy nagyobb gázadás elég volt.
Chow és barátnõje. Szeretni valakit valamiért?

Lábon hozták a verdákat Szingapúrból.
Kályhacsõ.
Nem nagyképûségbõl van 300 fölé skálázva.

Lapos és széles, mint egy nagy snooker-asztal.
Gallardo belsõ.
Minden autó jobbkormányos volt.
Forrás: Milestone.hu

Miközben vietnami papucsomban a kijárat felé gyalogolok, azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés döntés volt pont ma meglátogatni a sepangi versenypályát. Ezt nyomatékosítandó elhúz mellettem a Lambo-karaván ― néhányat közülük le is filmezek. Meglepetésemre a közeli Petronas-kúton ismét összefutunk. Az én szemem ekkorra már megszokta a tucatnyi sportkocsi látványát, a tankoló autósok arcára azonban kiül a sokk. A hipnózis közel negyed óráig tart, és csak akkor ér véget, amikor a Lamborghinik mennydörgésszerû hangok közepette eltûnnek az autópálya felhajtójában.

Ez a bejegyzés a Milestone.hu weblogon 2009. május 13-án megjelent cikk aktualizált reposztja.




Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?