Roland írta,
16 óra 25 perckor,
Thaiföld témakörben.
Mivel Kuala Lumpurban a nagykövetség pont zárva volt azokon a napokon, amikor ráértem volna a thai vízummal szöszmötölni, megelégedtem a határon felvehet?, két hét ott-tartózkodásra jogosító alternatívával. Thaiföld három nagyobb turistarégiója közül ez kett?re (a délvidék szigeteire, valamint Bangkokra és környékére) úgy-ahogy elégnek t?nt, a kimaradó harmadikkal (vagyis az északi hegyekkel) kapcsolatban pedig vigasztalt, hogy azt a részt egy majdani Burma-Laosz túra során simán útba lehet ejteni.

A thai határra megérkezve kaptam egy kis ízelít?t a helyi bürökrácia vaskalaposságából, de miután a határ?r belátta, hogy rossz helyen próbál szívózni, a szükséges pecsétekkel együtt útnak engedett (apró érdekesség: az épülett?l pár méterre valaki éppen háziállatot sétáltatott, csak ez kutya helyett egy nagy barnásszürke valami volt). Ezt követ?en a határ túloldalán megismert, egyébként Thaiföldön él? ausztrál sráccal kiválóan megvacsoráztunk egy utcai talponállónál, majd váltottunk két buszjegyet az Andamán-tenger partján fekv? Krabi városába. Mivel volt még némi id?nk az indulásig, én elugrottam wc-re, ahol életem eddigi legnagyobb csótánya mosolygott rám. A gyufásdoboznyi kreatúra annyira nagy volt, hogy .

Thaiföldi sztereotípia #1: A thai csótányok elképeszt? méret?ek - IGAZ. Kevés helyen látni ennyire nagy és gusztustalan dögöket.

Néhány órával kés?bb már Krabi kivilágítatlan utcáin suhantam egy motoros taxi hátsó ülésén. Az olcsó taxi ― drága szállás kombinációja nem thai találmány, találkoztam már vele korábban, így azt is pontosan tudtam, hogy a szállásadó érkezésem után le akar majd húzni. Mivel nem volt túl vastag b?r a képén, és én is kell?képpen fáradt voltam már, megköttetett az üzlet, a kicsit borsosabb árért cserébe pedig egy egész rendes helyen töltöttem el az éjszakát.

Forrás: Szabadlábon

A másnap reggeli teszten a thai konyha ismét jelesre vizsgázott, majd egy gyors papucsvásárlást követ?en (mert a vietnami flip-flop ugye FMCG kategória) nekiláttam az általam kinézett partszakaszok feltérképezésének.

Els? állomásom Rai Leh beach volt, amely egy kis félszigeten található Krabi és Ao Nang között. A mészk?falair?l elhíresült strand az ország egyik sziklamászó paradicsomának számít, ottjártamkor mégsem kellett tömegekkel osztoznom az élményben. A Krabiról busz-motorcsónak kombinációval megközelíthet? helyszín több homokos öbölnek is otthont ad, de azok (Ton Sai, Phra Nang) látványban többé-kevésbé ugyanazt nyújtják.

Rai Leh, nyugati oldal.
Phra Nang.
Rai Leh, keleti oldal.

Forrás: Szabadlábon

Aznap sok érdekesség már nem történt, kisebb-nagyobb sikerrel megvívtam a másnapi logisztika kötelez? csörtéit, a vacsoránál pedig a thai konyha ismételten hozta a kiváló min?séget. Reggel aztán kompra szálltam és áthajóztam következ? állomásomra, Phi Phi szigeteire, ahol még a korábbiaknál is szebb látvány fogadott. Furcsa módon a kiköt?ben vadászó haramiák közel sem nevettettek meg annyira, mint az a két, teljességgel fogalom nélkül utazó angol lány, akik világvége hangulatban járták az utcákat, szállás után érdekl?dve. Engem is figyelmeztettek, hogy jobb, ha igyekszem, mert úgy t?nik, elfogytak a szállások a szigeten. Persze.

Phi Phi nem kimondottan backpacker nyaralóhely, így az árak is ennek megfelel?en alakulnak. Szerencsére nem kellett túl sokáig járnom a sz?k utcákat, hogy találjak egy elfogadható árú szállást, de az aszfaltot megolvasztó h?ségben még így is alaposan kitikkadtam.

Thaiföldi sztereotípia #2: A thaiföldi klíma fülledt és meleg, amiben a fehér ember megállás nélkül izzad - IGAZ. Ez ellen maximum különböz? technikákkal lehet védekezni, én például általában árnyéktól-árnyékig sétálok. Alapszabály, hogy nem ácsorgunk és bámészkodunk a t?z? napon.

Céltalan bámészkodásra ezúttal nem volt id?m, jó munkásember módjára délután már egy hangosan kerepel? long-tail boat ülésein osztoztam tíz amerikai f?sikolással. A Thaiföld-szerte használatos long-tail boat koncepciója egyébként abban áll, hogy egy fából készült ladikra rácsavaroznak egy dízel Isuzu vagy Nissan blokkot (ez utóbbi állítólag jobb), megoldják a h?t? becsövezését (amiben természetesen tengervizet forgatnak), a f?tengelyt pedig rákapcsolják egy hosszú rúdra, aminek a végén ― meglep? módon ― hajócsavar forog. A technológiában van még pár érdekesség (például a zsinórral rángatott kézigáz), de alapvet?en egy faék egyszer?ségével rendelkez?, ugyanakkor kiválóan m?köd? megoldásról van szó.

Phi Phi aprócska szigeteit fölösleges lenne túlmisztifikálni: a hely legnagyobb vonzereje a karsztos formációk és a türkizkék tengervíz kombinációjában rejlik, valamint abban, hogy itt forgatták A part cím? backpacker-alapm? egyes jeleneteit. Bár a szigeteket végigjáró túrák a búvárszemüveges-pipás nézel?dést?l kezdve a majometetésig számos show-elemet tartalmaznak, a csúcspont mindenképpen a filmben kicsit túlzóan megjelenített Maya Bay. A környékr?l szép id?ben gyönyör? felvételeket lehet készíteni, nekem azonban ezzel viszonylag pechem volt. A túra során el?ször szakadni kedzett az es?, kés?bb pedig úgy dobáltak a hullámok, hogy azt hittem, menten szétesik a csónak (persze mindezt zuhogó es? közepette). Hogy legyen legalább néhány élvezhet? fotóm a helyr?l, másnap megismételtem a túrát, ezúttal hangyányival pozitívabb eredménnyel.


Maya Bay.
Forrás: Szabadlábon

Phi Phi sajnos ott vérzik el, hogy még f?szezonon kívül is roskadozik a turistáktól. Ráadásul az idelátogató, többségében amerikai, orosz, svéd és koreai turisták nagy része simán beférne a legalja.hu akármelyik galériájába, ami egy egészséges ember jóérzését hamar felemészti. Phi Phi szigeteit talán nem véletlenül keresik fel annyian rövidebb, tehát egy-két napos túrák keretében.

Forrás: Szabadlábon

Az ilyen nagyüzemi húsdarálókban, mint amilyen Phi Phi is, a hangulatot a magukat nyeregben érz?, köszönni is alig akaró helyiek (keresked?k, éttermesek, szállásadók és társaik) tudják még igencsak aláásni. Én szerencsére sok jóra nem számítottam (a pszichológiáját ennek már a Húsvét-szigeten kitanultam), így csalódás nem ért, viszont láttam olyanokat, akik csak pislogni tudtak a nem várt bánásmód láttán.

Thaiföldi sztereotípia #3: Thaiföld a mosoly országa - NEM IGAZ. Mint mindenhol, itt is pénzre megy a játék, jótékonyságból (értsd: ingyen) Thaiföldön sem kedvesebbek az emberek, mint másutt.

Phi Phi után Phuket konzumer-szigetére hajóztam (tippeljék meg, kikkel volt tele a komp), ahol ― olvasva az útikönyveket és a beszámolókat ― resort-, és étteremhegyeken kívül sok jóra nem számíthattam. És bár a diákszálló n?i vendégei is azonnali továbbutazást indokoltak volna, a Maláj-félsziget túlodala felé mégis csak reggel, egy kiadós alvás után indultam el. Az utazásnak kett?s célja volt: egyrészt megtudni, hogy Thai-öböl felkapottabb szigetei verik-e az Andamán-tenger látványvilágát, másrészt pedig elérni azt a Ko Pha Ngan-i rendezvényt, amit a világ leginkább Half Moon Party néven ismer.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét harmadik napja?