Roland Ă­rta,
16 Ăłra 25 perckor,
Thaiföld témakörben.
Mivel Kuala Lumpurban a nagykövetség pont zárva volt azokon a napokon, amikor ráértem volna a thai vízummal szöszmötölni, megelégedtem a határon felvehetõ, két hét ott-tartózkodásra jogosító alternatívával. Thaiföld három nagyobb turistarégiója közül ez kettõre (a délvidék szigeteire, valamint Bangkokra és környékére) úgy-ahogy elégnek tûnt, a kimaradó harmadikkal (vagyis az északi hegyekkel) kapcsolatban pedig vigasztalt, hogy azt a részt egy majdani Burma-Laosz túra során simán útba lehet ejteni.

A thai határra megérkezve kaptam egy kis ízelítõt a helyi bürökrácia vaskalaposságából, de miután a határõr belátta, hogy rossz helyen próbál szívózni, a szükséges pecsétekkel együtt útnak engedett (apró érdekesség: az épülettõl pár méterre valaki éppen háziállatot sétáltatott, csak ez kutya helyett egy nagy barnásszürke valami volt). Ezt követõen a határ túloldalán megismert, egyébként Thaiföldön élõ ausztrál sráccal kiválóan megvacsoráztunk egy utcai talponállónál, majd váltottunk két buszjegyet az Andamán-tenger partján fekvõ Krabi városába. Mivel volt még némi idõnk az indulásig, én elugrottam wc-re, ahol életem eddigi legnagyobb csótánya mosolygott rám. A gyufásdoboznyi kreatúra annyira nagy volt, hogy le kellett fényképeznem.

Thaiföldi sztereotípia #1: A thai csótányok elképesztõ méretûek - IGAZ. Kevés helyen látni ennyire nagy és gusztustalan dögöket.

NĂ©hány Ăłrával kĂ©sõbb már Krabi kivilágĂ­tatlan utcáin suhantam egy motoros taxi hátsĂł ĂĽlĂ©sĂ©n. Az olcsĂł taxi ― drága szállás kombináciĂłja nem thai találmány, találkoztam már vele korábban, Ă­gy azt is pontosan tudtam, hogy a szállásadĂł Ă©rkezĂ©sem után le akar majd hĂşzni. Mivel nem volt tĂşl vastag bõr a kĂ©pĂ©n, Ă©s Ă©n is kellõkĂ©ppen fáradt voltam már, megköttetett az ĂĽzlet, a kicsit borsosabb árĂ©rt cserĂ©be pedig egy egĂ©sz rendes helyen töltöttem el az Ă©jszakát.

Thai építészeti ízelítõ Krabi városából - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A másnap reggeli teszten a thai konyha ismét jelesre vizsgázott, majd egy gyors papucsvásárlást követõen (mert a vietnami flip-flop ugye FMCG kategória) nekiláttam az általam kinézett partszakaszok feltérképezésének.

Elsõ állomásom Rai Leh beach volt, amely egy kis félszigeten található Krabi és Ao Nang között. A mészkõfalairõl elhíresült strand az ország egyik sziklamászó paradicsomának számít, ottjártamkor mégsem kellett tömegekkel osztoznom az élményben. A Krabiról busz-motorcsónak kombinációval megközelíthetõ helyszín több homokos öbölnek is otthont ad, de azok (Ton Sai, Phra Nang) látványban többé-kevésbé ugyanazt nyújtják.

Rai Leh, nyugati oldal.
Phra Nang.
Rai Leh, keleti oldal.

Ez egy izzasztó mászás volt...
...de a panorámáért megérte.
Kukoricaárus van, zavaró embertömeg viszont nincs.
Forrás: Szabadlábon

Aznap sok érdekesség már nem történt, kisebb-nagyobb sikerrel megvívtam a másnapi logisztika kötelezõ csörtéit, a vacsoránál pedig a thai konyha ismételten hozta a kiváló minõséget. Reggel aztán kompra szálltam és áthajóztam következõ állomásomra, Phi Phi szigeteire, ahol még a korábbiaknál is szebb látvány fogadott. Furcsa módon a kikötõben vadászó haramiák közel sem nevettettek meg annyira, mint az a két, teljességgel fogalom nélkül utazó angol lány, akik világvége hangulatban járták az utcákat, szállás után érdeklõdve. Engem is figyelmeztettek, hogy jobb, ha igyekszem, mert úgy tûnik, elfogytak a szállások a szigeten. Persze.

Phi Phi nem kimondottan backpacker nyaralóhely, így az árak is ennek megfelelõen alakulnak. Szerencsére nem kellett túl sokáig járnom a szûk utcákat, hogy találjak egy elfogadható árú szállást, de az aszfaltot megolvasztó hõségben még így is alaposan kitikkadtam.

Thaiföldi sztereotípia #2: A thaiföldi klíma fülledt és meleg, amiben a fehér ember megállás nélkül izzad - IGAZ. Ez ellen maximum különbözõ technikákkal lehet védekezni, én például általában árnyéktól-árnyékig sétálok. Alapszabály, hogy nem ácsorgunk és bámészkodunk a tûzõ napon.

CĂ©ltalan bámĂ©szkodásra ezĂşttal nem volt idõm, jĂł munkásember mĂłdjára dĂ©lután már egy hangosan kerepelõ long-tail boat ĂĽlĂ©sein osztoztam tĂ­z amerikai fõsikolással. A Thaiföld-szerte használatos long-tail boat koncepciĂłja egyĂ©bkĂ©nt abban áll, hogy egy fábĂłl kĂ©szĂĽlt ladikra rácsavaroznak egy dĂ­zel Isuzu vagy Nissan blokkot (ez utĂłbbi állĂ­tĂłlag jobb), megoldják a hĂ»tõ becsövezĂ©sĂ©t (amiben termĂ©szetesen tengervizet forgatnak), a fõtengelyt pedig rákapcsolják egy hosszĂş rĂşdra, aminek a vĂ©gĂ©n ― meglepõ mĂłdon ― hajĂłcsavar forog. A technolĂłgiában van mĂ©g pár Ă©rdekessĂ©g (pĂ©ldául a zsinĂłrral rángatott kĂ©zigáz), de alapvetõen egy faĂ©k egyszerĂ»sĂ©gĂ©vel rendelkezõ, ugyanakkor kiválĂłan mĂ»ködõ megoldásrĂłl van szĂł.

Phi Phi aprócska szigeteit fölösleges lenne túlmisztifikálni: a hely legnagyobb vonzereje a karsztos formációk és a türkizkék tengervíz kombinációjában rejlik, valamint abban, hogy itt forgatták A part címû backpacker-alapmû egyes jeleneteit. Bár a szigeteket végigjáró túrák a búvárszemüveges-pipás nézelõdéstõl kezdve a majometetésig számos show-elemet tartalmaznak, a csúcspont mindenképpen a filmben kicsit túlzóan megjelenített Maya Bay. A környékrõl szép idõben gyönyörû felvételeket lehet készíteni, nekem azonban ezzel viszonylag pechem volt. A túra során elõször szakadni kedzett az esõ, késõbb pedig úgy dobáltak a hullámok, hogy azt hittem, menten szétesik a csónak (persze mindezt zuhogó esõ közepette). Hogy legyen legalább néhány élvezhetõ fotóm a helyrõl, másnap megismételtem a túrát, ezúttal hangyányival pozitívabb eredménnyel.

Long-tail boat. A kapitány feletti tetõ már extrának számít.
Thai hajósunk, akinél még ott figyel a six pack.
Pedig a majmokat etetni szigorĂşan tilos.

Maya Bay.
Turistahordák nélkül egész hangulatos lenne.
Öböl öböl hátán.
Forrás: Szabadlábon

Phi Phi sajnos ott vérzik el, hogy még fõszezonon kívül is roskadozik a turistáktól. Ráadásul az idelátogató, többségében amerikai, orosz, svéd és koreai turisták nagy része simán beférne a legalja.hu akármelyik galériájába, ami egy egészséges ember jóérzését hamar felemészti. Phi Phi szigeteit talán nem véletlenül keresik fel annyian rövidebb, tehát egy-két napos túrák keretében.

Maya Bay egy kevésbé forgalmas pillanatban. Nekem még ez is sok.
A turisták többsége ráadásul hülyébbnél-hülyébb pózokban fotóztatja magát. Õ pont egy orosz szépség.
Mi lehet itt csĂşcsszezonban?
Forrás: Szabadlábon

Az ilyen nagyüzemi húsdarálókban, mint amilyen Phi Phi is, a hangulatot a magukat nyeregben érzõ, köszönni is alig akaró helyiek (kereskedõk, éttermesek, szállásadók és társaik) tudják még igencsak aláásni. Én szerencsére sok jóra nem számítottam (a pszichológiáját ennek már a Húsvét-szigeten kitanultam), így csalódás nem ért, viszont láttam olyanokat, akik csak pislogni tudtak a nem várt bánásmód láttán.

Thaiföldi sztereotípia #3: Thaiföld a mosoly országa - NEM IGAZ. Mint mindenhol, itt is pénzre megy a játék, jótékonyságból (értsd: ingyen) Thaiföldön sem kedvesebbek az emberek, mint másutt.

Phi Phi után Phuket konzumer-szigetĂ©re hajĂłztam (tippeljĂ©k meg, kikkel volt tele a komp), ahol ― olvasva az Ăştikönyveket Ă©s a beszámolĂłkat ― resort-, Ă©s Ă©tteremhegyeken kĂ­vĂĽl sok jĂłra nem számĂ­thattam. És bár a diákszállĂł nõi vendĂ©gei is azonnali továbbutazást indokoltak volna, a Maláj-fĂ©lsziget tĂşlodala felĂ© mĂ©gis csak reggel, egy kiadĂłs alvás után indultam el. Az utazásnak kettõs cĂ©lja volt: egyrĂ©szt megtudni, hogy Thai-öböl felkapottabb szigetei verik-e az Andamán-tenger látványvilágát, másrĂ©szt pedig elĂ©rni azt a Ko Pha Ngan-i rendezvĂ©nyt, amit a világ leginkább Half Moon Party nĂ©ven ismer.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a hét második napja?