Roland írta,
18 óra 45 perckor,
Thaiföld témakörben.
Egyes vélemények szerint Bangkok a világ leghosszabb nevû földrajzi helye. Úgy hívják, hogy Krung Thep Mahanakhon Amon Rattanakosin Mahinthara Ayuthaya Mahadilok Phop Noppharat Ratchathani Burirom Udomratchaniwet Mahasathan Amon Piman Awatan Sathit Sakkathattiya Witsanukam Prasit. Illetve egészen pontosan úgy, hogy กรุงเทพมหานคร อมรรัตนโกสินทร์ มหินทรายุธยามหาดิลก ภพนพรัตน์ราชธานีบุรีรมย์ อุดมราชนิเวศน์ มหาสถานอมรพิมาน อวตารสถิต สักกะทัตติยะ วิษณุกรรมประสิทธิ์, csak hát a thai írásmód a fehér ember számára legalább annyira bizarr, mint a város hivatalos neve helyesen kiejtve. Bangkok egyébként nem volt mindig Thaiföld fõvárosa, ezt a rangot csak 1768-ban kapta meg, miután Ajutthaja a burmai megszállók kezére került. Azóta persze már sok víz lefolyt a Csaophraja medrében, az egykori kikötõ-, és kereskedõtelepülés köré pedig mára egy olyan megapolisz épült, amely politikailag és gazdaságilag egész Délkelet-Ázsia szempontjából meghatározó jelentõségû.

A thai szigetek nyugalma és egyszerûsége után furcsa volt egy olyan világvárosban ébredni, amelyben a toronyházak között több szint magasan autóutak kavarognak, a bevásárlóközpontokban egymást érik a Louis Vuitton és Gucci-márkaboltok, az ember feje felett légkondis metrószerelvények robognak, az utcákon torlódó kocsisorok pedig folyamatosan dudaszótól hangosak. Érdekes módon az általam eddig meglátogatott ázsiai nagyvárosokat meglepõen könnyû lenne rangsorolni fejlettség és jólét szempontjából, a Bangkokban eltöltött pár nap arra viszont nem volt elegendõ, hogy ugyanezt megtegyem a közlekedési dugók szempontjából. Még megtippelni sem merném, hogy vajon Dzsakartában, Kuala Lumpurban, vagy éppen Bangkokban a legrosszabb a helyzet ezen a téren, az viszont biztos, hogy a thai fõvárosban vannak olyan reménytelenül hosszú félórák, amikor még lépésben sem haladnak a jármûvek. Hiába tehát az ultraszupernek tûnõ magasvasút, meg a többszintes úthálózat, egyelõre nagyon úgy tûnik, hogy közlekedés szempontjából a városfejlesztés az elmúlt években nem tudott lépést tartani a populáció növekedésével.

Elszabaduló indulatok a bangkoki dugóban - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Érdekes módon az angyalok városába látogató turisták többsége imádja a bangkoki taxispecialitást, az úgynevezett tuk-tuk-ot, pedig az lényegében semmiben nem különbözik a többi ázsiai országban futó hasonló tákolmányoktól, ha pedig a dugókat nézzük, a tuk-tuk még különösebben praktikusnak sem mondható. Apró lifehack: a nemlétezõ teljesítményt bizonygatni akaró, általában száguldozó tuk-tuk sofõrök helyett én sokkal inkább a sarkokon mellényben pózoló robogós fuvarosokat ajánlom, akik amellett, hogy olcsóbbak három keréken guruló társaiknál, úgy mennek át a bangkoki dugón, mint kés a vajon (a robogóbérlés még lehetne egy alternatíva, de itt az valamiért szokatlanul körülményes). Sajnos a vidéki földmûvesbõl fõvárosi taxissá avanzsált robogó-, és tuk-tuk-sofõrök Thaiföldön sem állnak a helyzet magaslatán helyismeret szempontjából, amit a városfejlesztés idiotizmusa (az utcanév-, és házszámkavalkád, ugye), valamint a lakosok tájékozatlansága csak tovább súlyosbít. Utóbbiak örömmel segítenének, de általában csak bután húzogatják az ujjukat a térképen, és olykor még azt sem tudják megmondani, hogy abban a minutumban nagyjából hol vagyunk éppen.

A legtöbb tuk-tuk kétütemû és borzasztóan zajos.
Hogy Bangkokban miért utópia a bérelt robogó?
Jól kente, bár a várost õ sem ismerte.
Forrás: Szabadlábon

A klasszikus látnivalók felkeresése persze nem szokott tájékozódásbeli problémákat okozni, hiszen az minden bizonnyal a hiénaiskola elsõ leckéi között szerepel, hogy hogyan lehet elvinni egy turistasöpredéket a Khao San sarkáról a Wat Phra Kaew elé úgy, hogy közben legalább egy olyan szabóság és ékszerbolt útba essen, ahol a hozott kuncsaftért benzinjegyet adnak (a rutintalan turisták hamis ékszerekkel történõ átrázása Bangkokban különösen megy, úgyhogy ebbe a játékba a szopóroller elkerülése végett érdemes nem beleugrani).

Szerencsére a fõváros nevezetességei feledtetik a közlekedés izzasztó pillanatait (ami a tomboló hõség miatt gyakran szó szerint értendõ); a Théraváda buddhizmus köré épülõ bangkoki templomok, szobrok és egyéb építmények ugyanis nem csupán látványosak, de a hozzájuk kapcsolódó történelmi sztorik révén szórakoztatóak is.

A Királyi Pantheon.
A Királyi Palota õrsége.
A Smaragd Buddha Temploma.

A Fekvõ Buddha Temploma.
A hajnal temploma a Csaophraja mentén.
Az Ananta Samakhom csarnok ma már múzeumként mûködik.
Forrás: Szabadlábon

Persze sok turista egy egészen más jellegû Nirvána megtalálása miatt érkezik a thai fõvárosba. Ezeket a látogatókat a fekvõ Buddha helyett inkább azok az olcsón fektethetõ thai lányok, fiúk és ladyboy-ok érdeklik, akik alapvetõen két-három piroslámpás környékre (Patpong, Soi Cowboy, Nana Plaza) koncentrálódnak. A kíváncsiságtól vezérelve teljesség kedvéért magam is ellátogattam két ilyen, bároktól és kurváktól roskadozó utcába, ahol kizárólag szánalmasabbnál-szánalmasabb jelenségeket tapasztaltam (még mielõtt valaki megkérdezné, nem, nem botlottam bele David Carradine-ba). A látvány kifejtésétõl most eltekintenék, gyanítom ugyanis, hogy mindenki maga elé tud képzelni tizenéves thai lányokkal parádézó kivénhedt és szétfolyt nyugati turistákat. Egy autentikus ping-pong show reményében benéztem néhány klubba is, de a thai prostituáltak legalját én néhány percnél tovább képtelen voltam bámulni, úgyhogy egy pezsgõbontós mutatvány után fordultam is ki az ajtón (pedig a mûsorszámok között szerepel állítólag gyertya elfújása, üdítõ felszippantása, rajzolás, labdával célbalövés, sõt, talán még biciklilánc is). A Soi Cowboy mindössze egyetlen dolog miatt maradt számomra emlékezetes: egy utcai kivetítõn ott néztem meg a Bajnokok Ligájának 2009-es álomdöntõjét.

Thaiföldi sztereotípia #5: A thai prostituáltak általában véve szépek - HAMIS. Bár a thai lányok között akadnak szemrevaló teremtések, kurvának azért itt is csak a legalja áll, színvonaluk tartós romlásáról pedig az éjszaka, az alkohol és a drog határozottan gondoskodik.

A Bangkokba látogató turisták zöme gyaníthatóan legalább egyszer elvegyül a Khao San nevû sétálóutca forgatagában, ahol az éjjel is hömpölygõ embertömeg megfigyelése már önmagában véve kiváló szórakozást jelent. A bárok és szépségszalonok, kirakodósok és jövendõmondók, prostik és pad thai-árusok szegélyezte utcán ugyanis a fejlett világ összes vándormadara utazó díszpintye felvonul, legtöbbjük ráadásul akut shopping-lázban* ég, felvásárolva az égvilágon mindent a hamis igazolványoktól kezdve a fogyasztásra kínált sült rovarokon át a Same Same But Different pólókig. Persze erre a bagázsra tekintélyes hiéna-, és koldustábor is épül, szóval olykor kifejezetten siralmas a környék látványa.

*Bangkok plázatengerében és bazársorain olyan csábító a kínálat, hogy attól sok turista garantáltan megcsúszik anyagilag. Az árak sok esetben még magyar szemmel nézve is bõdületesen alacsonyak, így a rengeteg "jó vétel" láttán igazán nehéz magunkat önmérsékletre inteni. Kispénzû hátizsákosként engem ez a betegség szerencsére nem támadott meg, a plázákban én mindössze olyan örömökre költöttem, mint például a multiplex mozijegy. Apró érdekesség ehhez: a filmszínházakban minden vetítés elõtt leadják a nemzeti himnuszt, amit a közönség némán, állva hallgat végig (persze van aki nem, de az Farang).


Bangkok modern arca.
Nyugalom a Lumphini-parkban.
A belvárosban fák helyett magasvasutak és felüljárók adnak árnyékot.

Aki nem lép egyszerre.
Ékszerüzlet a kínai negyedben.
Kiskína Bangkokban.

Herkentyû, de nem friss.
Utcai satay.
Hamarosan bebizonyítjuk, hogy nem mindig az utcai kaja a legjobb.
Forrás: Szabadlábon

Bangkok azzal, hogy ázsiai kupleráj és felhõkarcolós világváros egyszerre, sok thaiföldi nyaralásra érkezõ nyugati turista számára megkönnyíti az átállást. Indonézia és a Maláj-félsziget nagyvárosai után komfortos landolásra nekem már nemigen volt szükségem, problémáktól mentes pihenésre és újabb egzotikumokra viszont igen. Ezeknek az elvárásoknak Bangkok szinte teljes mértékben megfelelt, érkezés után két nappal már otthonosan mozogtam a városban, a thai konyha és vendégszeretet itt is ugyanolyan jó volt, mint a délvidék szigetein, a helyi sajátosságok és látnivalók feledezésével pedig a hab is felkerült arra a bizonyos tortára. Bangkok tetszett.



Hozzászólások
Fác mondta [2009.08.02. 19 óra 36 perckor]:

Hali! Mikor is jártál pontosan Bangkokban? A Bajnokok Ligája döntõ május végén volt... Csumi, Fác
Roland mondta [2009.08.02. 23 óra 33 perckor]:

Így van, 2009. június 3-ig voltam ott.




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?