A Bangkok környéki nevezetességek közül a Kwai folyóra épült híd és az ?si f?város, Ajutthaja t?nt a legígéretesebbnek, így ezekhez tettem egy-egy rövidebb látogatást a kambodzsai nyomor el?tt. Üljenek ide mellém, elmondom milyen volt.
Els? utam a Kwai folyó partjára épült Kanchanaburiba vezetett. A koszosnak t?n? kisváros valóban koszos buszállomására a délutáni es?vel érkeztem, ahonnan egy motorizálatlan riksával egyb?l indultam is tovább a híd irányába (nem kedvelem ezeket a lábbal hajtott lélekveszt?ket, mert mire megérkezünk a célállomásra, mindig megesik a szívem a tüdejüket kiköp?, pedálozó fuvarosokon ― ezúttal azonban nem volt megfizethet? alternatíva). Tiszta és olcsó szállás viszonylag gyorsan akadt, a híd felkeresését viszont a gyors sötétedés miatt másnapra kellett halasztanom. Mivel kicsit furcsálltam, hogy a
film gyönyör? környezete helyett itt csak tiszai ártérre hajazó földeket látok, lefekvés el?tt még beszereztem egy kópiát a sarki DVD-hamisítótól. A f?címnél persze ott ordított a stikli: "Photographed in Ceylon". Így jár az, aki internet nélkül, könyvek és emlékek alapján kénytelen szervezni az utazást.
Kanchanaburi hídjáról tudni kell, hogy része annak a több mint négyszáz kilométeres
Sziám-Burma halálszakasznak, amelyet a második világháború idején a japán hadsereg építtetett a Burmában állomásozó egységek utánpótlásainak biztosítására. A halálvasút elnevezés onnan származik, hogy a terepviszonyok, a trópusi id?járás, a betegségek és az ?rök kegyetlensége révén közel száztízezer hadifogoly és ázsiai civil vesztette életét a munkálatok során. A tiszauginál semmivel sem komolyabb hidat tehát nem a látvány, hanem a torokszorító történelmi múlt miatt érdemes felkeresni.
Akik hozzám hasonlóan id? vagy pénz hiányában kénytelenek kihagyni a halálszakasz végigvonatozását, Kanchanaburi második világháborús múzeumában és temet?jében folytathatják a borzongást. Persze a kötelez? show-elemekb?l (pókfogdosó-, elefánt-, és dzsungeltúrákból, vízesésekb?l, stb.) itt sincs hiány, éjszaka pedig az olcsó kuplerájokban és
a férgese is megtalálja a számítását.
A második utazást ottalvás nélkül abszolváltam, bár ha el?re tudom, hogy a thai vasút ennyire nyögvenyel?s is tud lenni, eleve két napot szánok a túrára. Ajutthaja városa Bangkoktól északra, nagy jóindulattal száz kilométernyi távolságra fekszik, ennek a már-már mérhetetlenül nagy távolságnak a leküzdésére vonatunknak mégis három teljes órára volt szüksége (és akkor az indulást megel?z? egy órányi késést még bele sem számoltam). Az utolsó csepp akkor került bele a pohárba, amikor már vagy húsz perce álltunk a puszta közepén, és senki nem tudott semmit arról, hogy most elromlott a mozdony, és azért nem megyünk tovább, vagy csak szabad sínpárra várunk, vagy mi a fene történik éppen. A reménytelen várakozást megunva négy másik hátizsákos utazó társaságában alkudozni kezdtünk egy arra járó thai jóemberrel, aki végül teherautójának platóján elvitt minket Ajutthaja széléig (fuvarosunk mohó volt, viszont eszes nem, így támadt némi vitánk az utólagos elszámoláskor).
Ahogyan Kanchanaburit, úgy Ajutthaja városát is a történelmi múlt miatt érdemes felkeresni, csak itt a szálak egészen 1350-ig nyúlnak vissza. A folyók által körülölelt Ajutthaja ugyanis mintegy négyszáz éven át volt a feltörekv? thai nemzet kulturális központja, egészen addig, amíg a burmai megszállók le nem nyelték sz?röstül-b?röstül, annak minden kincsével és értékével együtt. A dics? múltra azért néhány templom és egyéb építmény még ma is emlékeztet, melyek megismerésével akár napokig is el lehetne szöszmötölni.
A thai államvasutak jóvoltából nekem viszont csak egy (fél) délutánnyi városnézés jutott, amit egy bérelt robogóval próbáltam hatékonyabbá és élvezetesebbé varázsolni. Szerencsére ezalatt a néhány óra alatt is láttam annyi érdekességet, hogy este elégedetten szálljak fel a fénysebességgel Bangkokba tartó vasúti szerelvényre. Íme néhány pillanat az emlékezetesebbek közül.
Vannak utazók, akik bármerre is járnak a világban, szent meggy?z?déssel hirdetik, hogy a sarki kajaárusok olcsó finomságainál bizony nincs jobb a világon. Erre a vélekedésre Ajutthaja egyik kiköt?jéb?l hoznám a kiváló ellenpéldát azzal az utcai sütöget?vel (valójában azok leggusztustalanabbikával), amelynél nem csupán az elkészítési folyamat hagyott er?s higiéniai kívánnivalókat maga után, de még az alapanyagok tárolása is. Vajon ki vásárol olyan pultról ételt, ahol a kisütésre váró halakat és húsokat
köpdösik? Kár, hogy a webkett? a buké érzékeltetésére alkalmatlan...