Roland Ă­rta,
21 Ăłra 45 perckor,
Thaiföld témakörben.
A Bangkok környéki nevezetességek közül a Kwai folyóra épült híd és az õsi fõváros, Ajutthaja tûnt a legígéretesebbnek, így ezekhez tettem egy-egy rövidebb látogatást a kambodzsai nyomor elõtt. Üljenek ide mellém, elmondom milyen volt.

Elsõ utam a Kwai folyĂł partjára Ă©pĂĽlt Kanchanaburiba vezetett. A koszosnak tĂ»nõ kisváros valĂłban koszos buszállomására a dĂ©lutáni esõvel Ă©rkeztem, ahonnan egy motorizálatlan riksával egybõl indultam is tovább a hĂ­d irányába (nem kedvelem ezeket a lábbal hajtott lĂ©lekvesztõket, mert mire megĂ©rkezĂĽnk a cĂ©lállomásra, mindig megesik a szĂ­vem a tĂĽdejĂĽket kiköpõ, pedálozĂł fuvarosokon ― ezĂşttal azonban nem volt megfizethetõ alternatĂ­va). Tiszta Ă©s olcsĂł szállás viszonylag gyorsan akadt, a hĂ­d felkeresĂ©sĂ©t viszont a gyors sötĂ©tedĂ©s miatt másnapra kellett halasztanom. Mivel kicsit furcsálltam, hogy a film gyönyörĂ» környezete helyett itt csak tiszai ártĂ©rre hajazĂł földeket látok, lefekvĂ©s elõtt mĂ©g beszereztem egy kĂłpiát a sarki DVD-hamisĂ­tĂłtĂłl. A fõcĂ­mnĂ©l persze ott ordĂ­tott a stikli: "Photographed in Ceylon". ĂŤgy jár az, aki internet nĂ©lkĂĽl, könyvek Ă©s emlĂ©kek alapján kĂ©nytelen szervezni az utazást.

Híd a Kwai folyón - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Kanchanaburi hídjáról tudni kell, hogy része annak a több mint négyszáz kilométeres Sziám-Burma halálszakasznak, amelyet a második világháború idején a japán hadsereg építtetett a Burmában állomásozó egységek utánpótlásainak biztosítására. A halálvasút elnevezés onnan származik, hogy a terepviszonyok, a trópusi idõjárás, a betegségek és az õrök kegyetlensége révén közel száztízezer hadifogoly és ázsiai civil vesztette életét a munkálatok során. A tiszauginál semmivel sem komolyabb hidat tehát nem a látvány, hanem a torokszorító történelmi múlt miatt érdemes felkeresni.

"1943-ban, mikor elĂ©rkezett a monszunidõszak, Burmában Ă©s Thaiföldön egy csomĂł tönkrement tábor volt Thanbyuzayat Ă©s Kanchanaburi között. Az esõ állandĂłan esett, a talaj sártengerrĂ© vált. A gyenge kunyhĂłk, amik a hadifoglyok Ă©s az ázsiai munkaerõ otthonául szolgáltak, elrohadtak, ugyanez törtĂ©nt a ruhákkal Ă©s cipõkkel is, Ă©s nem csoda, hogy felbukkant a legfĂ©lelmetesebb ellensĂ©g, a kolera. A vasĂştvonal mentĂ©n százával haltak meg, sokat tömegsĂ­rba temettek, de sokan elkĂłboroltak a dzsungelbe, ott pusztultak, Ă©s a testĂĽk folyamatos fertõzĂ©sforrást jelentett. Az ázsiai munkások, akiket Malajziában, Jáván, Thaiföldön Ă©s Burmában toboroztak, körĂĽlmĂ©nyei sokkal rosszabbak voltak, mint amilyen körĂĽlmĂ©nyek között a hadifoglyok dolgoztak. Senki nem tudja, hogy hány civil munkás halt meg a vasĂşton, de a 2/19 zászlĂłalj hivatalos törtĂ©nete feljegyzi, hogy kĂ©tszázezer, a vonali munkára toborzott ázsiaibĂłl csak mintegy harmincezret szállĂ­tottak vissza országukba a japán megadás után. A kĂłrházak a malária, dizentĂ©ria, pellagra Ă©s beri-beri betegek számára csak a nevĂĽkben voltak kĂłrházak, valĂłjában tönkrement, bambuszkeretes, nádtetõs barakkok voltak, ahova elhelyeztĂ©k õket, hogy várjanak a halálukra. Egyszer-egyszer elõfordult, hogy valaki meggyĂłgyult, Ă©s visszatĂ©rhetett a munkatáborba, de nem ez volt a jellemzõ." ― rĂ©szlet a MĂ©lyĂ©pĂ­tõ TĂĽkörkĂ©p Magazin cikkĂ©bõl

Balesetmegelõzésbõl jeles.
Ugyanis ha jön a vonat, a bámészkodóknak nem sok hely marad.
A híd közelében egy korabeli vonat is emlékeztet a háború borzalmaira.
Forrás: Szabadlábon

Akik hozzám hasonlóan idõ vagy pénz hiányában kénytelenek kihagyni a halálszakasz végigvonatozását, Kanchanaburi második világháborús múzeumában és temetõjében folytathatják a borzongást. Persze a kötelezõ show-elemekbõl (pókfogdosó-, elefánt-, és dzsungeltúrákból, vízesésekbõl, stb.) itt sincs hiány, éjszaka pedig az olcsó kuplerájokban és sörbárokban a férgese is megtalálja a számítását.

A második utazást ottalvás nélkül abszolváltam, bár ha elõre tudom, hogy a thai vasút ennyire nyögvenyelõs is tud lenni, eleve két napot szánok a túrára. Ajutthaja városa Bangkoktól északra, nagy jóindulattal száz kilométernyi távolságra fekszik, ennek a már-már mérhetetlenül nagy távolságnak a leküzdésére vonatunknak mégis három teljes órára volt szüksége (és akkor az indulást megelõzõ egy órányi késést még bele sem számoltam). Az utolsó csepp akkor került bele a pohárba, amikor már vagy húsz perce álltunk a puszta közepén, és senki nem tudott semmit arról, hogy most elromlott a mozdony, és azért nem megyünk tovább, vagy csak szabad sínpárra várunk, vagy mi a fene történik éppen. A reménytelen várakozást megunva négy másik hátizsákos utazó társaságában alkudozni kezdtünk egy arra járó thai jóemberrel, aki végül teherautójának platóján elvitt minket Ajutthaja széléig (fuvarosunk mohó volt, viszont eszes nem, így támadt némi vitánk az utólagos elszámoláskor).

ĂślĂĽnk a vonaton.
A thai vonatokon az utasnak van ideje alaposan szemügyre venni a tájat.
Csönd van, a nap tûz, az óra viszont ketyeg.
Forrás: Szabadlábon

Ahogyan Kanchanaburit, úgy Ajutthaja városát is a történelmi múlt miatt érdemes felkeresni, csak itt a szálak egészen 1350-ig nyúlnak vissza. A folyók által körülölelt Ajutthaja ugyanis mintegy négyszáz éven át volt a feltörekvõ thai nemzet kulturális központja, egészen addig, amíg a burmai megszállók le nem nyelték szõröstül-bõröstül, annak minden kincsével és értékével együtt. A dicsõ múltra azért néhány templom és egyéb építmény még ma is emlékeztet, melyek megismerésével akár napokig is el lehetne szöszmötölni.

Ajutthaja kincseibõl az invázió után nem sok maradt hátra - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A thai államvasutak jóvoltából nekem viszont csak egy (fél) délutánnyi városnézés jutott, amit egy bérelt robogóval próbáltam hatékonyabbá és élvezetesebbé varázsolni. Szerencsére ezalatt a néhány óra alatt is láttam annyi érdekességet, hogy este elégedetten szálljak fel a fénysebességgel Bangkokba tartó vasúti szerelvényre. Íme néhány pillanat az emlékezetesebbek közül.

Fekvõ Buddha itt is van.
Nem, ez még nem Angkor.
Fotózáskor a V-bötû itt is elengedhetetlen.

Na ezért nem ültem elefántra.
Oldalkocsis motorra szerelt mobil lacikonyha.
Rush hour a mai városközpontban.
Forrás: Szabadlábon

Vannak utazók, akik bármerre is járnak a világban, szent meggyõzõdéssel hirdetik, hogy a sarki kajaárusok olcsó finomságainál bizony nincs jobb a világon. Erre a vélekedésre Ajutthaja egyik kikötõjébõl hoznám a kiváló ellenpéldát azzal az utcai sütögetõvel (valójában azok leggusztustalanabbikával), amelynél nem csupán az elkészítési folyamat hagyott erõs higiéniai kívánnivalókat maga után, de még az alapanyagok tárolása is. Vajon ki vásárol olyan pultról ételt, ahol a kisütésre váró halakat és húsokat borsónyi döglegyek köpdösik? Kár, hogy a webkettõ a buké érzékeltetésére alkalmatlan...



Hozzászólások
Miki mondta [2009.08.17. 10 Ăłra 12 perckor]:

Na de hol vannak a csajok???
Roland mondta [2009.08.31. 14 Ăłra 54 perckor]:

Kínánál majd ejtünk róluk pár szót.




Ha mondandója van...










Melyik a hét második napja?