Roland írta,
5 óra 45 perckor,
Kambodzsa témakörben.
A thai vízum lejárati idejéhez közeledve még gondolkodtam azon, hogy megnézzem-e a Bangkoktól nyugatra fekvõ Damnoen Saduak úszó piacát, de mivel arról a legtöbb forrás azt nyilatkozta, hogy nem több egy turistáktól hemzsegõ kirakatvásárnál, inkább elindultam Kambodzsa felé.

Egy hátizsákos földkerülésbõl meglepõen sok idõt tud elrabolni az egyes állomások közötti közlekedés, ami a világ fejletlenebb részein általában szívás, de ha mégsem, akkor legalább kellemetlen és fárasztó idõtöltés. Ez a bejegyzés arról szól, hogy a mindössze négyszáz kilométeres Bangkok―Siem Reap etap kifejezetten az elõbbi kategóriába tartozik.

Forrás: Google Maps, Szabadlábon

Mert hát hogyan is nézne ki egy ilyen utazás egy tökéletes világban? Váltana az ember egy busz-, vagy vonatjegyet a bangkoki állomáson, útlevelet és vízumot kezeltetne a thai-kambodzsai határon, nem sokkal késõbb pedig megérkezne Siem Reap városába, ahol egy frissítõ zuhany után akár még egy rövid sétára is futná a lendületbõl. A valóság azonban közel sem ennyire rózsás, sõt, kifejezetten barátságtalan. Hõsünk kalandjai lépésrõl-lépésre, beépített nyûgösség-o-méter (NY-O-M) használatával.

A bangkoki hostelben nem kapkodom el a kicsekkolást, fuvarszerzési céllal csak reggel kilenckor ballagok ki a Khao San végére. A tûzõ napról ahol csak lehet, behúzódom az árnyékba, de a fullasztó páratartalomtól elõl így sem menekülök. Mire felmálházva elérem a taxidrosztot, patakokban folyik rólam az izzadtság (NY-O-M: 2%).

Rövid ideig hezitálok a robogós, a tuk-tukos és a taxis alternatívák felett, végül a légkondi csábításának engedve a legdrágább megoldást választom. A taxiban nem kell fognom a csomagokat, az utastér tiszta, ráadásul még a sofõrrel is szerencsém van. Nem fáraszt túlságosan, csak egy határig tartó, 280 kilométeres fuvart akar rámerõltetni. A buszállomás elõtt nem sokkal bekanyarodik egy benzinkútra, ahol hosszú percekre eltûnik a férfimosdóban. A taxióra szerencsére áll (NY-O-M: 3%).

A buszterminálon szerencsém van, kapok jegyet a thai határ felé induló járatra. Árnyékban ücsörögve várom a rajtot, az elsõ izzadtságréteg szépen rám is szárad. Célállomásunk ezúttal Aranya Prathet, utazásunk négy-, maximum ötórásnak ígérkezik. Nagy hátizsák be a busz gyomrába, kis hátizsák jön velem az utastérbe, az összehajtott kispárnával együtt. Érzem, hogy a thai buszokat sem százkilencven centis utasmagasságra tervezik: szûk a hely, kényelmetlenül ülök. Álmos nem vagyok, ráadásul a thai népzene is a kelleténél hangosabban üvölt a hangszórókból, így a következõ pár órát félálomban zötyögöm végig (NY-O-M: 45%).

Aranya Prathet buszpályaudvarán szakadó esõ fogad. A város és a határállomás között fuvart kínáló "üzletemberek" már a buszajtóban letámadnak, és miközben begyûjtöm a hátizsákom, folyamatosan lökik a thai sódert (NY-O-M: 46%). Mindenütt sár van és továbbra is esik, így bemenekülök az elsõ eresz alá (NY-O-M: 47%). Néhány perces alkudozás után kezet rázok egy robogóssal, aki gyanúsan alacsony áron is hajlandó elvinni a határátkelõhöz. Felveszem az esõkabátom, majd a hátamra és mellkasomra csatolt zsákokkal együtt felpattanok az utasülésre. Az út jóval tovább tart a vártnál, néha az esõ is beerõsít, bukósisak nincs, a fiatal fuvaros pedig negyvenben maximálja a tempót (NY-O-M: 50%).

Az elõzetesen megbeszéltek szerint elõször a kambodzsai vízumot kiadó épülethez megyünk. A sofõr elõtte egy szakállas trükkel próbálkozik, megáll ugyanis egy szedett-vedett fabódé elõtt, ahonnan egy angolul tudó nyikhaj ugrik elõ. Állítja, hogy csak nála lehet intézni a vízumot, és közben nyomja a kezembe az ügyintézéshez szükséges papírokat. A szemerkélõ esõben sajnos eltelik pár perc, mire megértetem velük, hogy ezzel a trükkel máshol kopogtassanak (NY-O-M: 53%). A robogós az elúszó jutalékot látva kelletlenül visz tovább a száz méterrel odébb lévõ kambodzsai kirendeltséghez. A dokumentáció kitöltése és huszonöt amerikai dollár leszurkolása után (NY-O-M: 55%) bekerül az útlevelembe egy egészoldalas Kingdom of Cambodia matrica. Irány a határ.

A nyavajás persze nem visz el egészen az ajtóig, mondván, hogy jármûvek csak eddig jöhetnek (NY-O-M: 56%). Esõben és latyakban battyogok el a thai útlevélkezelésig, a papucs minden lépésnél combig veri a sarat a lábamra (NY-O-M: 57%). Szerencsére az ügyintézés fájdalommentes, így egy újabb sártenger után máris a kambodzsai határállomáson találom magam. Körülöttem szakadt ruhákat viselõ emberek tömege áramlik, sokuk taligán vagy egyéb járgányon tol ezt-azt. A határõr szokatlanul sokat totojázik az útlevelemmel (NY-O-M: 58%), de végül csak kapok a vízumra egy USED feliratú pecsétet.

Az épület kijáratánál egy soha nem látott méretû gengszterhorda henyél, egyedüli fehér turistaként hirtelen minden tekintet rám szegezõdik. Tudakozódni kezdek Siem Reap felé tartó buszok iránt, de mindtõl ugyanazt a mesét hallom: ma (délután ötkor) már nincs busz, legközelebb holnap lesz (NY-O-M: 60%), viszont meglepõ módon mindegyik el tud vinni Siem Reap-be, nyilván sokszoros áron. A nem létezõ busz meséjét nem akarom bevenni, így végigkérdezem a körém sokasodó banda minden egyes tagját. Az angolul gagyogók egymás elõtt áztatják a konkurenciát: különféle horrortörténeteket hallok félútnál kirakott turistákról és egyéb aljasságokról, ne menjek ezzel, mert becsap, ne menjek azzal, mert átvág, menjek inkább velük, akkor minden oké lesz. Vagy húsz percen keresztül hallgatom tanácstalanul a marketingdumákat a szemerkélõ esõben, egyedül vagyok, más turista közel s távol nincs (NY-O-M: 65%). Megkérdezem a rendõrt, de nem ad érdemi infót, a határõr pedig szemmel láthatóan nyakig benne van lehúzós panamában (NY-O-M: 67%). Nincs más esélyem; ebben a határmenti nyomorvárosban megaludni nem akarok, így elkezdek taxira alkudni.

A csõcselék rosszabbnál-rosszabbakat kiabál egymásra, próbálom megneszelni, hogy kinek lehet elhinni bármit is, de reménytelen. Tíz percnyi vitatkozás után feladom. Kiválasztom azt a két gengsztert, amelyik arcáról öt évnél több börtönt nem nézek ki, és velük indulok el a taxihoz ― az ugyanis nem helyben van, hanem pár utcányival odébb. A taktikájuk persze világos: elszeparálni a csürhétõl, hogy aztán nyugodtan tukmálhassanak rám egy magasabb fuvardíjat (NY-O-M: 70%). Megbeszéljük, hogy a saját költségükre még a helyi buszállomást is megmutatják, bizonyítván az elhangzottakat.

Miután a buszállomásként üzemelõ aprócska placcon kiderül, hogy igazat beszéltek (NY-O-M: 68%), megkezdõdik egy húsz percen át tartó masszírozás, amiben egymás türelmét alaposan próbára téve próbáljuk tetõ alá hozni az üzletet. A két gengszter azzal húzza az idõt, hogy azt hazudja, egy másik utasra kell várnunk, így a nyomortelep közepén állva újabb húsz percig nem történik semmi, csupán a fuvardíjról vitatkozunk (NY-O-M: 72%). Egyre éhesebb kezdek lenni, de egy rúd csokis kekszen kívül itt másra nincs bátorságom benevezni (NY-O-M: 75%).

Isten hozta Kambodzsában! - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Eláll az esõ, viszont kezd sötétedni, mire megköttetik a bolt. A taxi hamarosan elõkerül, a fantomutasról pedig kiderül, hogy ezúttal nem tart velünk. Milyen meglepõ. Négyesben indulunk el, jobb hátul én ülök, elõttem a sofõr, mellettünk pedig a két gengszter. A város szélénél azonban nem jutunk tovább, bepróbálkoznak ugyanis egy végtelenül alattomos, ugyanakkor bugyuta trükkel: a gengszter felírja egy papírra az elõre kialkudott, de utólag fizetendõ viteldíjat (ami legyen mondjuk X), majd megmutatja nekem is és az angolul nem beszélõ sofõrnek is, megerõsítendõ az elhangzottakat. Jön viszont a meglepetés, amkor kirántom a kezébõl a cetlit: az X elé ugyanis emberünk odakanyarintott még egy egyest, amit próbált a hüvelykujjával okosan letakarni! Hirtelen nagyon mérges leszek (NY-O-M: 85%). Végiggondolva, a trükk pofonegyszerû: a végállomáson meglepõdõ utas hiába tiltakozik, igazát három helyi is cáfolni tudja, az idegileg felõrölt turista a felbukkanó (beépített?) rendõr elõtt pedig nyilván kifizeti a magasabb összeget is, csak hagyják már lógva.

Fél órán át vitatkozunk az út szélén a kocsiban. Õk próbálják újratárgyalni az árat, én kötöm az ebet a karóhoz. Nem vagyok hajlandó sem kiszállni a kocsiból, sem belemenni a trükkösen berajzolt fuvardíjba (talán még bukó is nekik így a móka). Meglepõ módon õk unják el elõbb; kiszállnak, mi pedig elrobogunk a naplementébe, X-ért (NY-O-M: 88%).

A kambodzsai szakasszal szerencsém van, pár évvel ezelõtt itt még földút kanyargott, bombatölcsérnyi lyukakkal, mára viszont lebetonozták a teljes távot. Miközben ránkesteledik, én el-elbóbiskolok a hátsó ülésen. Túl sok meglepetés erre a napra már nem hiányzik, két városban fél-félórára azért mégiscsak megállunk utasszerzési céllal (NY-O-M: 95%).

Este kilenc után érkezünk meg Siem Reap szélére, ahol egy hotelben átváltom megmaradt thai bát készletemet amerikai dollárra (Kambodzsában ugyanis szinte mindenütt lehet a zöldhasúval fizetni), lerendezem a taxist, egy motoros triciklivel pedig bezötyögök a városközpontba. Fuvarosom rendes, szállást is kerít ― elsõre ugyan aránytalanul drágát (NY-O-M: 97%), másodjára viszont egész tûrhetõt.

Cuccaimat hátrahagyva egy vacsora erejéig még bemerészkedek a városba, ahol a turistáktól hemzsegõ "bar street" egyik éttermében paradicsomos spagettit rendelek. Az étel és a kiszolgálás remek, a számla ehhez mérten borsos is (hopp, a lankadó koncentráció miatt erre már nem figyeltem oda). Bár az étterem ingyen WiFi-t kínál, a bitek épphogy csorognak a gépbe, ennél talán még a százötven forintos modemes Matávnet is gyorsabb volt anno. A kapcsolat azon túl, hogy lassú, még kiszámíthatatlanul szakadozik is, így nemhogy blogfrissítésre, de egy szimpla levélolvasásra sem futja. Kész, megadom magam, mára ennyi elég volt (NY-O-M: 100%).

Elalvás elõtt az ágyban fekve fejben még végigpörgetem, hogy vajon volt-e már olyan országhoz szerencsém az eddigiek során, amely ennyire szépen bemutatkozott volna, mint Kambodzsa. De nem, azt hiszem sehol sem volt annyira rossz a megérkezés, mint ebben az országban.



Hozzászólások
Tudósgyerök mondta [2009.08.30. 13 óra 28 perckor]:

Nepáli internetszolgáltatást, bírod?
Roland mondta [2009.08.31. 14 óra 52 perckor]:

Ritkuló halántékkal és buddhista nyugalommal igen.
Gyurma mondta [2009.09.08. 20 óra 24 perckor]:

Hali! Nem tudom, Te merre jártál Siem Reapben, de úgy érzem súlyosan átvertek! Mi tegnap jöttünk el Kambodzsából, és baromi jól éreztük magunkat! Bangkokból, az Ekkamai buszállomásról mentünk Aranyaprathetbe 196 baht/fõ áron. Onnan egy tuktuk 60 bahtért vitt el a határig. A 60 az 80-ról indult, és még ment volna lejjebb, ha nem akartam volna sietni. Persze a szakállas trükkel megpróbálkoztak: vízum 1.000 baht.

Vízumot nem a Thai oldalon kellett volna venned, szerintem megmalmoztak, mert az ára 20 USD + 100 Baht kezelési költség, ami 0 baht-ra redukálható. A taxi nekünk 60 USD-ról indult, és 30 lett a vége.
Siem Reapben egy nagyon jó szállást találtunk, kettõnknek 9 USD/nap áron. Gyors wifi kapcsolattal, tiszta szobával, és nagyon jó kajával. A kaja ára nem volt benne a szobaárban, csak a reggeli. Összesen a 2 éjszakai szállással, és vacsorákkal, italokkal együtt 35 USD-ot fizettünk.
Sajnálom, hogy rossz élményekkel jöttél el onnan, én nagyon megszerettem azt a helyet.

Viszont lenne egy kérdésem: Nem tudod hogy a maláj-thai határon lehet-e felvenni thai vízumot? Átmennék Penangba, de már elhasználtam az összes belépésemet a thaioknál!
Bandi mondta [2009.09.08. 20 óra 59 perckor]:

Szia Gyurma, mi október végén megyünk Kambodzsába is. Tudnál egy kicsit részletesebb infot küldeni árakról, helyekrõl, utakról? Köszi elõre is! E-mail: bandris11@freemail.hu
Roland mondta [2009.09.09. 20 óra 07 perckor]:

Gyurma, a tényszerûség kedvéért elõkerestem a költségeimrõl vezetett Excel fájlt, amibõl kiderül, hogy:

1) a Bangkok - Aranya Prathet buszútért 200 bátot fizettem (lehet, hogy 196 volt az, csak kerekítettem);
2) az Aranya Prathet buszállomás - thai határ viszonylat mototaxival 40 bátba került (ergo nagyjából ugyanannyi volt az is, mint nektek);
3) a kambodzsai turistavízumot bátban fizettem és 25 dollárt írtam fel a táblázatba (itt gondolom az árfolyam miatt térünk el, kezelési költséget nekem nem számítottak fel);
4) a kambodzsai határ - Siem Reap taxiútért 500 bátot adtam, ami legyen mondjuk 15 dollár (ez jó ár, különösen annak fényében, hogy - amint azt írtam is - aljas módon az 500 elé oda akartak még kanyarintani egy egyest);
5) a Siem Reap-i szállásom 4 dollárba került éjszakánként, WiFi és reggeli nélkül (de mint az köztudott, párban utazva ugyanannyiért nagyságrendileg jobb csomagot kap az ember).

Láthatod hát, hogy közös nevezõre hozva a költségeket szinte minden tételért ugyanannyit fizettünk (ha van egy használható útikönyve az embernek, ezt nagyon nem is lehet máshogy csinálni). Mivel az általad említett "súlyos átverés" csak anyagiakra nézve értelmezhetõ, a fentiek alapján azt mondom, tévedsz. A bejegyzés meg egyébként sem a filléres különbségekrõl, hanem az utazással járó sok nyûgrõl szólt.

Írtad még, hogy Kambodzsában baromi jól éreztétek magatokat. Én is így voltam ezzel, amikor elhagytam az országot, remélem ez a következõ posztból azért valamennyire átjött: http://href.hu/x/a0ta

Végül, bár a kérdésed nem eléggé pontos, megpróbálok rá válaszolni: én 2009. május 20-án a maláj-thai határon egy kétheti ott-tartózkodásra jogosító, Visa On Arrival (VOA) típusú thai vízumot vettem fel, amiért szerencsés módon még fizetni sem kellett (az okokat lásd itt: http://href.hu/x/a0td ). Mindössze azt kellett bemutatnom, hogy van nálam 10.000 bát értékû összeg készpénzben. Hogy te milyen típusú vízumot szeretnél, és mik az arra vonatkozó, jelenleg érvényben lévõ szabályozások a maláj-thai határon, azt sajnos nem tudom, de az internet valamelyik szegletében biztosan megtalálod a választ. Jó utat és sok sikert!
Gyurma mondta [2009.09.09. 20 óra 30 perckor]:

Kedves Roland! Félre ne érts, eszemben nem volt bántani Téged, csak a bejegyzésedból úgy érztem, hogy annyira nem érzted jól magad, és valamiért nekem az jött le, hogy az esetleges anyagi átverések miatt. Ha ez nem így volt, annak nagyon örülök. Az általad leírt kiadások pedig kimondottan jónak mondhatók, gratulálok hozzájuk! A vízum információt nagyon köszönöm, és további jó utat kívánok!

Ha hazaértél, örömmel hívnálak meg egy italra/kávéra/ebédre, mert érdekelnének az útibeszámolóid! Jó utat, vigyázz Magadra!
Roland mondta [2009.09.09. 20 óra 49 perckor]:

Dehogy bántottál meg, ilyenrõl szó sincs. Viszont tény, a Bangkok - Siem Reap szakasznál sokkal felemelõbbek is voltak már az utazás során.

Sör/kávé/zsírosdeszka meg simán lehet, ráadásul nem is olyan sokára, mert már csak egy Delhi-Dubaj-Doha-Isztambul-Szófia kanyarkombináció van hátra, aztán jöhet a célegyenes.
Gyurma mondta [2009.09.12. 22 óra 07 perckor]:

Roland! Ok, akkor küldj rám egy mail-t, ha már otthon vagy és megejtjük a megismerkedésünket :) Addig is jó utat!

Bandi! Mailben küldtem infókat!
Bandi mondta [2009.09.25. 10 óra 58 perckor]:

Gyurma, a voucher-es mail-edet továbbadtam valakinek, ha minden igaz, már meg is keresett! És köszi a tippeket! Bandi
András mondta [2009.12.19. 13 óra 00 perckor]:

Sziasztok! Mi februárban indulunk Thaiföldre, aztán Bangkok - Siem Reap két éjszaka. 11-en leszünk, szerintetek a busz-tuk-tuk-taxi megoldás lenne a legjobb, vagy inkább a vonatot válasszuk? A vízumot itthon intézzük mindkét országba. Köszönet a tippekért! András




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?