Roland írta,
17 óra 45 perckor,
Kína témakörben.
Az utolsó bekezdés óta eltelt nyolc hónapban nem igazán kapkodtam el a blogírást, de mint József Attila óta tudjuk, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. A történet most onnan folytatódik, hogy egy brit hátizsákos bonvivánnal együtt betoppantam Kunming városának talán legnormálisabb hosztelébe, a hogyan továbbról viszont halvány fogalmam sem volt.

Szerencsémre a szálláson még az első este mellém sodort az élet egy dán turistát, aki egy francia utazási iroda megbízásából járt épp az országban, és hozzám képest igazi Kína-szakértőnek bizonyult. Mick helyismerete és gyakorlati tanácsai sokat segítettek az útvonal tervezésénél, úgyhogy egyetlen kiadós reggeli felett sikerült összerakni a következő egy hónap erősen cikk-cakkos, feszített menetrendjét. A programba Kína főbb látványosságainak a felét tudtuk csak belepakolni, de első látogatásra talán nem is kell ennél sokkal több.

Mielőtt belevágtam volna a nagy kínai körtúrába, ejtőztem egy napot Kunming árnyas utcáin. A közel kétezer méter magasan fekvő, kellemes klímájú, kimondottan zöld kínai nagyváros tökéletes hely volt az országgal való kezdeti ismerkedésre. Hogy Kína egy, a korábban látottaktól totálisan eltérő ország, már az első métereken kiderült, ugyanis még az utcatáblákra festett írásjeleket sem sikerült a térképen lévőkkel összepárosítani. Nyilván a sok krix-krax is adott egyfajta csodaország hangulatot az egésznek, de az igazán érdekesek az itt-ott elkapott utcai életképek részletei voltak.

Elveszett jelentés.
Bambuszban párolt rizses rágcsálnivaló.
Madzsong, a kínai dominó.

Látogatóra várva.
A kínai járműipar egyik büszkesége.
Falidísz lesz belőle.

A többség azért nem így él.
Fültisztításhoz készülődve.
Hétvégi piac, zenészekkel.

Forrás: Szabadlábon

Kunming fás, tiszta utcáin kész felüdülés volt sétálgatni. Figyelgettem miket kínálnak az egymást érő mozgóárusok, be-bekukkantottam egy-két manufaktúra ajtaján, kerülgettem a hangtalanul suhanó elektromos robogókat (amiből ráadásul BMW utánzat is van), élveztem a kedvező árú WiFi-s kávézókat és meglepődtem, hogy a hétvégi bolhapiacon még levedlett kígyóbőrt is lehet kapni. A tavakkal tűzdelt belvárosi parkban csendesen kötögető kalapos nyugdíjas asszonyok között mászkáltam, fotóztam kínai sakkot játszó öregeket, hátratett kézzel, bambán bámészkodó nagypapákat, százéves muzsikusokat, meg még ezernyi más érdekességet. Délután beruháztam egy Lonely Planet Mandarin phrasebook-ba (biztos, ami biztos), a nap végén pedig elfogyasztottam életem első dumpling-ját kínai földön. Mennyei volt. Másnap délelőtt leintettem egy taxit (a lehúzós sofőr azonnal be akart forgatni, érdekes útvonalakkal próbálkozva), elvergődtem a buszállomásra és felszálltam a Dali felé tartó buszra.

Sajnos itt kifogtam egy-két büdösebb utast, és mivel ezen a járaton (vagy Kínában általában?) hely szerinti ültetés volt, nem lehetett a Dél-Amerikában kitanult trükkökkel próbálkozni. Sokat segített viszont, hogy a Kunmingba vezető kanyargós hegyi szerpentinek helyett ezúttal autópályán suhantunk, főleg rohamos tempóban épülő lakótelepek között. Volt még egy átszállásos csavar is az odaúton, aminek köszönhetően egy rövidebb szakaszon ölbe vett hátizsákkal kellett utaznom körülbelül 50x50 centiméter alapterületen, de inkább az volt lényeges, hogy estére végre megérkeztem Dali óvárosának sokszáz éves falai közé.

Dali valami olyasmi Kínának, mint Hội An Vietnamnak. A Ming dinasztia korabeli óváros ősi falai, macskaköves utcái, régi hatású épületei, márvány-, és fafaragó manufaktúrái rengeteg turistát vonzanak ide belföldről és külföldről egyaránt. A helység nagy vonzereje még az a kulturális örökség is, amely egyrészt az itt élő huszonöt nemzetség tradícióiból, másrészt pedig a város múltjából ered: Dali volt ugyanis Kína egyik kereskedelmi és kulturális kapuja India és Délkelet-Ázsia országai felé hosszú évszázadokon át.

Tapasztalt mester Dali egyik buddhista szentélyében. A legnagyobb kínai szótárak akár ötvenezer különböző írásjegyet is tartalmazhatnak - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Az egykoron virágzó Dali királyság fővárosának mai népszerűségére nyilván számtalan vendégház, étterem, kávézó, mosoda és szuvenírbolt épít, így az óváros fotogén utcái sokak számára akár visszataszítóan turistásnak is tűnhetnek. Nekem szimplán csak jól esett, hogy olcsó és kiváló minőségű a reggelire felszolgált tészta, hogy olajozottan tudom intézni az ügyes-bajos dolgimat egy végigbámészkodott nap után, vagy sörözés közben a verandáról lehet figyelni a sok kínai turistát (akik egy francia útitárs elmondása szerint még az ötcsillagos szállodában is simán beleköpnek a medencébe harákolás után).

Mivel Dali óvárosa az Erhai-tó mellett, a Cangshan-hegység lábánál, közel kétezer méteres magasságban fekszik, klímája májustól egészen október végéig esős. A magashegyi monszun hátrányaiból nekem bőven kijutott, így a Cangshan hófödte csúcsaiból, a csillogó hegyi patakokból és az Erhai smaragdzöld színéből túl sokat nem láttam. Cserébe viszont sikerült többször is alaposam elázni a bérelt robogón.

Vaskos fal és őrtorony Dali óvárosában.
Megállt az idő.
Meglepő rend és tisztaság mindenütt.

Jellegzetes Dali utcakép.
Dali tavait és csatornáit a Cangshan patakjai táplálják.
A város falain kívül is sok a látnivaló.

A hely lakosságának kétharmada bai etnikumú.
A kínai férfiak lehetetlen helyekre képesek felmászni és ott gubbasztani.
Asszonynép.

Superleggera.
Ilyet csak Kínában láttam.
Chongsheng környékén sok érdekes arcba botlottam.
Forrás: Szabadlábon

Utolsó nap elgurultam a néhány kilométerre lévő Chongsheng buddhista pagodáihoz, melyek a Tang dinasztia korában épültek és mára Dali egyik szimbólumává váltak. A horribilis belépő láttán viszont inkább úgy döntöttem, hogy csak körbemotorozom a hegyoldalba épült monumentális parkot és be-bekukkantok az erre alkalmas helyeken. Próbáltam még tenni egy nagyobb kört az újváros irányába, útba ejtve más nevezetességeket, de a szakadó esőben egy idő után nem erőltettem tovább a motorozást, leadtam a gépet a kölcsönzőben és váltottam egy buszjegyet Lijang felé.



Hozzászólások
Kaland 3 Keréken mondta [2011.04.01. 14 óra 51 perckor]:

Kínai körút az új projekt? Mennyi időre tervezed? Szintén egyedül?




Ha mondandója van...










Melyik a hét harmadik napja?