2010.04.20. Hanoi

Roland Ă­rta,
9 Ăłra 55 perckor,
Vietnam témakörben.
Vietnam fõvárosában, Hanoiban szikrázó napsütés és saigoni pezsgés fogadott. Mivel buszunk a szállodákkal teli óvárosban állt meg, a szobakereséssel nem sokat kellet bajlódnom. Miután kipihentem az éjszakai zötykölõdés fáradalmait, leadtam egy közepesen büdös pakkot a mosodába, aztán nekiálltam megtervezni a hátralévõ néhány nap programját.

Elõször a világ körĂĽli repjegy ismĂ©telt mĂłdosĂ­tását kellett megoldani, melynek idõigĂ©nyĂ©t ― okulva a dzsakartai tapasztalatokbĂłl ― nem mertem alábecsĂĽlni. A British Airways irodájának felkutatásához az indonĂ©z fõvárosban több mint nĂ©gy Ăłra kellett, Ă©s a nem kevĂ©sbĂ© kaotikusnak tĂ»nõ Hanoiban semmilyen jel nem utalt arra, hogy ezĂşttal sokkal könyebb dolgom lesz. Továbbá le kellett mĂ©g szerveznem egy tĂşrát a Ha Long-öbölhöz, valamint vennem egy vonatjegyet a kĂ­nai határ közelĂ©ben fekvõ Sapa irányába. Meg jĂł lett volna valamit látni is HanoibĂłl. És erre az egĂ©szre volt körĂĽlbelĂĽl öt napom.

Az angol lĂ©gitársaság irodájának felkeresĂ©sĂ©hez fogadtam egy robogĂłst, akivel elindultunk a hivatalos weboldalon megadott cĂ­mre. Sajnos arrĂłl nagyon gyorsan kiderĂĽlt, hogy már nem Ă©l, az iroda ugyanis elköltözött. KĂ©rdezõsködtĂĽnk egy darabig a környĂ©ken, mĂ­g vĂ©gĂĽl egy közeli irodaház portása adott nekĂĽnk egy tippet. Elgurultunk a megadott cĂ­mre, de ott British Airways helyett a Lien Viet Bank egyik fiĂłkja állt. Bent szerencsĂ©re beszĂ©ltek angolul, Ă©s segĂ­tettek nekem kinyomozni, hogy az angolok Ă©pp hol bĂ©relnek irodát a városban. Innen már viszonylag könnyĂ» dolgom volt, nĂ©mi robogĂłzást Ă©s tizenegy eurĂł leszurkolását követõen vĂ©geztem is a maradĂ©k repjegyek átĂĽtemezĂ©sĂ©vel. De hogy ne legyen minden szĂ©p Ă©s jĂł, kiderĂĽlt, hogy az Ăştikönyvem a nagy keresĂ©sben vĂ©letlenĂĽl a bankfiĂłkban maradt. Ugyanolyan könyvet ugyan fillĂ©rekĂ©rt kaphattam volna bármelyik árusnál, a benne lĂ©võ jegyzeteket azonban nehĂ©z lett volna pĂłtolni, ezĂ©rt inkább visszavitettem magam egy mototaxissal a környĂ©kre. A zsibvásáros Ă©s számomra egyformának tĂ»nõ utcákon persze nem sikerĂĽlt megtalálnunk pont azt a bankfiĂłkot, ami a rekkenõ hõsĂ©gben Ă©s a tĂ»zõ napon csak emelte a jĂłkedvet. VĂ©gĂĽl visszamentem a szállásra, hogy a környĂ©ken bĂłklászva ráakadjak ugyanarra a motorosra, akivel a reggeli cĂ­mkeresõ tĂşrát megjártuk. ValĂłjában magam sem hittem a tervben, mĂ©gis bejött ― megtaláltam a fĂłszert! Elmagyaráztam neki a szituáciĂłt, Ă©s mivel õ emlĂ©kezett a bankra, dĂ©lután nĂ©gyre sikerĂĽlt is visszaszerezni a könyvet.

Második elintĂ©zendõm a tĂşraszervezĂ©s volt Vietnam egyik legismertebb látványosságához, a Ha Long-öbölhöz. BedĂ©Ă©k rĂ©vĂ©n elvileg már nálam volt a tudás, mindössze annyi meglepetĂ©s Ă©rt, hogy ottjártamkor a Vega Travel Ă©pp zárva volt. VĂ©gigböngĂ©sztem Ă©n a környĂ©kbeli utazási irodák ajánlatait, de szinte mindbõl áradt az átverĂ©s hátizsákos orr számára már oly ismerõs, bĂ»zös szaga. FelkĂ©szĂĽlve a legrosszabbra befizettem egy olcsĂłbb verziĂłra, azzal az ideolĂłgiával, hogy ha már egyszer Ăşgyis lehĂşznak, legalább ne bukjak rajta sokat (szerencsĂ©re egĂ©sz jĂłl sikerĂĽlt a kirándulás, de errõl majd kĂ©sõbb). A vonatjegy beszerzĂ©se az elsõ kĂ©t ponthoz kĂ©pest már tĂĽkörsimán ment: a kĂ­nai határ közelĂ©ben fekvõ Lào Cai vasĂştállomására szĂłlĂł ĂĽlõjegyet közvetlenĂĽl a Ha Long-öbölhöz tervezett kirándulás utánra idõzĂ­tettem.

Mire mindhárom feladattal vĂ©geztem, maradt mĂ©g nettĂł egy napom Hanoi megismerĂ©sĂ©re. Mivel a repjegymizĂ©ria során a város kĂĽlsõ kerĂĽleteit keresztĂĽl-kasul bejártam, ezĂşttal megelĂ©gedtem a belváros olyan nevezetessĂ©geinek felkeresĂ©sĂ©vel, mint az Irodalom temploma, a Ho Si Minh mauzĂłleum vagy a Hoan Kiem-tĂł. A XI. században Ă©pĂĽlt Irodalom templomában mĂ»ködött Vietnam elsõ egyeteme, fákkal teli árnyas parkjában kifejezetten jĂłl csĂşszott az Ă©letmentõ Bia hơi. Ho apĂł mauzĂłleumával nem volt szerencsĂ©m, mivel a rugalmatlan nyitvatartási idõ feszĂ­tett ĂĽtemtervemnek mĂ©g vĂ©letlenĂĽl sem kedvezett. A komplexum környĂ©kĂ©n azĂ©rt tudtam lõni pár elgondolkodtatĂł fĂ©nykĂ©pet. A bámĂ©szkodást az Ăłváros szĂ­vĂ©ben elhelyezkedõ, komplett sztorival bĂĽszkĂ©lkedõ tĂł környĂ©kĂ©n fejeztem be. A Városliget hangulatát idĂ©zõ környĂ©k egyik Ă©ttermĂ©ben amĂşgy összefutottam azzal a Kanadában Ă©lõ penangi sráccal, akivel az egy hĂ©ttel korábbi Mekong-tĂşrán volt alkalmam megismerkedni. A meglepetĂ©s legalább olyan erejĂ» volt, mint a kĂ©t hĂłnappal azelõtti Kuala Lumpurban, Ăşgyhogy hideg sörök Ă©s remek helyi Ă©telek felett hosszasan meg is ĂĽnnepeltĂĽk.

Az Irodalom templomának bejárata Hanoiban.
Az árnyas kert nyáron igazi megváltás.
Megfáradt õrség a Ho Si Minh mauzóleum közelében.

Ottjártamkor a Ho Si Minh múzeum is zárva volt.
A Felvonulási tér helyi megfelelõje.
Teknõstorony a Hoan Kiem-tó közepén.

Kínai sakkot játszó hanoi férfiak.
A neogótikus Szent József katedrális.
Vasútállomás a fõvárosban.

Jellegzetes óvárosi utcakép.
Utcai kifõzde és pizsamás asszonyok.
Kosár-logisztika mesterfokon.
Forrás: Szabadlábon

Amit Saigonról korábban már leírtam, nagyjából igaz Hanoira is: utcai kajáldák tömege, hamisított CD-k és robogók áradata, fülledtség, fergeteges konyha és filléres költségek, már-már ecuadori léptékû gyümölcsáradat (tengeri is), bambuszrudat cipelõ rizskalapos asszonyok*, helyenként francia utózöngék, vöröslõ lobogók, egypártrendszer, na meg a rendszerváltás lengedezõ szellõje. És bár Hanoi Ho Si Minh-városnál jóval kisebb, a tempó és a nyüzsgés ugyanolyan. Hogy nem tudtam ezen a helyen kettõnél több napot eltölteni, azt csak azért nem sajnáltam, mert utazásom soron következõ állomása legalább ennyi izgalmat ígért.

*A frekventáltabb helyeken velük érdemes vigyázni. Van aki csak megtévesztésbõl játssza ezt a szerepet, és elõszeretettel adja át a bambuszrúd-rizskalap szettet mondjuk egy fotó erejéig. A mutatvány végén meg csak csodálkozik a turista, hogy a nagy egyensúlyozás és öltözködés közepette elillant a pénztárcája.




Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a hét hatodik napja?