Mexikóvárost hat nap alatt megismerni egyáltalán nem lehet, ennyi id? alatt legfeljebb felszínes benyomásokat szerezhet az idelátogató. Er?s a gyanúm, hogy amit én érzékeltem, az csak a jéghegy csúcsa volt, ezért még az impressziók megfogalmazásával is nagyon óvatosan kell bánnom. Nézzük, milyen érdekességekkel találkoztam a héten.
A metró gyakorlatilag egy mozgó piacként m?ködik. Minden megállóban jó eséllyel felszáll egy valamit (de f?leg zenei válogatás CD-t) eladni szándékozó mókus. Indulást követ?en aztán vagy ? maga kezd el ordítani valami marketingszöveget, vagy ha CD-t árul, akkor a hátizsákjába épített zenelejátszót kezdi bömböltetni (a beépítés módszertana megérne egy külön bejegyzést, van akinek külön akksija, meg többsávos hangfala van, mindez nem akárhogy összetákolva).
Teotihuacan piramisai felé utazva aztán rá kellett jönnöm, hogy Mexikóban nem a metró az egyetlen közlekedési eszköz, ahol megpróbálnak eladni nekünk valamit. A távolsági buszon egyszer csak erre kaptam fel a fejem...
A furcsaságok sora egy kiadós alvás után természetesen folytatódik.