Pedig utazós blogot vezetni turistáskodás közepette gyerekjáték lehet - gondoltam naivan, miközben
Orsiék sorait olvastam. Aztán az elmúlt két hétben rájöttem, hogy bizony nem eszik olyan forrón az online útinapló kásáját, még szabadlábon sem.
A tervek szerint
ötvenkét hétig tartó utazásból ezidáig csak kettő telt el, melynek fényében talán nem meglepő, hogy egyelőre habzsolom a látnivalókat, és követem azt a délibábot, amely egy teljesebb Mexikó megismerését ígéri. Pedig tudom, hogy a közel kétmillió négyzetkilométert felölelő és rendkívül változatos kultúrájú ország megértésében hinni, kedves barátaim, merő illúzió.
Az ábrándok kergetése a gyakorlatban azonban fizikailag meglehetősen kimerítőnek bizonyul: az utazás, a szálláskeresés, a látnivalók bejárása, valamint az apró-cseprő ügyek intézése (lehet ez akár egy kellően kiadós, jóárasított, nem szalmonellás vacsora felkutatása) mind-mind energiavámpírként működik, főleg ha a tűző nap és a harminc fokos meleg is besegít.
Ezek hatására persze az elkényelmesedett irodista nap végére könnyen ágyba zuhan, ami igencsak a szellemi frissességet igénylő blogírás ellen dolgozik. És akkor még nem is beszéltünk a folyton lemerülő elektromos kütyükről, vagy azokról a helyekről, ahol az internet - Mézes Attilásan szólva - nincs benne a levegőben.
A fentiek fényében tehát a blogírás tényleg melós valamelyest, az
Iván-féle "ultimate freedom" vélhetően sokkal jobban kijön, ha az ember nincs szinte mindennapi kapcsolatban a "másik" életével. A megpróbáltatások ellenére persze a Szabadlábon projektblog folytatódni fog, kisebb kimaradások csak az internetkapcsolat hiányából, vagy az esetleges hosszabb utazásokból fognak adódni a jövőben (ha egészségem és szerencsém is úgy akarja). Már csak a látogatók miatt is megéri folytatni.
Szeretném ugyanis megköszönni a kedves olvasóknak, hogy ilyen kitartóan figyelik az utazásom történéseit. Az indulás előtt gondolni sem mertem volna, hogy két héttel később naponta több mint kétszáz ember pötyögi majd be a szabadlabon.hu karaktersort a böngészőbe, és tölt el hosszabb-rövidebb időt azon dolgok elolvasásával, amelyekről én éppen a világ másik felén írogatok. Egyre többen vagyunk, és ez egy nagyon klassz érzés! Köszönöm még egyszer!
Végül kíváncsi lennék, milyen jellegű beszámolókra van leginkább igénye a kedves olvasóknak, azaz miből legyen kevesebb, és miből legyen sokkal több ezen a weblogon. Mondja el ön is véleményét a
hozzászólások között! Építsünk-szépítsük együtt az oldalt!