2008.10.14. Félelem és reszketés Oaxaca után

Mivel most néhány láblógatós nap következik a Maya riviérán, b?ven lesz id?m beszámolni az elmúlt napok tapasztalatairól.

Nézzük csak szép sorjában. Igaz írtam már Oaxaca érdekességeir?l, de az ott készült fotók feltöltésére ezidáig nem jutott id?. Tudják, ez volt az a városka, ahol legringózott a kisgyerek, mindenki nagyon, de tényleg nagyon ráért, és persze a csajok is sokkal jobbak voltak, mint a közeli Mexikóvárosban (ez f?leg az uraknak segít az emlékek el?kotorászásában). Mutatok pár fényképet a helyr?l, na meg a helyiekr?l.


Érdemes megfigyelni a lábbalhajtós késköször?t, az újságpapírból játékfigurákat készít? kézm?vest (? ebb?l él!), valamint Emiliano bárjának mexikóiakra méretezett bejáratát.

Ahogy korábban említettem is, Oaxacaból kifelé menet még tettem egy rövidke látogatást a világörökség részét képez? (és most ugorjuk át a rendkívül rossz szóviccet) Monte Albán romjainál. A hegy tetejére épült egykori városban olyan kellemes fényviszonyok uralkodtak, melyeknél tökéletesebbet talán csak a moaik februári megörökítéséhez kívánhatok. Aztán egy fárasztó nap végén rosszul kiadott számítógépes parancs szerencsétlenségemre minden ott készült fotót törölt. Szerencsémre viszont Namit Arora nem volt ilyen béna, ? valahogy így látta a helyet.


Persze számos Oaxaca-közeli érdekességre nem jutott már id?m, köztük a közel kétezer éves fára, vagy a megdermedt vízesésre. A csomagkálvária révén Taxcot, az ezüstm?vesek városát sem sikerült meglátogatnom.

Oaxacat elhagyva következett az az ominózus buszút, melynek során néhol komoly aggályaim voltak a célbaérést illet?en. Az egy dolog, hogy a szerpentinen toltak le a kamionok, de hogy hatórányi vezetés után az er?sen bólogató sof?r még tempót is ment a szerpentinen, kicsit már sok volt az els? sorba helyet kapott lelkemnek. A helyzeten a többszöri katonai ellen?rzés már csak rontani tudott (tudniillik Guatemalán át óriási mennyiség? kokain áramlik Mexikóba, nagyjából ugyanezen az útvonalon). Félálomból ébredve furcsa is volt, hogy legújabb utasunk milyen fess egyenruhában lépdel - de vajon miért hord G36-ot a nyakában?

Palenque városába érve egyébként igen er?s volt a kontraszt az addig látottakhoz képest, hiszen még Mexikóváros szegényebb negyedei is jobban festettek ennél a helynél. Ráadásul a trópusi meleg és pára is rohamosan fogyasztotta a türelmemet, így egyetlen megoldásként a közeli Burger King légkondis épületébe menekültem, hogy összeszedjem els?sorban magam, másodsorban pedig a gondolataimat, hogy mi a fenét is akarok én ezen a helyen csinálni. Így született meg végül a narancsos videó.