Roland írta,
8 óra 38 perckor,
Mexikó témakörben.
Mivel most néhány láblógatós nap következik a Maya riviérán, bõven lesz idõm beszámolni az elmúlt napok tapasztalatairól.

Nézzük csak szép sorjában. Igaz írtam már Oaxaca érdekességeirõl, de az ott készült fotók feltöltésére ezidáig nem jutott idõ. Tudják, ez volt az a városka, ahol legringózott a kisgyerek, mindenki nagyon, de tényleg nagyon ráért, és persze a csajok is sokkal jobbak voltak, mint a közeli Mexikóvárosban (ez fõleg az uraknak segít az emlékek elõkotorászásában). Mutatok pár fényképet a helyrõl, na meg a helyiekrõl.

Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából

Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Pillanatképek Oaxaca városából
Forrás: Szabadlábon

Érdemes megfigyelni a lábbalhajtós késköszörût, az újságpapírból játékfigurákat készítõ kézmûvest (õ ebbõl él!), valamint Emiliano bárjának mexikóiakra méretezett bejáratát.

Ahogy korábban említettem is, Oaxacaból kifelé menet még tettem egy rövidke látogatást a világörökség részét képezõ (és most ugorjuk át a rendkívül rossz szóviccet) Monte Albán romjainál. A hegy tetejére épült egykori városban olyan kellemes fényviszonyok uralkodtak, melyeknél tökéletesebbet talán csak a moaik februári megörökítéséhez kívánhatok. Aztán egy fárasztó nap végén rosszul kiadott számítógépes parancs szerencsétlenségemre minden ott készült fotót törölt. Szerencsémre viszont Namit Arora nem volt ilyen béna, õ valahogy így látta a helyet.

Forrás: Shunya

Persze számos Oaxaca-közeli érdekességre nem jutott már idõm, köztük a közel kétezer éves fára, vagy a megdermedt vízesésre. A csomagkálvária révén Taxcot, az ezüstmûvesek városát sem sikerült meglátogatnom.

Oaxacat elhagyva következett az az ominózus buszút, melynek során néhol komoly aggályaim voltak a célbaérést illetõen. Az egy dolog, hogy a szerpentinen toltak le a kamionok, de hogy hatórányi vezetés után az erõsen bólogató sofõr még tempót is ment a szerpentinen, kicsit már sok volt az elsõ sorba helyet kapott lelkemnek. A helyzeten a többszöri katonai ellenõrzés már csak rontani tudott (tudniillik Guatemalán át óriási mennyiségû kokain áramlik Mexikóba, nagyjából ugyanezen az útvonalon). Félálomból ébredve furcsa is volt, hogy legújabb utasunk milyen fess egyenruhában lépdel - de vajon miért hord G36-ot a nyakában?

Palenque városába érve egyébként igen erõs volt a kontraszt az addig látottakhoz képest, hiszen még Mexikóváros szegényebb negyedei is jobban festettek ennél a helynél. Ráadásul a trópusi meleg és pára is rohamosan fogyasztotta a türelmemet, így egyetlen megoldásként a közeli Burger King légkondis épületébe menekültem, hogy összeszedjem elsõsorban magam, másodsorban pedig a gondolataimat, hogy mi a fenét is akarok én ezen a helyen csinálni. Így született meg végül a narancsos videó.



Hozzászólások
Búcsús Tamás mondta [2008.10.14. 11 óra 35 perckor]:

Halihó!

Szûkebb pátriádban, Törtelen is olvassuk a blogot, és nagyon jól szórakozunk. Egy kicsivel több videónak nagyon örülnénk!

Üdv: Búcsús




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?