2008.10.17. Meridában

Roland írta,
1 óra 01 perckor,
Mexikó témakörben.
Az egész napos bóklászást követõen jól esett kicsit megpihenni Palenqe fõterén a szürkület beköszöntével. Mivel a helyiek a központban esténként (még munkanapokon is) zenés mulatságot tartanak, akadt látnivaló bõven. Összegyûlt a város apraja-nagyja, ment a szocializálódás, ismerkedés, esetenként még a padokon ücsörgõ öreg bikák is megtáncoltatták a fiatalabb lányokat.

Nem sokkal késõbb azonban ott kellett hagynom ezt a színes forgatagot, hiszen indulnom kellett Meridába. Az éjszakai buszra várva fotóztam azt az óriásplakátot, amely néhány igazán kellemetlen, helyben is elõforduló fertõzésre hívta fel a figyelmet. Szerencsére az indulásig már nem volt túl sok idõm a bõrleismaniázis, a Chagas-kór, vagy a Dengue-láz tüneteinek tanulmányozására. Újabb zötykölõdés következett, ám ezúttal a kilenc órás menetidõ meglepõen gyorsan eltelt. Hajnalban Meridába érve a buszterminál közelében sikerült egy korrekt hostelt találnom, majd kis pihenõt követõen nyakamba vettem a várost.

Merida
Merida
Merida

Merida
Merida
Merida
Forrás: Szabadlábon

Palenquehez hasonlóan itt is trópusi melegben jártam az utcákat, melyeket városszerte számokkal különböztetnek meg (rendes neve talán csak a legnagyobbaknak van). Elõször is egy gyors elemcserével megoldottam a rakoncátlankodó óra problémáját, majd meglátogattam a hely fõterét és a közeli San Idelfonso katedrálist, amit állítólag szétbontott piramisok köveibõl spanyol hódítók építettek. Érdekes módon a város közel 1,6 millió lelket számlál, látnivalókban viszont meglehetõsen szegény.

A fõtéren teljesen nyilvánvalóvá vált a helyi közvetítõk stratégiája: leszólítani a turistát (ismertetõjegye: 170 centinél magasabb), megtippelni honnan jött (nekem fõleg "Hollanda!"), mondani néhány városnevet az országból, aztán már csábítani is a kuncsaftot a sisalból készült Panama-kalapokat árusító üzletek felé. Feltûnt, hogy a mexikói nepperek elõszeretettel használnak Macska-jaj aranyfogakat és más egyéb, fémes hatású fogpótlókat. Az üzletek kínálata is meglehetõsen vegyes, patikában ugyanúgy lehet kapni élelmiszert, mint hiradástechnikai szaküzletben motorkerékpárt.

Épp a fõtéri parkban ücsörögtem, amikor mellém ült Peter, a Meridába települt chicagoi nyugdíjas. Mint azt tõle megtudtam, a jó közbiztonság, valamint a roppant kedvezõ árszínvonal rengeteg hozzá hasonló amerikai nyugdíjast csábít át az államokból (részben ezért is növekszik dinamikusan a helység lakossága, rengeteg a betelepülõ). Peternek nem kell túl stresszes életet élnie a mexikói városban: kéthetente egyszer húz órát (azt is csak a keddi amerikai reggelik miatt), napközben kávézgat a parkban, elnyal egy fagyit, hobbiból fotózgat, vagy nagy ritkán leugrik a tengerpartra. Elmondása szerint két éve él Meridában, de Mexikóvárosig még nem sikerült eljutnia... Tõle hallottam azt is, hogy a mexikóiak igencsak kedvelik a függõágyakat, melyekbõl akár kétszemélyes változatot is használnak.

Beszélgetésünk során a parkban pezsgett az élet, mariachik zenéltek, a léggömbárustól a mutatványosig mindenki felvonult.

Forrás: Szabadlábon

Egy jó mexikói bagettel, valamint egy kitûnõ riszes fagyival a gyomromban azonban visszavonulót kellett fújnom, hiszen másnap korán reggel indultam az amerikanizálódott Cancún felé.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?