Roland írta,
2 óra 42 perckor,
Mexikó témakörben.
Megjegyzés: A kubai internetproblémák okozta kapkodásban az alábbi cikk eredeti verziója sajnos igen összecsapottra sikerült. Nem szokásom már megjelent posztokat átszövegezni, ezúttal viszont meg kellett tennem. Kedves olvasók, frissítsék fel emlékezetüket a szebb, jobb, polírozottabb verzió átfutásával, hiszen hamarosan jön a folytatás!

Cancún felé félúton még beugrottam megnézni Chichén Itzá romjait, mely az eddigi turistacsalogató látványosságok közül messze a leglenyûgözõbbnek bizonyult. A prehispán várost nem érdemtelenül választották be 2007. július 7-én a világ hét új csodája közé.

Chichén Itzá - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A nézelõdés okozta örömbe azért némi üröm is vegyült: egy hirtelen jött trópusi esõ révén minden látogató bõrig ázott, nekem még az alsógatyámból is csavarni lehetett a vizet. Miközben próbáltam magam újra emberi formába varázsolni, arra lettem figyelmes, hogy egy leányzó mellettem a Blackberryjébe bújva igencsak pityereg. A felajánlott zsebkendõnek megörülõ francia lányról kiderült, hogy munkaügyben jött Mexikóba, és a hétvége szabadságát kihasználva éppen Cancún felé tart. Egy kávé mellett megbeszéltük, hogy a tengerparti városban pár órával késõbb ismét találkozni fogunk.

Mexikóban különbözõ kategóriájú buszokra lehet jegyet váltani az utazások elõtt. Én az eddigi, igen hosszú szakaszokon mindig a drágább (elsõosztályúként, vagy prémium kategóriásként hirdetett) járatokkal utaztam, most viszont kíváncsiságból másodosztályú jegyet vettem. A jegypénztárnál mondták, hogy nem kéne, de nem hagytam magam lebeszélni. Gondoltam is magamban, hogy ha gyermekkoromban Ikarussal el tudtunk zötyögni Londonig, meg Barcelonáig, akkor talán ezalatt a négyórás út alatt sem lehet gond.

Nos, utólag az olcsóbb jegy megvásárlása jó döntésnek bizonyult. Így legalább kaptam egy kis ízelítõt a vidéki mexikóiak utazási szokásaiból. A gyakorlatilag minden bokornál megálló járatra egyre több fiatal párocska szállt fel, hónuk alatt álalában egy-két poronttyal. Az út felétõl már gyerekzsivalytól volt hangos a busz, a rosszcsontok nem csak a fejtámlákat, de még a fenti csomagtartókat is meghódították.

Forrás: Szabadlábon

A zsibvásárra hasonlító buszra késõbb még felkeveredett egy tortillaárus asszony, néhány népviseletbe öltözött öreg néni, meg egy üres Clearwater palackokkal zörgõ bácsika is. Az elõírt menetidõnél jóval tovább tartó út során számos falvat érintettünk, melyek utcaképe bizony több, a nemzeti jövedelem egyenlõtlen elosztásával foglalkozó újságcikket igazolni látszott. A falusi Mexikó nyomorából a csillogó Cancúnba megérkezni így meglehetõsen ambivalens érzés volt.

Maga a városközpont nem túl extra, a nagyobb villanást csak a belvárost elhagyva, a hotelzónába érve tapasztalja az ember. Itt nyoma sincs a falusi szegénységnek, szállodák tucatjai (kilencven után abbahagytam a számolást) várják a vastag pénztárcákkal érkezõ külföldi turistákat. Az én világ körüli utazásom szerény költségvetését is gyorsan el lehetne itt tapsolni, fõleg, ha az ember a Luxury Avenue üzleteiben kezdené a vásárlást. Egy teljes mértékben a szórakoztatásra épülõ világot képzeljünk el, jól ismert nemzetközi nevekkel, eleganciával, luxussal körítve. A hotelzóna nagyjából így fest fentrõl, szép idõ esetén.

Cancún - nézze meg nagyban is!
Forrás: www.hotelsbible.com

Mivel a Chichén Itzában megismert francia lány (a neve legyen mondjuk Roxanne) is a hotelzónában lakott, rövid ideig én is élvezhettem egy igen elegáns hotel vendégszeretetét. Cancúnban egyébként nyolc szállodában dolgozik Les Clefs d'Or minõsítésû concierge, ebbõl egy a Ritz-Carlton alkalmazottja. Vicces módon õt Noriko Yoshimurának hívják (motoros szív megdobban)!

A következõ pár napban sok érdekesség nem történt. Próbáltam kifogni néhány kevésbé felhõs órát és süttetni a hasam a Karib-tenger partján. Egy ilyen láblógatós napon ismerkedtem meg Lolával, az Egyesült Államokban élõ kínai származású leányzóval, akivel a nap hátralévõ részében még nekiálltunk felfedezni a környékbeli strandokat. Érdekes módon a legtöbb szálloda elõtt számos szikla van a parton, az igazán tökéletes fehér homok csak a legmenõbb helyeknek adatik meg.

Mivel az amerikai látogatók aránya Cancúnban közel 80% egy szezonon belül, talán nem meglepõ, hogy itt még Mexikóvárosnál is több benzinzabáló verda járja az utcákat (érdekességként: egy liter benzin mindössze 100-120 forint között mozog).

Október 15-én délelõtt azonban el kellett hagynom a tacók, tortillák, torták és quesadillák országát, hiszen a Kubába tartó gépre még Mexikóvárosban megvettem a jegyet (sajnos utóbb kiderült, hogy jóval drágábban, mint azt a cancúni nepperektõl lehetett volna). Az ellopott emigrációs papírok, a turistavízum és az általam vásárolt egyirányú repjegy miatt a becsekkolás igazi tortúrává vált. Ha nem kellett hat különbözõ sorban várakoznom, akkor egyben sem. Sõt, az egész procedúra végén alibibõl még kellett vásárolnom egy Havanna-Cancún jegyet is, a szigorú kubai bevándorlási szabályok miatt.

Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy egy Fokker 100-as gép nem csak térben, de idõben is vissza tud repíteni valamelyest.

A Havanna utcáin közlekedõ amerikai rock'n'roll verdák, valamint az UAZ-ok, Zsigulik, ZIL-ek és Moszkvicsok együttesen szürreális hangulatot árasztanak. Gondolták volna, hogy itt még oldalkocsis IZS-t is látni? Képzeljék el (vagy idõsebb olvasóink emlékezzenek vissza), hogy milyen is lehetett (volt) a legvidámabb barakk nyaranta a '70-es években a Balaton partján. Ehhez még adjanak hozzá temérdek rumot, latin zenét, meg csinos, csokibarna, csodaszép lányokat. És akkor még mindig csak közelítjük az itteni valóságot.

Sajnos Kubában az internet-elérés meglehetõsen ritka, ahol pedig van, ott különösen lassú, ráadásul drága is. Emiatt adásunk az elkövetkezendõ két hétben igencsak akadozni fog.



Hozzászólások
Zammis mondta [2008.10.18. 9 óra 16 perckor]:

Roxanne-ról, és Lola-ról még szívesen olvastam volna...pl. hogy nyelték-e azaz nyalták-e a rizsfagyit õk is?
Kamondi Zoltán mondta [2008.10.26. 10 óra 31 perckor]:

Szia Roland,

szépek a képek. Irigyellek.

Jó utat.

Üdv.:
Zoli
Ton mondta [2008.10.28. 17 óra 18 perckor]:

Hi Roland

Rég hallottunk felõled, remélem minden ok és még nem ettek meg az eszkimók :)
Majd azért írj valamit mert már nagyon várjuk :)




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?