Roland írta,
8 óra 37 perckor,
Kuba témakörben.
Mexikóból, Mexikóról utazós blogot szerkeszteni két okból is felettébb jó szórakozás.

Egyrészt ugye adva van egy fejlett infrastruktúrával és erõs gazdasággal rendelkezõ távoli ország, melynek regionális és globális piaci szereplõi gyakran minõségi termékekkel és szolgáltatásokkal versengenek a vásárlók kegyeiért. Lényegében van minden, mi szem-szájnak ingere, ráadásul mindez elfogadható áron. Ami persze önmagában véve még nem elegendõ a nirvánához, viszont kényelmes körülményeket teremt a "munkavégzéshez".

Másrészt a spanyolajkú nemzet számos olyan kulturális, építészeti, gasztronómiai, földrajzi és éghajlati sajátossággal rendelkezik, amelyrõl nemcsak olvasni, de írni is érdemes. Sõt, szórakoztató.

Mit tesz tehát ilyenkor a gépesített utazó? Kellemes környezetben érdekes dolgokról tudósít. Mondjuk csapol magának egy trópusi hõséget enyhítõ jegeskávét valamelyik OXXO üzletben, leül a legközelebbi parkban, ahol a díjmentes internet benne van a levegõben, s közben zeneárusokról, toronyházakról, vagy éppen szöcskékrõl blogol. Na és persze elgondolkodik, hogy vajon tényleg az autós újságíró-e az élet császára.

Kubából, Kubáról utazós blogot szerkeszteni viszont közel sem ilyen egyszerû. Ha velem tartanak egy rövid havannai sétára, megtudhatják miért.

Jönnek? Nagyszerû. Csak zárják be maguk mögött a bejárati ajtót. Nem úgy, a retesszel! Tudják, itt mindent reteszelni kell.

Sétáljunk egy kicsit a 23. utca irányába. Hogy furcsának tûnik az utcák számozása? Ne aggódjon kisasszony, elsõre nekem is szokatlan volt. Aztán rájöttem, milyen hasznos is tud lenni, ha irányt vagy távolságot akar becsülni az ember.

Havanna, Kuba - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Mit sutyorognak ott hátul?! Talán az az egykoron pompás, mára azonban romossá vált épület volt olyan érdekes? Vagy inkább az az égszínkék amerikai verda tetszett meg? Netán az a hosszú lábú, forrónadrágos fekete mamba mozgatta meg a zöld pólós fiatalember fantáziáját? Igen uram, önrõl beszélek! Láttam milyen vágyakozva nézett arra a fiatal lányra! Koncentráljon inkább ide, mondok néhány érdekességet.

Kubában az omladozó házak renoválása részben pénz-, részben anyaghiány miatt nem valósul meg, egyes források szerint csak Havannában 300 épület dõl össze évente az elmaradó felújítások miatt. A kisebb javításokkal is hasonló a helyzet, egyik szállásadóm például hónapok óta nem kap zárat a bejárati kapura. De nem csak az épületeken hagy nyomot az elmúlás.

Mint azt már önök is bizonyára látták, a szigetország jármûparkja eléggé leharcolt állapotban van. A forradalom elõtti idõkbõl ittragadt amerikai autókból, valamint a kiváló szovjet ipar egykori remekeibõl álló autóflotta túlnyomó része istentelenül csörög-zörög, füstöl és nyikorog. Errefelé gyakran fognak még látni az út szélén felnyitott motorháztetõvel parkoló amerikai járgányokat, szitkozódó, könyékig olajos tulajdonossal a motortérben. A jármûpark nagy részét gyakran házilag kalapált, vagy más márkákhoz gyártott alkatrészek tartják életben.

A zöld pólós fiatalember kedvéért még ejtsünk pár szót az általában falatnyi ruházatot viselõ kubai hölgyekrõl is. Idejövetele elõtt bizonyára ön is többnyire kreolbõrû lányokra számított, és igencsak meglepõdött, hogy milyen sok fekete leányzó ringatja csípõjét a havannai utcákon. Igazam van? Nos, amigo, ön éppen a spanyol hódítók által Afrikából behurcolt fekete rabszolgák vérvonalát, illetve annak gyümölcsét csodálta az imént. Itt a szép lányok úgy nõnek ki a földbõl, mint esõ után a gomba. Csak ne köpködnének olyan látványosan!

Mehetünk tovább, vagy van még kérdés? Helyes, akkor szálljunk fel egy buszra, ami majd bevisz bennünket a belvárosba. Hogy mikor jön a következõ? Vagy az éppen most érkezõ M5 jelû vajon hová tart? Nem tudom, hiszen errefelé alig van kiírva valami. De ne aggódjanak, megkérdezzük a helyieket, õk úgyis mindig segítenek. Most például azt mondják, menjünk a P4 jelû járattal.

Mint látják, hatalmas a tömeg, úgyhogy igyekezzenek nem lemaradni a buszról. Felszállás után a kétféle kubai pénznem közül keressék elõ azt, amelyik szinte fabatkát sem ér, majd dobjanak be a perselybe egy Che Guevara arcképével ellátott érmét. Kérem ne lepõdjenek meg azon, ha a busz nyitott ajtókkal, kilógó emberekkel nekilódul, és meg sem áll a következõ megállóig, hiszen ez itt természetes. Az, hogy a vezetés közben rumosüveget szlopáló, majd kényelmesen cigarettázni kezdõ sofõr errefelé mennyire gyakori, ne kérdezzék, én is most látok ilyet elõször. Zsebekre vigyázni! Egy útitársamtól múltkor - pénz híján - a fénymásolt térképet emelték el. Apró trivia: kiszúrta valaki az NfS Underground matricát buszunk szélvédõjén?

Készülõdjenek, a következõ csomópontnál leszállunk! Utunkat a Maleconon folytatjuk tovább. Mi az, hogy a fiatalember máris éhes? Önöknek nem szóltak elõre, hogy a szálláson fogyasszanak bõséges reggelit?

Hm... mindig ez van, a kapitalista országokból érkezõ turisták egyszerûen nem hajlandók tudomásul venni, hogy itt Havannában máshogy mûködnek a dolgok. De majd a sokadik utca után megtanulják, hogy harapnivaló tekintetében itt bizony kutya világ van!

Nem hölgyem, a közért sem jó megoldás. Nézze, Kubában ön fõleg kétféle üzlettípussal fog találkozni sétái során: vas-edény és élelmiszer. Ez utóbbiak kínálata nagyjából konzervekre, italokra, kekszekre, jégkrémekre és különféle leveskockákra szorítkozik. Friss zöldségekrõl, gyümölcsökrõl, pékárukról, felvágottakról, vagy egyéb alapélelmiszerekrõl Havanna legtöbb részén ne is álmodjon! Talán a kirakatként mûködõ óvárosban igen, máshol aligha. És ne lepõdjön meg, ha közel ötszáz forintnyi pesót kell kifizetnie egy literes dobozos tejért! Igaz, bizonyos termékekhez hozzá lehet jutni reális áron is, azt viszont nyugodtan leszögezhetjük, hogy Kuba nem a legolcsóbb turistacélpontok egyike. A drága és gyakran szûkös élelmiszerkínálat hátterében egyébként részben a pusztító hurrikán, részben pedig egy õrült agrárpolitika áll. Tudják, az állam annyira kevés pénzt fizet a mezõgazdasági munkákért, hogy az emberek inkább más jövedelemforrás után néznek - a termények pedig betakarítás hiányában gyakran a földeken vesznek kárba.

Szóval Havannában felejtsék el a szálláson fõzõcskézést, meg a séták során fogyasztott csokoládés croissantokat. Egyenek inkább tartalmas reggelit és vacsorát a szállodában, vagy a magánházaknál. A helyiek dugiban valahogy mindig tudnak az asztalra varázsolni valamit. Persze ha önök csak azért jöttek Kubába, hogy két hétre kiszakadjanak az otthoni mókuskerékbõl, lehet, hogy ez az egész téma szóra sem érdemes. Ebben az esetben az óváros elegáns éttermeit ajánlom!

Viszont ezzel az okfejtéssel gondolom önök egyelõre nem laktak jól. Szerencsére tudok egy helyet a közeli csomópontban, ahol árulnak hot-dogot, pizzát, sõt hamburgert is. Túl nagy várakozásaik azért ne legyenek! Hamarosan látni fogják, hogy a pizzán itt mindössze sajt van, néhány csík felvágott kíséretében, míg hamburger alatt egy buciba csomagolt húspogácsát kell érteni, zöldség, hagyma, sajt, ketchup, vagy minden egyéb feltét nélkül. Talán a hot-dog a legjobb választás, akkor csak a vízzé hígított mustár miatt marad keserû a szájíz. Tudom, hogy hosszú a sor, de sajnos ez errefelé mindennapos. Sõt, az a jó, ha valahol sor áll, hiszen ott lehet kapni valamit! Látniuk kellett volna, hogy tegnap mekkora sorokban kígyóztak a pékség elõtt kiflire váró emberek!

Na vegyék meg nyugodtan az elemózsiát, aztán jöjjenek utánam a szemközti parkba. Amíg önök savanyú képpel falatoznak, én mesélek még néhány érdekességet errõl a nem mindennapi országról.

Olvassa el a bejegyzés második részét is!



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?