2008.11.13. Ha lemegy a nap

Roland Ă­rta,
5 Ăłra 16 perckor,
Jamaika témakörben.
Hajnalban zuhogó esõre ébredtünk. Nem is tudom, hogy láttam-e már korábban ehhez fogható felhõszakadást.

Reggel hatkor szállásadónk még benyögte, hogy mintegy háromszáz amerikai dollár fejében maradhatunk nála több napig is. A Kingston belvárosától viszonylag távol fekvõ szoba nekünk nem ért meg ennyit, különösen úgy, hogy a fürdõszobában sem lámpa, sem melegvíz nem volt, az internetet pedig csak a család egyetlen gépén (az emeleten) lehetett elérni.

Ehelyett inkább áttaxiztunk New Kingstonba, a fõváros elitebb üzleti-, és lakónegyedébe. Csak ott sikerült ugyanis találnunk olyan szállást, amely olcsóbb szobákat és vezeték nélküli netkapcsolatot egyaránt kínált. Ez utóbbi nekünk - a két hetes kubai elszigeteltség után - több mint fontos volt.

Délután szétnéztünk a szállás közelében lévõ business-negyedben. Persze már a reptéren hallottuk, hogy Jamaika fõvárosa nem éppen a legbiztonságosabb hely a világon, az erre utaló jelekkel azonban csak késõbb szembesültünk. A zárt ráccsal védett üzletek (bejutás csak csöngetés után!), a golyóálló mellényben járõrözõ rendõrök, valamint a szupermarket bejáratában álló, sörétes puskát szorongató biztonságiak kezdtek elgondolkodtatni. És ez még csak a város barátságosabb körzete volt.

Néhány órás sétánk alatt a padokon ücsörgõ feketék a gombától a marihuánáig legalább hatféle kábítószert próbáltak ránksózni. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy szinte tízméterenként csapta meg orrunkat a friss fû illata (egy-egy keresztezõdésben még a buszról is lehetett érezni a jellegzetes aromát).

A rosszarcú dealereket leszámítva ezen a környéken az emberek még egész kulturáltan néztek ki, penge verdákkal jártak, az utcákon pedig viszonylagos tisztaság és nyugalom honolt (persze ehhez a rácsokat és a fegyveres õröket is képzeljék hozzá). Viszont még New Kingston járókelõi is azt javasolták, hogy igyekezzünk hazaérni sötétedés elõtt. A vámpírfilmbe illõ jótanács a rendkívül kevés turista és a sok junkie láttán megszívlelendõnek tûnt. Gyorsan vissza is battyogtunk a szállásra, ahol én a kertben éjjel* még megírtam a kubai beszámoló befejezõ részét.

*A sok esõ következtében a fa bungalló plafonját éjjel hatalmas fekete meztelencsigák hódították meg. Egy közülük épp az igazak álmát alvó Szilvi hasán landolt. El tudják képzelni azt a sikítozást?

Másnap Kingston belvárosát vettük górcsõ alá. Nos, ha létezik valahol a Földön egy Mos Eisley jellegû kikötõ, annak minden bizonnyal Kingston Downtown közelében kell lennie.

Járókelõ Kingston belvárosában - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Ott ugyanis olyan arcok mászkálnak az utcán, amilyenekkel nyugati társadalmakban csak rajzfilmeken találkozhatunk.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a hét harmadik napja?