Roland írta,
15 óra 45 perckor,
Guadeloupe témakörben.
A pillangó formájú szigetegyüttesre megérkezve még a Szt. Martinon tapasztaltaknál is pofátlanabb árcédulákkal szembesültünk. Nem kellett sok idõ, hogy belássuk: ebbõl bizony ismét junk food és kocsiban alvás lesz.

A szépen fejlõdõ taxis rutinnak* hála viszonylag olcsón jutottunk be a reptérrõl Pointe-à-Pitre városába. Ott azonban kiderült, hogy a legkedvezõbb árakat kínáló autókölcsönzõig még buszoznunk kell, ráadásul nem is keveset. Ez utóbbi utazás sajnos izzasztóan kínosra sikerült. A velünk szemben kényelmesen ücsörgõ fekete utasközönség ugyanis végig érdeklõdve figyelte a kapaszkodók nélküli buszon hátizsákokkal egyensúlyozó két fehér turista produkcióját.

*A taxidroszt leghátsó autósaival történõ alkudozás és a blöffel megspékelt versenyeztetés csodákra képes, az eredetileg ajánlott viteldíj így szinte a töredékére csökkenthetõ. Szabó Zoltán barátom kifejezetten élvezné.

Az ablakokon kitekintve meglepett bennünket a fejlett infrastruktúra látványa. Modern autópályák, Carrefour és Cora bevásárlóközpontok, gyorséttermek és benzinkutak váltakoztak egymás után. A szokatlanul dús vegetációtól eltekintve akár valamelyik európai országban is érezhettük volna magunkat. Kissé csalódás volt látni, hogy a csigazabálók mennyire bedarálták ezt a karib-tengeri gyöngyszemet.

Mivel az autókölcsönzõ tulajdonosa (a családtagokat igazi zsarnokként ugráltató, szabadidejében papagájokat nevelõ "kishitler") egyben panziót is üzemeltetett, úgy döntöttünk, az érkezés és az indulás napjaira szobát veszünk ki, a köztes napokat pedig autóban fogjuk kibekkelni, bejárva a papillon mindkét "szárnyát".

Az erõsen hegyvidéki jellegû nyugati sziget (a Basse-Terre), valamint a dimbes-dombos keleti sziget (a Grande-Terre) egyaránt vulkanikus mûködés eredménye, az eltérõ arculat mindössze a különbözõ életkor számlájára írható. A Basse-Terre elsõsorban a dús növényzet, az 1.467 méter magas Soufrière vulkán és a számos vízesés miatt érdekes.

Basse-Terre, Guadeloupe
Basse-Terre, Guadeloupe
Basse-Terre, Guadeloupe
Forrás: Szabadlábon

A szigetegyüttes keleti szárnya, a Grande-Terre inkább a nagyszerû partszakaszok miatt kedvelt a turisták körében. Pálmafák és azúr tenger mindenütt, viszont a homok itt is csak a fotókon fehér.

Grande-Terre, Guadeloupe
Grande-Terre, Guadeloupe
Grande-Terre, Guadeloupe
Forrás: Szabadlábon

A lenyûgözõ strandok mentén kígyózó üzletsorok, éttermek mögött azonban a helyiek fából tákolt viskóival találkozunk. Érdekes jelenség, nem is igazán tudtam hova tenni ezt. Ellenben a pepita temetõ határozottan tetszett.

Temetõ, pepitában - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Kirándulásainkat úgy szerveztük, hogy nap végére mindig Pointe-à-Pitre közelébe érjünk vissza. Higiéniai és egyéb teendõinket ugyanis a szomszédos Le Raizet nemzetközi repülõtéren végeztük el. Autós nomádként persze nem csak a reptér alapvetõ szolgáltatásait használtuk ki. Esténként titokban az Air France Wi-Fi hálózatán lógtunk, éjjelente pedig a VIP parkolóban hajtottuk álomra a fejünket (persze engedély nélkül, belógva). Terminál életérzés volt a javából! A fürdést általában egy tusolóval ellátott közeli strandon oldottuk meg, ahol a homokos fövenyen esténként még capoeira órákat is láthattunk a helyiek elõadásában.

A már-már giccses tengerpartok szigetét a L'Express des Iles nevû társaság katamaránján hagytuk el. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez az út életem eddigi legrosszabb hajós élménye volt.

A bennünket szállító Austal Silver Express típusú katamarán ugyanis 360 utas és 10 autó szállítására képes 38 csomós (70 km/h!) sebesség mellett. Ezzel a tempóval persze jó idõben semmi gond nincs. A baj akkor kezdõdik, ha pechünk van, és a tenger aznap vadul hullámzik. Nekünk márpedig pechünk volt! Bár a rossz idõjárásra való tekintettel a kapitány valamelyest visszavett a tempóból, a hajó orra még így is mintegy négyméteres amplitúdóval szelte a habokat. Képzeljenek el egy kiszámíthatatlanul imbolygó és recsegõ hajótestet, hozzá bizonyos idõközönként kihagyó világítást, sikoltozó és öklendezõ utasokat, akik közül nem egy az orvosi szobában végzi. A hullámvasút mókás dolog néhány percig, hat óra viszont az ilyesfajta ingerbõl elképzelhetetlenül sok. A Dominikai Közösséget** és Martinique szigetét is érintõ utazás elején komoly aggályaim voltak a katamarán életképességét illetõen. Néhány órával késõbb ez a félelem szerencsére alábbhagyott, így már csak az émelygõ gyomorral és a tompa fejfájással kellett megbírkózni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire rázós lesz a vízi expressz. Sötétedésre érkeztünk meg Szt. Lucia szigetére, de a rosszullét csak reggelre múlt el nyomtalanul.

**Nem összekeverendõ a szintén karib-tengeri Dominikai Köztársasággal.




Hozzászólások
Zimme mondta [2008.12.09. 18 óra 52 perckor]:

Jójó, de erre már Palik Laci sem tudná visszatartani magába: Hová tûnt Venezuela a beszámolókból?
Roland mondta [2008.12.09. 21 óra 51 perckor]:

Türelem, Venezuelába csak két szigettel késõbb érkeztünk...




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?