Roland írta,
4 óra 22 perckor,
Szt. Lucia témakörben.
Az elõbbi Resident Evil utalás persze nem volt véletlen. A kaptárból ugyanis annyi szakadt, koszos, testi fogyatékos koldus mászott elõ, hogy az még egy horrorfilmeken edzett gyomornak is sok. Ráadásul a központban lézengõ zombik egyszerre kezdték el magukat a táplálék (vagyis a jómódúnak hitt két fehér turista) irányába vonszolni. Mivel a szép szó ilyenkor általában mit sem ér, gondoltam egyiküknek odaadom a zsebemben lévõ néhány aprót, hogy a többi kéregetõvel már ne kelljen foglalkozni. Sajnos ez közel sem volt elég. A csürhe követett minket a boltba, megvárta míg váltunk pénzt, majd folytatta a kéregetést, néha akár az utca másik oldaláról üvöltözve. Ennyire agresszív lejmolással (kéz megfogása, behajolás a kocsiba, stb.) még soha nem találkoztam. Értem én, hogy szegényebbek az emberek a déli megyékben, meg nehéz munkát találni, de azért álljon meg a világ! Azt hiszem, ezen a ponton veszítettem el a kéregetõkkel kapcsolatos összes, még meglévõ türelmem.

A fentiek miatt látogatásunk ebben a faviskókkal teli színes városkában nem nyúlt túl hosszúra. Egy gyors vacsit követõen - a zombik éberségének pillanatnyi lanyhulását kihasználva - kocsiba vágtuk magunkat, és már söpörtünk is a Pitonok felé. Egy ügyesebb fotós szép idõben valahogy így látja ezt a két vulkáni kürtõt.

Forrás: naturalbornhikers.com

Nekem, fakezû fényképészként a ködös idõben csak egy hitvány próbálkozásra futotta. Az én képemen viszont látható Soufrière, a zombiváros, a sok színes háztetõvel egyetemben. Az esõs idõ miatt a Pitonok meghódítása eszünkbe sem jutott, inkább nyomultunk tovább délre, Vieux Fort irányába.

Szt. Lucia második legnagyobb városában találkoztunk azzal a negyvenes ausztrál párral, akik katamaránt vásárolni jöttek a szigetre. Elmondásuk szerint a Karib-tengeren szeretnék elsajátítani a hajózás alapjait az elkövetkezendõ négy hónapban. Azt tervezik, hogy a hajó a jövõ évi hurrikán-szezont a szigeten bekkeli majd ki, míg õk néhány hónap erejéig Londonban vállalnak munkát. Nagyszabású vállalkozásukba csak ezután vágnak bele: áthajózni a Föld legnagyobb óceánján, Szt. Luciától egészen Nyugat-Ausztrália legnépesebb városáig. Fiatalság - bolondság?

Két napot töltöttünk el ezen a környéken, engedve a Hewanorra nemzetközi repülõtér infrastrukturális csábításának (értsd: kocsiban alvás, immáron utoljára). Mivel a turizmus alapvetõen a sziget északi részére koncentrálódik, a déli szegmens sokkal érintetlenebbnek (és szegényebbnek) hat. Persze nem a természeti szépségek tekintetében. Banánültetvények és pálmafák között kanyarogva találtunk rá Silah házára.

Good vibes café az erdõ mélyén - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Silah, a visszavonultan élõ erdei remete alapvetõen növénytermesztésbõl él, szabadidejében pedig Bob Marley-t hallgat, dalszövegeket ír és macskákat nevel. Vegetáriánusként az erdõ mindent megad neki, amire csak szüksége lehet, ráadásul a kert mögötti vízesésre applikált generátor révén még az elektromos készülékekrõl sem kell lemondania. Elmondása szerint pár hónapon belül összejön a pénze egy számítógépre is, amelyet mobilinternettel szándékozik majd használni. Mivel a meglepõen értelmes és tájékozott csodabogár földrajzból diplomázott, még Magyarországgal kapcsolatban is képben volt valamelyest.

Silah, a remete - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A kapitalista világból érkezve nem könnyû megérteni egy ilyen exodust. Talán még hallunk róla valamikor, valahol.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?