Roland írta,
3 óra 57 perckor,
Brazília témakörben.
Fortunato barátunk a dzsungeltúra második és harmadik napjára egy kiadós gyalogtúrát szervezett. Reggeli után kétnapi élelemmel és vízadaggal felszerelkezve* vágtunk neki a távnak, melyrõl utólag kiderült, hogy nagyjából tizenöt kilométer lehet. Egy ilyen derbi trópusi melegben, dimbes-dombos terepen, hátizsákkal együtt bizony fárasztó tud lenni az elkényelmesedett irodisták számára.

*Ha négyszer ennyi vizet vittünk volna, az is kevés lett volna. A sûrû, meleg és roppant páradús esõerdõben egyszerûen ömlik az emberrõl a víz.

A félig-meddig kitaposott ösvényen menetelve Fortunato folyamatosan mutogatta a dzsungel élõvilágának érdekességeit, a hangyaváraktól kezdve a gumifákon át egészen a kókuszdió-nagyságú tengerkék pillangókig. Pedig mi még a mindent átható növényerdõ okozta sokkon sem voltunk túl.

A folyópart közelében még ritkább a növényzet. A hosszúkás fészekben milliónyi hangya nyüzsög.
Tombol az élet a dzsungel mélyén.
Gringo, kalapban.
Forrás: Szabadlábon

Persze a többórás gyaloglás során voltak üresjáratok is, ilyenkor két homloktörlés közt kamerázni is lehetett.

Forrás: Szabadlábon

Délután kettõ magasságában érhettük el aznapi táborhelyünket, amely egy kisebb tisztáson helyezkedett el. Kifeszítettük függõágyainkat a pálmalevelekkel takart alvóhelység oszlopaira, majd elvonultunk a közeli vízeséshez, hogy kicsit felfrissítsük magunkat. Miközben mi a life bar újratöltésével próbálkoztunk, Fortunato a vacsora elkészítésével foglalatoskodott.

Aznap este már nem sok említésre való dolog történt, mindenki csendben kuksolt a szúnyoghálók alatt. Avatatlan füleinkkel hallgattuk, hogyan kopognak az esõcseppek a pálmaleveleken, Fortunato pedig néha zseblámpát kapcsolt a közelben ólálkodó jaguárkölyök miatt. Szilvi talált még egy méretes pókot az egyik függõágy közelében, de ezt az infót jobbnak tartottuk nem megosztani az elõzõ este bemutatkozott angol leányzóval.

A másnapi visszautat viszont a hátam közepére kívántam. A dögmelegben fogytán volt a vizünk, túl sok újdonságot egy jóllakott kígyón kívül már nem igazán láttunk, és úgy általában véve elegünk volt a mértéktelen melegbõl és izzadtságból. Mivel kicsit késve indultunk, Fortunato erõltetett tempót diktált. Közel négyórányi gyaloglás után értünk vissza a folyóparton fekvõ bázisunkra.

Volt, akinek ez a rövidke kirándulás bizonyos szempontból csalódást okozott. Aki nagy emlõsökre és ragadozókra vágyott, minden bizonnyal elégedetlenkedve hagyta maga mögött a dzsungelt. Egyrészt világos, hogy minél mélyebbre megy az ember, annál nagyobb eséllyel kap lencsevégre ilyen állatokat - kétnapos gyaloglás során ez szinte esélytelen (van olyan túraverzió is, hogy csak odafelé hét napig gyalogol az ember!). Másrészt a hosszabb kaland sem jelent garanciát mondjuk a pumafotózásra, hiszen a turisták által látogatott ösvényeket és a viszonylag nagy zajt csapó kalandorokat az állatok nagy része - érthetõ módon - igyekszik elkerülni. De higgyék el, ezek nélkül is lenyûgözõ a dzsungel-élmény.

Ebéd után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, majd motorcsónakkal elindultunk a közelben fekvõ falucska irányába, hogy elérjük a Manausba tartó távolsági buszt. A kiszemelt járat természetesen késett, így volt idõnk néhány fotón megörökíteni a civilizációba való visszatérés helyszínét.

Irány a falu!
Fõutca és vörös homok.
Buszmegálló, meleg sörrel.
Forrás: Szabadlábon

Úgy láttam, hogy a buszmegállóban vásárolt (persze behûtetlen) sör még Fortunatonak is ízlett.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?