Fortunato barátunk a dzsungeltúra második és harmadik napjára egy kiadós gyalogtúrát szervezett. Reggeli után kétnapi élelemmel és vízadaggal felszerelkezve* vágtunk neki a távnak, melyr?l utólag kiderült, hogy nagyjából tizenöt kilométer lehet. Egy ilyen derbi trópusi melegben, dimbes-dombos terepen, hátizsákkal együtt bizony fárasztó tud lenni az elkényelmesedett irodisták számára.
A félig-meddig kitaposott ösvényen menetelve Fortunato folyamatosan mutogatta a dzsungel él?világának érdekességeit, a hangyaváraktól kezdve a gumifákon át egészen a kókuszdió-nagyságú tengerkék pillangókig. Pedig mi még a mindent átható növényerd? okozta sokkon sem voltunk túl.
Persze a többórás gyaloglás során voltak üresjáratok is, ilyenkor két homloktörlés közt kamerázni is lehetett.
Délután kett? magasságában érhettük el aznapi táborhelyünket, amely egy kisebb tisztáson helyezkedett el. Kifeszítettük függ?ágyainkat a pálmalevelekkel takart alvóhelység oszlopaira, majd elvonultunk a közeli vízeséshez, hogy kicsit felfrissítsük magunkat. Miközben mi a life bar újratöltésével próbálkoztunk, Fortunato a
.
Aznap este már nem sok említésre való dolog történt, mindenki csendben kuksolt a szúnyoghálók alatt. Avatatlan füleinkkel hallgattuk, hogyan kopognak az es?cseppek a pálmaleveleken, Fortunato pedig néha zseblámpát kapcsolt a közelben ólálkodó jaguárkölyök miatt. Szilvi talált még egy méretes pókot az egyik függ?ágy közelében, de ezt az infót jobbnak tartottuk nem megosztani az el?z? este
bemutatkozott angol leányzóval.
A másnapi visszautat viszont a hátam közepére kívántam. A dögmelegben fogytán volt a vizünk, túl sok újdonságot egy
kívül már nem igazán láttunk, és úgy általában véve elegünk volt a mértéktelen melegb?l és izzadtságból. Mivel kicsit késve indultunk, Fortunato er?ltetett tempót diktált. Közel négyórányi gyaloglás után értünk vissza a folyóparton fekv? bázisunkra.
Ebéd után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, majd motorcsónakkal elindultunk a közelben fekv? falucska irányába, hogy elérjük a Manausba tartó távolsági buszt. A kiszemelt járat természetesen késett, így volt id?nk néhány fotón megörökíteni a civilizációba való visszatérés helyszínét.
Úgy láttam, hogy a buszmegállóban vásárolt (persze beh?tetlen) sör még Fortunatonak is ízlett.