A 2.850 méter magasan fekvõ Quito történelmi belvárosa Venezuela után ideális helyszÃn volt a regenerálódásra. Az enyhe (napsütéses, mégis kellemesen hûvös) idõben élmény volt felfedezni a
világörökség részét képezõ óváros gyönyörûen restaurált épületeit.
MÃg a régi városrészt fõleg a lenyûgözõ atmoszféra (barokk épületek, népviseletbe öltözött helyiek, utcai rágcsaárusok, stb.) és a kihagyhatatlan
gyümölcslevek miatt szerettük meg, Quito újvárosára legszÃvesebben a fantáziadús és hihetetlen ûrmértékekben szervÃrozott jegeskávék miatt emlékszünk vissza.
Ha valaki néhány napot eltölt Ecuador közel kétmilliós fõvárosában, általában felmegy a környezõ hegyoldalak valamelyikére is. Jó turistaként mi sem tettünk másként: az
El Panecillo tetejérõl* vettük szemügyre az alattunk elterülõ várost, a fölénk tornyosuló
La Virgen de Quito szobrot (vigyázat, cloud porn!), valamint a bennünket körülvevõ vulkánokat. Az összhatást Vladimir Minakov
fotója egész jól érzékelteti.
Az ecuadori szegénységbõl (egyes statisztikák szerint az ország lakosainak 60-70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él!) egyébként Quito központi részein mit sem érezni, fejlett az infrastruktúra (a troli különösen kulturált), tisztaság honol az utcákon, a békére pedig számos rendõr vigyáz. A külsõ kerületekben már más a helyzet, de erre mi is csak egy Quitoban tett újabb látogatás során jöttünk rá (lásd néhány bejegyzéssel késõbb).
Ecuador fõvárosában tehát fenemód jól éreztük magunkat. A gyenge bázis (Manaus, Caracas) után kellemes idõben, kellemes helyeken járkálni valódi felüdülés volt, ráadásul a rendkÃvül alacsony árszÃnvonal még egy viszonylagos jólétet is lehetõvé tett számunkra (értsd: elõször éreztük magunkat jómódú turistának az utazás során).
Négy napnál többet azonban nem szánhattunk Quitora, Ãgy december 11-én délelõtt vettünk két buszjegyet Bañosba, az ötezer méter magas
Tungurahua sztratovulkán lábánál fekvõ városkába.