Roland írta,
11 óra 41 perckor,
Ecuador témakörben.
Korábban ugye beszéltünk már Quito tetszetõs belvárosáról, a teljesség kedvéért most ejtsünk néhány szót a kevésbé funky negyedekrõl is. A többnyire lapostetõs, vakolatlan téglaépületek sokaságával mi elõször a Mitad del Mundo után találkoztunk, amikor a külvárosból busszal próbáltunk meg eljutni Quito központi pályaudvarára. A helyieket szállító járat apró utcácskákban kavargott, a levegõben pedig valósággal érezni lehetett a szegénységet. Ne manausi kuplerájt vagy caracasi gyilokgettót képzeljünk el, ahol az ember bokáig gázol a szemétben, vagy épp azon aggódik, mikor kap golyót a szeme közé, hanem szimplán nyomort, ami csendben "lehúz, altat, befed". Korábban már gondolkodtam azon, miként lehet egyáltalán megélni ecuadori árak mellett (húsz perc taxiért fizettünk például háromszáz forintot - pedig a benzin és az autó a quitoi taxisnak is közel annyiba fáj, mint nekünk otthon). A választ ezek a negyedek adták meg: valószínûleg így, ilyen körülmények között.

Boldog gyerekek Quito külvárosában - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Quitoból utunk a 2.700 méter magasan fekvõ Riobambába vezetett, ami számunkra egyetlen dolog miatt volt érdekes: másnap hajnalban innen indult útnak vonatunk Alausi, vagy ha úgy tetszik, az El Nariz del Diablo felé. Mivel aznap végig hátizsákkal mászkáltunk, a riobambai estén túl sok mindenre már nem maradt erõnk. Inkább rendeltünk két nagy fagyikelyhet, és közben néztük a fagyizó elõtt hömpölygõ tömeget (épp utcabál zajlott).

Reggel jött a feketeleves: az aznapi vonatra már minden jegy elkelt, a legközelebbi járat pedig csak három nap múlva indul! Hihetetlennek hangozhat, pedig így történt. Igaz, a vonatról tudni kell, hogy nem szimplán személyszállítási céllal üzemel: látványúton közlekedik és a tetején ülve is lehet vele utazni, valahogy így.

Gringóktól roskadozó vonat a riobambai állomáson - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Vonatjegy helyett viszont tudtunk intézni két helyet az Alausiba tartó buszra, aminek megvolt az az elõnye, hogy nem fagytunk szét a hajnali hidegben (ellentétben a tetõn vonatozókkal). Utunk magas hegyek között kanyargott (ne feledjük, még mindig a Nyugati-Kordillerákban jártunk), egyedül azt sajnáltam, hogy a busz nem állt meg idõnként a fotózáshoz ideális kiszögelléseknél. Még szerencse, hogy a pályaudvaron az indulás elõtt készítettem egy gyors fotót a 6.384 méter magas Chimborazo vulkánról*.

A Chimborazo csúcsa Riobamba felett.
A Nyugati-Kordillerák vonulata koszos buszablakból szemlélve.
Alausi tájkép - a méretek hihetetlenek.
Forrás: Szabadlábon

*Gondolták volna, hogy a Chimborazo csúcsa az egyenlítõi kidudorodás miatt közel két kilométerrel távolabb van a Föld középpontjától, mint a Csomolungmáé?




Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?