2009.02.16. Az inkák "elveszett" városa

Ancsival az els? közös napot sétálósra vettük, este pedig megkóstoltuk peru nemzeti koktélját, a pisco sour-t. Másnap egy nagyszer? jegeskávé után elindultunk az inka birodalom egykori központja, Cuzco felé. A huszonnégy órás buszút során érintettünk több érdekes települést is, de id?hiány miatt sem az Ica környéki homokd?néket, sem Nazca misztikus vonalait nem látogattuk meg.

Mivel Cuzco és környéke a két ünnep közti id?szakban általában tele van turistával, és el?z? útitársammal Ecuadorban már egyébként is maradtunk le vonatról kés?i jegyvásárlás miatt, ezúttal igyekeztünk el?re leszervezni a Machu Picchu-túra logisztikáját. Mint utóbb kiderült, nem kellett volna - a limai ügynökség fejenként vagy hetven dollárt kaszált pluszban a tranzakción. Menettérti jegyek helyett ugyanis egyirányúakat kaptunk, ráadásul nem a Cuzco - Aguas Calientes szakaszra szóltak a jegyek, hanem annak csak egy részére, satöbbi, satöbbi. Ezekre az apróságokra persze már csak Cuzcoban derült fény. A kezünkben lév? nyugta sajnos eléggé semmitmondó volt, ahhoz pedig már mindketten túl fáradtak voltunk, hogy huszonnégy órányi buszozás után még nekiálljunk vitatkozni arról, hogy egy másik ügynökség angolul nem igazán beszél? alkalmazottja szóban mit is hablatyolt nekünk a jegyvásárlás során. Jó lecke volt, én még napokig szidtam a limai ügynök felmen?it. A békát lenyelve két másik hátizsákos utazó társaságában indultunk el taxival Cuzcoból Ollantaytamboba.


Az Ollantaytamboba vezet? út igazi élményszámba ment, többször sajnálkoztam azon, hogy a közel kétórás távolságot nem motor nyergében tettük meg. Érkezés után jóllakattuk bend?inket Ollantaytambo f?terén, majd kibattyogtunk az állomásra, ahonnan vonatunk egyenesen Aguas Calientesbe, a Machu Picchu lábánál fekv? turistafaluba ment.


Másnap reggel megvettük a szükséges jegyeket, felbuszoztunk a Machu Picchuhoz és... még jó sokáig nem tudtuk hova tenni a szemünk elé táruló látványt. Az óriási fogakra emlékeztet? meredek hegyek között ott állt az inka építészet azon remekm?ve, amelyet tankönyvekb?l, filmekb?l, ismer?sök fényképeir?l már jól ismertünk. Sok utazó számára a Machu Picchunál tett látogatás a túra egyik meghatározó élménye - velünk sem volt ez másképp, a kontinens talán leglátványosabb archeológiai lelete bennünk is örökre nyomot hagyott. Bár igyekeztem beszédes fotókat válogatni, az az igazság, hogy él?ben sokkal brutálisabb a látvány.


Közel négy órát töltöttünk el a hegytet?n, de még Aguas Calientesbe visszatérve is azon tanakodtunk, vajon hogyan lehetne legjobban átadni ezt a nem mindennapi látványt és érzést. Ancsi így emlékszik vissza:


A Machu Picchu egyébként Hiram Bingham 1911-es felfedezéséig ismeretlen volt a világ el?tt, létezésér?l csak a kecsua ?slakosok tudtak. Manapság viszont el?fordul, hogy egy nap alatt akár ezer ember is megnézi a várost. A szakért?k szerint a túlzott látogatottság miatt a hegyoldalak egy centimétert süllyednek havonta.

Aguas Calientesb?l este még visszavonatoztunk Cuzcoba, ahol sikerült kifogni az utazás eddigi leggázabb hostelét. Szerencsére csak egy éjszakát töltöttünk ott, hiszen másnap délben indultunk tovább Bolívia felé*.