Roland írta,
5 óra 59 perckor,
Peru témakörben.
Ancsival az elsõ közös napot sétálósra vettük, este pedig megkóstoltuk peru nemzeti koktélját, a pisco sour-t. Másnap egy nagyszerû jegeskávé után elindultunk az inka birodalom egykori központja, Cuzco felé. A huszonnégy órás buszút során érintettünk több érdekes települést is, de idõhiány miatt sem az Ica környéki homokdûnéket, sem Nazca misztikus vonalait nem látogattuk meg.

Mivel Cuzco és környéke a két ünnep közti idõszakban általában tele van turistával, és elõzõ útitársammal Ecuadorban már egyébként is maradtunk le vonatról késõi jegyvásárlás miatt, ezúttal igyekeztünk elõre leszervezni a Machu Picchu-túra logisztikáját. Mint utóbb kiderült, nem kellett volna - a limai ügynökség fejenként vagy hetven dollárt kaszált pluszban a tranzakción. Menettérti jegyek helyett ugyanis egyirányúakat kaptunk, ráadásul nem a Cuzco - Aguas Calientes szakaszra szóltak a jegyek, hanem annak csak egy részére, satöbbi, satöbbi. Ezekre az apróságokra persze már csak Cuzcoban derült fény. A kezünkben lévõ nyugta sajnos eléggé semmitmondó volt, ahhoz pedig már mindketten túl fáradtak voltunk, hogy huszonnégy órányi buszozás után még nekiálljunk vitatkozni arról, hogy egy másik ügynökség angolul nem igazán beszélõ alkalmazottja szóban mit is hablatyolt nekünk a jegyvásárlás során. Jó lecke volt, én még napokig szidtam a limai ügynök felmenõit. A békát lenyelve két másik hátizsákos utazó társaságában indultunk el taxival Cuzcoból Ollantaytamboba.

Cuzco, az inka birodalom egykori központja.
Látványúton robogunk Ollantaytambo felé.
A kék kapu mögött majdnem égig ér a kaktusz.
Forrás: Szabadlábon

Az Ollantaytamboba vezetõ út igazi élményszámba ment, többször sajnálkoztam azon, hogy a közel kétórás távolságot nem motor nyergében tettük meg. Érkezés után jóllakattuk bendõinket Ollantaytambo fõterén, majd kibattyogtunk az állomásra, ahonnan vonatunk egyenesen Aguas Calientesbe, a Machu Picchu lábánál fekvõ turistafaluba ment.

Szûkebb a völgy, mint amire igény lenne.
Patak partján, mosógéppel.
Pachacutec, inka hadvezér.
Forrás: Szabadlábon

Másnap reggel megvettük a szükséges jegyeket, felbuszoztunk a Machu Picchuhoz és... még jó sokáig nem tudtuk hova tenni a szemünk elé táruló látványt. Az óriási fogakra emlékeztetõ meredek hegyek között ott állt az inka építészet azon remekmûve, amelyet tankönyvekbõl, filmekbõl, ismerõsök fényképeirõl már jól ismertünk. Sok utazó számára a Machu Picchunál tett látogatás a túra egyik meghatározó élménye - velünk sem volt ez másképp, a kontinens talán leglátványosabb archeológiai lelete bennünk is örökre nyomot hagyott. Bár igyekeztem beszédes fotókat válogatni, az az igazság, hogy élõben sokkal brutálisabb a látvány.

Inka építészeti remekmû, mögötte a Wayna Picchu.
Odalent az Urubamba folyó kanyarog.
Országimázs mesterfokon.
A teraszokon egykoron növénytermesztés folyt.
Az épületek többségén régen tetõ is volt.
Magányos.
Egy kés sem férne közéjük.
Ablak a hegyre.
A város csatornarendszere még ma is mûködik.
Forrás: Szabadlábon

Közel négy órát töltöttünk el a hegytetõn, de még Aguas Calientesbe visszatérve is azon tanakodtunk, vajon hogyan lehetne legjobban átadni ezt a nem mindennapi látványt és érzést. Ancsi így emlékszik vissza:

Az egyik kanyarban hirtelen meglátod azt, amiért eljöttél Dél-Amerikába: a Machu Picchut! Úristen! Tényleg olyan, ahogy elképzeltem! Elkezdünk befelé sétálni az õsi városba, ami sokkal-sokkal lélegzetelállítóbb, mint a képeken. A durva az, hogy akármerre nézel, 360 fokban a természet vesz körül, nem úgy mint például a gízai piramisoknál, ahol csak egy szögbõl jó a kép, mert mögötted ott van egész Kairo. Innentõl kezde több órán keresztül tátott szájjal bámulunk. Gyönyörû, megfoghatatlan, meseszép, hihetetlen. Nem, ez tényleg nem véletlenül egy a világ hét csodájából... és mindez a 'kis turném' negyedik napján!

A Machu Picchu egyébként Hiram Bingham 1911-es felfedezéséig ismeretlen volt a világ elõtt, létezésérõl csak a kecsua õslakosok tudtak. Manapság viszont elõfordul, hogy egy nap alatt akár ezer ember is megnézi a várost. A szakértõk szerint a túlzott látogatottság miatt a hegyoldalak egy centimétert süllyednek havonta.

Aguas Calientesbõl este még visszavonatoztunk Cuzcoba, ahol sikerült kifogni az utazás eddigi leggázabb hostelét. Szerencsére csak egy éjszakát töltöttünk ott, hiszen másnap délben indultunk tovább Bolívia felé*.

*A négynapos, több mint harminc kilométeres Chilca - Machu Picchu gyalogtúrát mi nem csináltuk meg, pedig biztosan rengeteg inka látványosságot kínált volna a hegyi útvonal. Helyette inkább Bolíviában, a Titicaca-tó környékén túráztunk, de errõl inkább késõbb.




Hozzászólások
Bálint Béla mondta [2009.02.19. 15 óra 21 perckor]:

Helló Roland! Sajnálom, hogy Nasca misztikus vonalait nem láttad, mert rengeteg teóriával rendelkezik és a szemtanút meghallgattam volna.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?