Roland írta,
10 óra 52 perckor,
Brazília másodszor témakörben.
Ha valaki arról kérdezne, hogy az utazás során melyik város tetszett eddig a leginkább, Rio de Janeirot minden bizonnyal az elsõk között említeném. A zöldellõ hegyoldalakkal tarkított óceánparti lokáció, a fehér házak sokasága és a számos vitorlás engem Monte Carlora emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy itt egy átlagos pénztárcájú látogató is könnyedén megtalálhatja a számítását. Az egykori brazil fõváros ár/érték aránya ugyanis annyira egészséges, hogy még hátizsákos költségvetéssel is piszok jól éreztük magunkat.

Nem is értem, miért nem vállalkoztam korábban tengerentúli nyaralásra. Elvégre egy copacabanai kiruccanás árát simán ott lehet hagyni mondjuk a francia riviérán is, viszont az élmény - már csak a kontinensek különbözõségébõl adódóan is - alapvetõen más a két esetben.

Rio de Janeiro persze nem a hazainál alacsonyabb szoba-, és ételárak miatt válik érdekessé, sokkal inkább az atmoszféra az, ami könnyedén magával ragadja az embert. A pálmafás partszakaszok hangulatát még utcákkal bentebb is érezni: a strandra igyekvõ, vagy onnan épp hazafelé tartó embertömeg shake-bárok, éttermek, bikiniüzletek és fagylaltárusok között hömpölyög. Bolívia nyomora után számunkra a sok frissen facsart gyümölcslé és a teraszos (olykor súlyra mérõ) éttermek ízkavalkádja maga volt a kánaán. És akkor még az utcán flekkenezõ helyieket, a mozaikos járdákat, vagy a keresztezõdések mutatványosait nem is említettük.

Cukorsüveg-hegy - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Annak ellenére, hogy majdnem egy hetet töltöttünk a nagyszerû látképpel büszkélkedhetõ városban, a nevezetességek felkeresését nem vittük túlzásba; inkább csak hátradõlve élveztük a cidade maravilhosa csodáit. Afféle "nyaralás a nyaralásban" volt nekünk Rio, ami a bolíviai-paraguayi rohanás után kimondottan jól esett. A láblógatás ellenére a kötelezõ körök többségét mi is lefutottuk: Urca hangulatos utcáiról James Bondra emlékezve lifteztünk fel a Cukorsüvegre, caipirinhával fojtottuk le a rákot Copacabanan, a Krisztus-szobor árnyékából néztük az alattunk nyüzsgõ zöld-fehér várost, megittuk az eszpresszót a Confeitaria kávéházban, és így tovább, Ipanemától Lapáig.

Mi jut még eszembe Rioról? Az mindenképpen, hogy ez volt az elsõ olyan város a világ körüli utazás során, amelyben el tudnám képzelni a letelepedést, ha netán úgy adódna. Meg az is eszembe jut, hogy ide bármikor visszajönnék nyaralni, lehetõleg több hétre, hogy maradjon idõ a környékbeli vidékek felfedezésére is. Az is megmaradt, hogy a mintegy hatmilliós nagyvárosban nem hordtak órát az emberek, sõt, általában véve semmilyen kütyüt vagy ékszert nem véltem felfedezni a helyieken (a turista természetesen más tészta). Ez nyilván a rémes közbiztonság (gyakori lopások, rablások) miatt van. Én is ismerek olyan turistákat, akiket favela* gyerekek raboltak ki a strandon. Mi igyekeztünk betartani az útikönyvek tanácsait (pénz, fényképezõgép elrejtve, bankkártya, egyéb értékek otthonhagyva, stb.), így ezt a pár napot szerencsére megúsztuk bármiféle atrocitás nélkül. A helyiek szerint is zavaró ez az állapot, de állítólag meg lehet szokni.

*Annak ellenére, hogy a rioi nyomornegyedekrõl (favelákról) nagyon ijesztõ dolgokat hallani, számunkra - néhány venezuelai, perui és bolíviai városrész után - már abszolút nem tûntek vészesnek. Persze ha Európából közvetlenül jövünk ide, mindenképpen szokatlan lesz a látvány.

A Megváltó Krisztus szobra - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Az erõsebb nembõl kikerülõ olvasóknak egy apróság: a csinos brazil lány kultusza ugyanannyira illúzió, mint a latin férfiakról alkotott otthoni agyrém (értsd: magyar csajok azonnali és feltétel nélküli kapitulációja olasz vagy spanyol pasi bemutatkozása esetén - tisztelet a kivételnek). Tény, hogy alig láttam szemrevaló helyi teremtést, persze de gustibus non est disputandum.

Mozaik és koktélbár a Copacabanan.
Sok helyi élvezi a napsütést a Copacabanan.
Napnyugta Ipanema strandján.

Urca és a Cukorsüveg-hegy.
Elõtérben a Rodrigo de Freitas tó, a háttérben Ipanema és Leblon.
Középen a Copacabana sarlója.

A keresztezõdésekben gyakran zsonglõrködnek.
Friss gyümölcslébõl nincs hiány.
Graffitin ábrázolt favela-kid.

Sok a légkondis busz.
A patinás Confeitaria kávéház.
Portugál olvasóterem és könyvtár.
Szoborcsoport Rio központjában.
Míves épületekbõl sincs hiány.
Persze nem mind maradt meg jó állapotban.
Forrás: Szabadlábon

Brazíliával való ismerkedésem tehát egy manausi dzsungeltúra, egy vízesésnél tett villámlátogatás, valamint egy laza rioi limbózás képében manifesztálódott. Meg persze a sok buszozásban, amibõl a legutolsó egészen Argentína fõvárosáig, Buenos Airesig repített. De mielõtt fejest ugranánk Dél-Amerika Párizsának hangulatába, búcsúzzunk el Brazíliától (és Riotól) három felejthetetlen dallammal:

1. Mo' horizons - Brazil (mp3, 6:14, 8.57 MB);
2. Barry Manilow - Copacabana (mp3, 5:44, 5.25 MB);
3. Franco Micalizzi - What's going on in Brazil (mp3, 3:00, 2.75 MB).



Hozzászólások
Tomi mondta [2009.04.11. 15 óra 02 perckor]:

Remek a blog, tényleg szuper, de biztos, hogy ezt a bejegyzést is te írtad? Csak mert az elõzõ bejegyzésekhez képest rengeteg a helyesírási hiba.

folytottuk=fojtottuk
ilyesztõ=ijesztõ
attrocitás=atrocitás
Roland mondta [2009.04.11. 19 óra 43 perckor]:

Köszi az észrevételt, javítottam. A "fojtottuk" és az "ijesztõ" evidens volt, nem is értem, mi történhetett. Az "atrocitás" viszont meglepett! Ha van még hasonló észrevétel, küldjétek meg e-mailben, várjuk!
Penzes Robert mondta [2010.12.30. 18 óra 02 perckor]:

Szia Roland, mi a feleségemmel jövõre márciusban indulunk egy 8 honapos del amerikai korutra. sokat olvassuk a blogodat es nagyon tetszik! Lenne par kerdesunk az utaddal kapcsolatban, foleg a del amerikai reszevel kapcsolatban. Az lenne a kerdesunk hogy esetleg ha Magyarorszagon tartozkodsz egy kave erejeig meghivnank es beszelgetnenk veled, feltennenk par kerdest az utaddsl kapcsolatban. Udv, Robi es Kriszti




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?