Roland írta,
3 óra 29 perckor,
Argentína témakörben.
Aki életében legalább egyszer látott már Dél-Amerika térképet, az tudja, hogy a kontinens területének közel kétharmadát két ország teszi ki: az egyik Brazília, ami már önmagában közelíti Európa méreteit, a másik pedig Argentína, amely 3.900 kilométer hosszan húzódik végig a földrész tölcsért formázó déli részén.

Hatalmasak a méretek, rengeteg a látnivaló, főhet a feje azoknak az utazóknak, akiknek hozzánk hasonlóan kevés időből kell gazdálkodniuk (a fél-, vagy egy évet itt kalandozó hátizsákosokról most nem beszélünk). Mi nem időmilliomos turistaként Venezuela óta rajzoltuk a Gantt-diagramokat, próbálva optimálisan elosztani a Dél-Amerikára szánt két és fél hónap aranyat érő mindennapjait az egyes nemzetek között. Okoskodásunk eredményeként Argentínára közel három hét jutott, az országon belüli itiner azonban még a határátlépéskor sem volt tiszta. Pampák, Andok, Patagónia, Tűzföld? Egytől-egyig lélegzetelállító vidékek, megnézni mégsem lehet mindet ennyi idő alatt. Eleinte azt terveztük, hogy egy Buenos Aires - El Calafate - Bariloche - Mendoza - Córdoba karika talán bele fog férni (tipikus argentin körtúra, amely északról indul, az Atlanti-óceán mentén útba ejt számos nevezetességet, lemegy majdnem a Tűzföldig, majd az Andok mentén tér vissza északra, ovális útvonalat rajzolva). Amint az a fenti kis térképünkről is látszik, nem így alakult, de végül egyáltalán nem bántuk meg.

Pedig Buenos Airesig minden úgy alakult, ahogy gondoltuk. Rio de Janeirot magunk mögött hagyva, negyvenakárhány órányi buszozással a hátsónkban érkeztünk meg a pezsgő argentin fővárosba. A tavaszias napsütésben taxival gurultunk el a buszállomáson kiválasztott belvárosi hostelig; európai stílusú épületek, jól öltözött emberek, kávézók és teraszos éttermek végeláthatatlan sora, jólét, pozitivizmus - hirtelen ezek a szavak jutottak eszembe, miközben a központ felé robogtunk. Meg elgondolkodtam, hogy vajon Dél-Amerika-szerte találkoztam-e ennél otthonosabb várossal, illetve emlékeztetett-e valami ennél jobban Európára. De nem, pont ezért a vén kontinens latin atmoszférára éhes turistái az első percekben akár csalódottak is lehetnek az ismerősnek ható környezet láttán. Az első séta végére azonban az ő arcuk is garantáltan felvidul.

A hárommilliós város megismerésére mi öt napot szántunk. Ez nagyjából elegendőnek bizonyult arra, hogy bejárjuk az érdekesebb városrészeket, és élőben megtapasztaljuk azokat a jellegzetességeket, amik Buenos Airest olyan szexivé varázsolják. Néhányukról fotó is készült, íme (magyarázatok a képaláírásokban).

Argentin tangó az utcán.
Kávéházak, éttermek mindenütt.
Ernesto eszménye örökké él.

Az argentin konyha nem túl választékos, a steak viszont fantasztikus.
Persze gyorséttermekből sincs hiány.
Szotyola helyett rágcsáljon pörkölt mogyorót!

Színes házak a Caminito közelében.
Utcazenészek, három tangóharmonikával megtámogatva.
Colabore gracias.

Evita a Casa Rosada erkélyéről szólt a tömegekhez.
Buenos Aires egyik jelképe, az Obelisco.
A remekül konzervált XIX. századi lakóépületek lehetnének akár Párizsban is.

Club Atlético Boca Juniors.
Diego is náluk játszott.
Fútbol-, és CABJ őrület La Boca utcáin.

Mókázás az utca emberével.
Derekasan állta a harminc foknál is nagyobb meleget.
Ritka látvány Dél-Amerikában, avagy sorállás a buszmegállóban.

A jellegzetes mate kellékei mindenütt kaphatók.
Még az újságosbódé is cifra.
A folyón túl új városrész épül-szépül.
Forrás: Szabadlábon

Ha belekóstolunk (és nem csak szó szerint!) Argentína gazdasági és kulturális központjának finomságaiba, még viszonylag hosszú idő után is fájó szívvel fogjuk abbahagyni a csámcsogást. Rio de Janeirohoz hasonlóan Dél-Amerika Párizsa is belopta magát a szívünkbe, igaz, teljesen más ízlelőbimbókat megbizsergetve.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...

 









Melyik a hét második napja?