2008.08.16. Előkészületek

Ahhoz, hogy az ember világ körüli útra indulhasson, nem elég eljátszani a gondolattal, vagy alaposabban körüljárni a témát. Kell hozzá a szilárd elhatározás, a meggyőződés is, amely segít elindítani a lavinát. Bennem ez az elhatározás csak akkor született meg, amikor elkészült az utazás előzetes útvonalterve, és a költségvetést elnézve láttam, hogy anyagilag is tudom vállalni a kalandot.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy munkáltatóm nem vette rossz néven az egy évig tartó fizetés nélküli szabadság gondolatát, így néhány egyeztetés után már küldhettem is az illetékeseknek a kapcsolódó Holiday request form-ot. Mint utóbb kiderült, az időzítés zavarbaejtően tökéletesre sikerült, pedig ha hiszik, ha nem, fogalmam sem volt a pénzügyi válság közeledtéről és az azzal járó megszorításokról, leépítésekről. Bármiféle korreláció pusztán a véletlen műve.

Ezt követően aztán felgyorsultak az események. Az angol Travelmood utazási irodának átutaltam a világ körüli repülőjegy ellenértékét, majd néhány hét alatt beszereztem az induló menetfelszerelés elemeit.

Az utazás pénzügyi oldalának előkészítésével kapcsolatban a legfontosabb dolog a túra során felhasználandó devizakészlet beszerzése és a megfelelő bankkártyák kiválasztása volt. Aki kíváncsi a részletekre, vessen egy pillantást a költségek menüpontra. Az ott említett bankkártyákon kívül én mindössze hetvenöt amerikai dollárnyi készpénzzel vágtam neki a kalandnak, utazási csekkek és más egyéb hókuszpókuszok nélkül. Az anyagiak feletti kontrollt a CIB és az OTP netbankos szolgáltatásai voltak hivatottak biztosítani.

A szükséges vízumokat igyekeztem előre beszerezni, a budapesti nagykövetségeken azonban hangosan nevettek ki, amikor megtudták, hogy nagyjából egy év múlva tervezem az adott országokba történő beutazást. Mondták, hogy menjek vissza néhány hónap múlva... Egyedül az ingyenes ausztrál turistavízumot tudtam beszerezni otthon, az viszont meglepően egyszerűen és gyorsan megvolt, hála a profi internetes felületnek.

Feledhetetlen perceket töltöttem a XIII. kerületi Visegrádi utcában is, a Központi Okmányiroda bejárata előtt várakozva. Oda elsősorban azért mentem, hogy másodútlevelet szerezzek: ez részben tartaléknak jó (ha betelne vagy elveszne az első), részben pedig be lehet vetni olyan országok határállomásain, amelyek hajlamosak a diszkriminációra mondjuk egy USA-vízum láttán.

Az indulást megelőző hónapokban az Országos Epidemiológiai Központban rendszeres látogatónak számítottam. A beadatott számtalan védőoltás, gyógyszer és utazbiztosítás részleteivel kapcsolatban olvassák el a betegségmegelőzésről írottakat. Ki gondolta volna, hogy ennyi nyavaja és veszély leselkedik a gyanútlan turistára?

Utólag azt mondom, hogy egy világ körüli utazásra való felkészülés alapvetően nem túl összetett feladat, és viszonylag lazán el is végezhető, ha van az embernek kellő mennyiségű szabadideje. A gyakran éjjelekbe, hétvégékbe, rosszabb esetben hétvégi éjjelekbe nyúló tanácsadói munka azonban ahol csak lehetett, megnehezítette a dolgom, így még az indulás előtti utolsó napok is eszeveszettül rohanósra sikerültek. A laptopra például közvetlenül a londoni Wizz Air járat felszállását megelőzően másoltam fel azokat a zenéket, amiket az elkövetkező egy évben hallgatni akartam.

Ezúton szeretnék még köszönetet mondani annak a közel hetven embernek is, aki eljött a Szimpla Kertbe szervezett búcsúbuliba, ahol sokakkal sajnos közel sem tudtam annyit beszélgetni, mint amennyit valójában szerettem volna. Ezért elnézést, de majd bepótoljuk, ha hazaértem!