Egyik éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Nyugtalanított a gondolat, hogy a napok egyre csak telnek, nekem pedig fogalmam sincs, hogy igazából merre és milyen útvonalon kellene elindulnom. Ezen aztán annyira felszívtam magam, hogy felütöttem a laptop tetejét és reggelre összeraktam egy viszonylag sok megállót tartalmazó útvonaltervet.
Ha sok időm lett volna, biztosan utánajárok, hogy melyik országban mit érdemes megnézni. Így azonban munkám során inkább
más kalandorok térképeire hagyatkoztam. Igyekeztem figyelembe venni az egyes területekre jellemző
éghajlati viszonyokat is, és úgy időzíteni a túrát, hogy az lehetőleg minél több napsütéses szakaszt* tartalmazzon.
A kezdeti útvonaltervet összefoglaltam egy táblázatba, majd másnap reggel elküldtem több utazási irodának, belföldre és külföldre egyaránt. Az első levélváltásokat követően kiderült, hogy az általam megkérdezettek közül mindössze három társasággal érdemes folytatni a konzultációt a továbbiakban: érdemi választ ugyanis csak a magyar
Aeroviva, az angol
Travel Nation és a szintén angol
Travelmood adott.
Megbeszéléseink elsősorban arra irányultak, hogy az általam vázolt előzetes útvonaltervet hogyan lehet a lehető legolcsóbban megvalósítani. Értelemszerűen csak a repülni kívánt szakaszokról ment az egyeztetés, a szárazföldi és vízi utakkal kapcsolatban úgyis improvizál az ember egy ilyen kaland során. Nem sokkal az elképzelések tisztázása után megérkeztek az első árajánlatok is: míg a közel harminc repülőutat tartalmazó verzióra az Aeroviva nagyjából 2.4 millió forintos árat közölt, az angolok ajánlatai nagyjából 1.6 millió forint körül mozogtak. Bár segítőkészségben a magyar iroda is makulátlan volt, a nyolcszázezres különbség miatt sajnos elvérzett az árversenyben.
Az elképzelt útvonaltervet mindkét angol ügynök igyekezett felfűzni egy-egy világ körüli repülőjegyre**, kiegészítve azokat egyedi repülésekkel.
Ekkor aztán elkezdődött egy végtelennek tűnő iterációs folyamat, amely a különböző tényezők mentén igyekezett megtalálni a legideálisabb forgatókönyvet. Figyelni kellett a világ körüli repülőjegyek szabályrendszereire, a költségekre, de volt, hogy módosítani kellett a desztinációkon, szem előtt tartva az ott jellemző időjárást, és így tovább - a végleges itiner csak hetekkel később készült el. Ekkorra vált világossá az is, hogy az indulás legideálisabb időpontja 2008. szeptember 30. lenne.
Az utolsó körben aztán nyilvánossá tettem az ajánlatok adatait, így az angolok rövidesen egymás alá kezdtek licitálni. Kiderült, hogy volt még bőven tartalék az árakban, a Travelmood például beletett még egy grátisz Peking-Tokió utat is a csomagba (ceteris paribus persze). A rendkívül segítőkész hozzáállás és a kedvező ár miatt végül a Travelmood ajánlatát fogadtam el. A közösen kialakított útvonalterv így nézett ki (nagyfelbontású PDF változat
letölthető innen).
A Travelmood ajánlata csupán a kék és piros színnel jelölt repülőutakra vonatkozott, a köztük lévő zöld szakaszokat vízen és szárazföldön terveztem megtenni. Az útvonalterv közép-ázsiai szekciójára konkrét elképzelés ekkor még nem született. Azt tudtam, hogy szeretném Kirgizisztánt és Tádzsikisztánt is szemügyre venni, de hogy onnan hogyan fogok eljutni Törökországba, az közel sem volt tiszta (a szaggatott piros nyilak egy opcionális Dubaj-kitérőt jelképeznek).
A Travelmood korrektségét jellemzi, hogy mielőtt megbeszéltük volna az átutalás részleteit, az ügyintézőjük lebeszélt a tejes csomag megvételéről, elsősorban rugalmassági szempontok miatt. Így végül a fenti szakaszok közül csak a világ körüli repülőjegy által lefedett (azaz a kékkel jelölt) utakat vásároltam meg. Arra azért mindenképpen jó volt a teljes ajánlat, hogy átlássam, vélhetően hogyan is fog alakulni a
túra összköltsége.
Miután az angol utazási irodának átutaltam a tizenkét szakaszt tartalmazó Global Explorer*** jegy ellenértékét, és megérkezett a visszaigazolás a tranzakció sikerességéről, vásároltam még egy Budapest-London egyirányú repülőjegyet a Wizz Air-től, majd a túrafelszerelés összeállításával folytattam a
felkészülést.