A föld körüli utazás 366 napig, 5
óráig és 45 percig tartott.
óráig és 45 percig tartott.
2009.04.03. Ki mondta, hogy a repülés csak nyűg lehet?
Amikor Santiago repterén kora reggel a csokoládés fánkot majszoltam, még nem sejtettem, hogy hamarosan életem egyik legjobb repülésében lesz részem. Jegyünk a chilei légitársaság*, a LAN 841-es járatára szólt, természetesen turistaosztályra.
Bár nem kell túl sok dolog ahhoz, hogy az utas elégedetten szálljon ki a gépből a repülés befejeztével, a légitársaságoknak mégsem sikerül mindig elérniük ezt a kívánatos állapotot. Megkeseríti az élményt a kicsi hely, az összeszottyadt étel, a késésben lévő gép és az undok légiutaskísérő (vagy éppen az előzőek tetszőleges kombinációja). Nem a szolgáltató hibája ugyanakkor, de nem kevésbé kellemetlen, ha kifogunk egy sakálként üvöltő csecsemőt, vagy egy olyan gázgyárost, aki az út alatt ötpercenként nyomja a kekszet az orrunk alá.
Nos, a LAN fenti járatán minden a lehető legjobban működött. Már a beszálláskor kellemes meglepetés ért, hiszen az újnak kinéző Boeing 767-300ER a turistaosztályon is olyan kényelmet kínált, amilyet százkilencven centiméteres testmagasságom korábban még nem tapasztalt. A második meglepetést a szem-, és kézmagasságban lévő hardwer okozta: egy viszonylag méretes és kellemesen nagy felbontású 16:9-es érintőképernyő, valamint egy távirányítóként, bankkártyaolvasóként és joystickként is funcionáló kézivezérlő fogadott. A bőséges tartalomválaszték kétszázhúsz zenei albumot, negyvennégy mozifilmet, számos tévésorozatot, nyelvoktató-, és játékprogamot kínált, természetesen párhuzamosan is működő formában**.
Persze nem csak a szórakoztatást oldotta meg kitűnően a LAN. Ízletes reggelink és ebédünk már csak a minőségi fém(!) étkészlet miatt is külön említést érdemel. A fáradhatatlan légiutaskísérők folyamatosan hozták-vitték a teát, kávét, sőt alkalmasint még mendozai borokat is kínáltak (mindezt természetesen felár nélkül, jegyünk részeként). A gép nem késett, a touch-down vajpuha volt, nem kellett várni a lépcsőre, ráadásul még a csomagok sem kallódtak el. És a LAN ezt a színvonalat következő alkalommal is produkálta - csak gratulálni tudok nekik.
Távoli és misztikus célállomásunkról a következő bejegyzésben olvashatnak, maradjanak velünk hétvégére is!
Bár nem kell túl sok dolog ahhoz, hogy az utas elégedetten szálljon ki a gépből a repülés befejeztével, a légitársaságoknak mégsem sikerül mindig elérniük ezt a kívánatos állapotot. Megkeseríti az élményt a kicsi hely, az összeszottyadt étel, a késésben lévő gép és az undok légiutaskísérő (vagy éppen az előzőek tetszőleges kombinációja). Nem a szolgáltató hibája ugyanakkor, de nem kevésbé kellemetlen, ha kifogunk egy sakálként üvöltő csecsemőt, vagy egy olyan gázgyárost, aki az út alatt ötpercenként nyomja a kekszet az orrunk alá.
Nos, a LAN fenti járatán minden a lehető legjobban működött. Már a beszálláskor kellemes meglepetés ért, hiszen az újnak kinéző Boeing 767-300ER a turistaosztályon is olyan kényelmet kínált, amilyet százkilencven centiméteres testmagasságom korábban még nem tapasztalt. A második meglepetést a szem-, és kézmagasságban lévő hardwer okozta: egy viszonylag méretes és kellemesen nagy felbontású 16:9-es érintőképernyő, valamint egy távirányítóként, bankkártyaolvasóként és joystickként is funcionáló kézivezérlő fogadott. A bőséges tartalomválaszték kétszázhúsz zenei albumot, negyvennégy mozifilmet, számos tévésorozatot, nyelvoktató-, és játékprogamot kínált, természetesen párhuzamosan is működő formában**.
Forrás: Szabadlábon
Persze nem csak a szórakoztatást oldotta meg kitűnően a LAN. Ízletes reggelink és ebédünk már csak a minőségi fém(!) étkészlet miatt is külön említést érdemel. A fáradhatatlan légiutaskísérők folyamatosan hozták-vitték a teát, kávét, sőt alkalmasint még mendozai borokat is kínáltak (mindezt természetesen felár nélkül, jegyünk részeként). A gép nem késett, a touch-down vajpuha volt, nem kellett várni a lépcsőre, ráadásul még a csomagok sem kallódtak el. És a LAN ezt a színvonalat következő alkalommal is produkálta - csak gratulálni tudok nekik.
*Tudták, hogy a "légitársaság" a magyar nyelv egyik azon különleges szava, amely egy csomó másik szót is tartalmaz? Például lé, lég, légi, ég, égi, ár, tár, gitár, társ, sas, társas, ág, társaság, légitársaság.
**Néhány mém a repülőgépek médiacentereivel kapcsolatban: 1) egy tévé van a gépen, az is a folyosó legelején; 2) több tévé van, de mi pont az egyik alatt ülünk, az előttünk lévő pedig már használhatatlanul távolra esik; 3) van egy 4:3-as tévé az előttünk ülő fejtámlájában, de az adás tv-szerűen megy, mi pedig maximum kapcsolgathatunk a csatornák között; 4) még mindig 4:3-as a tévé, de már saját magunk állíthatjuk össze a programot; 5) ez a kánaán, vagyis a LAN által használt profi technológia.
**Néhány mém a repülőgépek médiacentereivel kapcsolatban: 1) egy tévé van a gépen, az is a folyosó legelején; 2) több tévé van, de mi pont az egyik alatt ülünk, az előttünk lévő pedig már használhatatlanul távolra esik; 3) van egy 4:3-as tévé az előttünk ülő fejtámlájában, de az adás tv-szerűen megy, mi pedig maximum kapcsolgathatunk a csatornák között; 4) még mindig 4:3-as a tévé, de már saját magunk állíthatjuk össze a programot; 5) ez a kánaán, vagyis a LAN által használt profi technológia.
Távoli és misztikus célállomásunkról a következő bejegyzésben olvashatnak, maradjanak velünk hétvégére is!
Hozzászólások
Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.
Ha mondandója van...