2009.06.14. Mennek a levesbe

Bali egyik falujának szélén motorozva egy nagyobb csoportosulásra lettem figyelmes. Az összesereglett balinéz férfiak és az út mentén parkoló robogók számából arra következtettem, hogy itt valami roppant érdekfeszít? dolognak (vagy ingyen sörnek) kell folynia, ami (bármelyik is legyen igaz) bizony megér egy rövid kitér?t.

A tömeg nagy része egy vászontet?vel fedett, bambuszból összetákolt aréna köré csoportosult, melynek közepén bukmékerek igyekeztek ordítva túlkiabálni egymást. Míg a kizárólag férfiakból álló néz?sereg az esélyek latolgatásával és a tétek megtételével volt elfoglalva, a ring sarkaiban a hamarosan kezd?d? kakasviadal résztvev?inek felkészítése zajlott. Utóbbi procedúra els?sorban a sarkantyúk gyilkosabbá tételére összpontosult, a gazdák ugyanis a miel?bbi gy?zelem érdekében éles pengéket kötöztek a szemmel láthatóan jó er?ben lév? kakasok lábára. Volt olyan tenyészt?, aki kimondott penge-kollekcióval érkezett a diadalra.


Néhány perccel kés?bb nekem már úgy t?nt, hogy mindjárt kezd?dik a viadal, ekkor azonban még hosszas el?játék következett. A kakasok gazdái egymással szemben guggolva hergelték állataikat a kell?en vérszomjas hangulat élérésre, miközben a bukmékerek továbbra is rendületlenül dolgoztak, a néz?k pedig egymást túlszakértve igyekeztek el?re megjósolni, hogy melyik kakas fog gy?zedelmeskedni az elkövetkezend? fordulóban.

Bár Balin a kakasviadalok már évszázadok óta a templomi szertartások szerves részét képezik, err?l a helyr?l nyilvánvalóan látszott, hogy semmi köze nincs a vallási ceremóniákhoz - itt pusztán a fogadás, a szórakozás és az azzal együttjáró közösségi élmény volt a lényeg. Amikor már kell? mennyiség? tét gy?lt össze és a hangulat is a tet?fokára hágott, a kakasok gazdái egymásnak eresztették a felb?szített állatokat. A csihi-puhi néhány másodpercnél nem tartott tovább, pár elhullajtott toll után egy komoly sérülést okozó vágással a tarka kakas megszerezte a gy?zelmet.


A vesztes madarat ezután egy nyaktekeréssel megszabadították további szenvedéseit?l, majd a néz?téren szétosztották a nyereményeket, végül pedig megkezd?dött a soron következ? párbaj nevez?inek kiválasztása, amely lényegében úgy történt, hogy a gazdák tucatjai az arénában - hónuk alatt szemük fényével - hosszasan sétálgattak egymás között, méregetve a konkurencia és saját állatuk er?viszonyait. Amikor aztán úgy adódott, hogy kihívó és kihívott egyaránt vállalta a küzdelmet, az egész cirkusz kezd?dött el?r?l. Bár ezek az összecsapások a kutya-, és bikaviadaloknál jóval kevésbé torokszorítóak, az emberi gyarlóság azért itt is megmutatkozik, különösen akkor, amikor az egymással harcolni egyáltalán nem akaró kakasokat úgy kényszerítik a halálba, hogy összezárják ?ket egy hordónyi méret? rattanketrecbe.


Tény, hogy a balinéz kakasviadalok körítése (fogadás, felkészítés, hergelés, stb.) sokszorosan tovább tart, mint a maximum néhány percig húzódó viadal, így én viszonylag hamar meguntam a dögmelegben történ? bámészkodást. A helyiek egy része is inkább csak a hangulat és a megszokás miatt volt jelen, épp úgy, mint amikor szül?falum öregjei kimennek megnézni a vasárnapi ifimeccset, de azt valójában már nem a foci, hanem egymás társasága miatt teszik. Itt is sokan csak leheveredtek a pálmafák árnyékába, és sörözgetve beszélgettek, miközben a háttérben néha véres tollak röpködtek.


A kellemes id?töltéshez egyébként a helyszínen minden adott volt. A küzd?tért?l nem messze elemózsiát és frissít?t is lehetett kapni, a két hely között félúton pedig különböz? táblás kockajátékokon lehetett eltapsolni az asszonytól elcsent konyhapénzt.