Pedig utazós blogot vezetni turistáskodás közepette gyerekjáték lehet - gondoltam naivan, miközben
Orsiék sorait olvastam. Aztán az elmúlt két hétben rájöttem, hogy bizony nem eszik olyan forrón az online útinapló kásáját, még szabadlábon sem.
A tervek szerint
ötvenkét hétig tartó utazásból ezidáig csak kett? telt el, melynek fényében talán nem meglep?, hogy egyel?re habzsolom a látnivalókat, és követem azt a délibábot, amely egy teljesebb Mexikó megismerését ígéri. Pedig tudom, hogy a közel kétmillió négyzetkilométert felölel? és rendkívül változatos kultúrájú ország megértésében hinni, kedves barátaim, mer? illúzió.
Az ábrándok kergetése a gyakorlatban azonban fizikailag meglehet?sen kimerít?nek bizonyul: az utazás, a szálláskeresés, a látnivalók bejárása, valamint az apró-csepr? ügyek intézése (lehet ez akár egy kell?en kiadós, jóárasított, nem szalmonellás vacsora felkutatása) mind-mind energiavámpírként m?ködik, f?leg ha a t?z? nap és a harminc fokos meleg is besegít.
Ezek hatására persze az elkényelmesedett irodista nap végére könnyen ágyba zuhan, ami igencsak a szellemi frissességet igényl? blogírás ellen dolgozik. És akkor még nem is beszéltünk a folyton lemerül? elektromos kütyükr?l, vagy azokról a helyekr?l, ahol az internet - Mézes Attilásan szólva - nincs benne a leveg?ben.
A fentiek fényében tehát a blogírás tényleg melós valamelyest, az
Iván-féle "ultimate freedom" vélhet?en sokkal jobban kijön, ha az ember nincs szinte mindennapi kapcsolatban a "másik" életével. A megpróbáltatások ellenére persze a Szabadlábon projektblog folytatódni fog, kisebb kimaradások csak az internetkapcsolat hiányából, vagy az esetleges hosszabb utazásokból fognak adódni a jöv?ben (ha egészségem és szerencsém is úgy akarja). Már csak a látogatók miatt is megéri folytatni.
Szeretném ugyanis megköszönni a kedves olvasóknak, hogy ilyen kitartóan figyelik az utazásom történéseit. Az indulás el?tt gondolni sem mertem volna, hogy két héttel kés?bb naponta több mint kétszáz ember pötyögi majd be a szabadlabon.hu karaktersort a böngész?be, és tölt el hosszabb-rövidebb id?t azon dolgok elolvasásával, amelyekr?l én éppen a világ másik felén írogatok. Egyre többen vagyunk, és ez egy nagyon klassz érzés! Köszönöm még egyszer!
Végül kíváncsi lennék, milyen jelleg? beszámolókra van leginkább igénye a kedves olvasóknak, azaz mib?l legyen kevesebb, és mib?l legyen sokkal több ezen a weblogon. Mondja el ön is véleményét a
hozzászólások között! Építsünk-szépítsük együtt az oldalt!