2008.10.31. Ahol megáll az idő - Kuba (1/2)

Mexikóból, Mexikóról utazós blogot szerkeszteni két okból is felettébb jó szórakozás.

Egyrészt ugye adva van egy fejlett infrastruktúrával és erős gazdasággal rendelkező távoli ország, melynek regionális és globális piaci szereplői gyakran minőségi termékekkel és szolgáltatásokkal versengenek a vásárlók kegyeiért. Lényegében van minden, mi szem-szájnak ingere, ráadásul mindez elfogadható áron. Ami persze önmagában véve még nem elegendő a nirvánához, viszont kényelmes körülményeket teremt a "munkavégzéshez".

Másrészt a spanyolajkú nemzet számos olyan kulturális, építészeti, gasztronómiai, földrajzi és éghajlati sajátossággal rendelkezik, amelyről nemcsak olvasni, de írni is érdemes. Sőt, szórakoztató.

Mit tesz tehát ilyenkor a gépesített utazó? Kellemes környezetben érdekes dolgokról tudósít. Mondjuk csapol magának egy trópusi hőséget enyhítő jegeskávét valamelyik OXXO üzletben, leül a legközelebbi parkban, ahol a díjmentes internet benne van a levegőben, s közben zeneárusokról, toronyházakról, vagy éppen szöcskékről blogol. Na és persze elgondolkodik, hogy vajon tényleg az autós újságíró-e az élet császára.

Kubából, Kubáról utazós blogot szerkeszteni viszont közel sem ilyen egyszerű. Ha velem tartanak egy rövid havannai sétára, megtudhatják miért.

Jönnek? Nagyszerű. Csak zárják be maguk mögött a bejárati ajtót. Nem úgy, a retesszel! Tudják, itt mindent reteszelni kell.

Sétáljunk egy kicsit a 23. utca irányába. Hogy furcsának tűnik az utcák számozása? Ne aggódjon kisasszony, elsőre nekem is szokatlan volt. Aztán rájöttem, milyen hasznos is tud lenni, ha irányt vagy távolságot akar becsülni az ember.


Mit sutyorognak ott hátul?! Talán az az egykoron pompás, mára azonban romossá vált épület volt olyan érdekes? Vagy inkább az az égszínkék amerikai verda tetszett meg? Netán az a hosszú lábú, forrónadrágos fekete mamba mozgatta meg a zöld pólós fiatalember fantáziáját? Igen uram, önről beszélek! Láttam milyen vágyakozva nézett arra a fiatal lányra! Koncentráljon inkább ide, mondok néhány érdekességet.

Kubában az omladozó házak renoválása részben pénz-, részben anyaghiány miatt nem valósul meg, egyes források szerint csak Havannában 300 épület dől össze évente az elmaradó felújítások miatt. A kisebb javításokkal is hasonló a helyzet, egyik szállásadóm például hónapok óta nem kap zárat a bejárati kapura. De nem csak az épületeken hagy nyomot az elmúlás.

Mint azt már önök is bizonyára látták, a szigetország járműparkja eléggé leharcolt állapotban van. A forradalom előtti időkből ittragadt amerikai autókból, valamint a kiváló szovjet ipar egykori remekeiből álló autóflotta túlnyomó része istentelenül csörög-zörög, füstöl és nyikorog. Errefelé gyakran fognak még látni az út szélén felnyitott motorháztetővel parkoló amerikai járgányokat, szitkozódó, könyékig olajos tulajdonossal a motortérben. A járműpark nagy részét gyakran házilag kalapált, vagy más márkákhoz gyártott alkatrészek tartják életben.

A zöld pólós fiatalember kedvéért még ejtsünk pár szót az általában falatnyi ruházatot viselő kubai hölgyekről is. Idejövetele előtt bizonyára ön is többnyire kreolbőrű lányokra számított, és igencsak meglepődött, hogy milyen sok fekete leányzó ringatja csípőjét a havannai utcákon. Igazam van? Nos, amigo, ön éppen a spanyol hódítók által Afrikából behurcolt fekete rabszolgák vérvonalát, illetve annak gyümölcsét csodálta az imént. Itt a szép lányok úgy nőnek ki a földből, mint eső után a gomba. Csak ne köpködnének olyan látványosan!

Mehetünk tovább, vagy van még kérdés? Helyes, akkor szálljunk fel egy buszra, ami majd bevisz bennünket a belvárosba. Hogy mikor jön a következő? Vagy az éppen most érkező M5 jelű vajon hová tart? Nem tudom, hiszen errefelé alig van kiírva valami. De ne aggódjanak, megkérdezzük a helyieket, ők úgyis mindig segítenek. Most például azt mondják, menjünk a P4 jelű járattal.

Mint látják, hatalmas a tömeg, úgyhogy igyekezzenek nem lemaradni a buszról. Felszállás után a kétféle kubai pénznem közül keressék elő azt, amelyik szinte fabatkát sem ér, majd dobjanak be a perselybe egy Che Guevara arcképével ellátott érmét. Kérem ne lepődjenek meg azon, ha a busz nyitott ajtókkal, kilógó emberekkel nekilódul, és meg sem áll a következő megállóig, hiszen ez itt természetes. Az, hogy a vezetés közben rumosüveget szlopáló, majd kényelmesen cigarettázni kezdő sofőr errefelé mennyire gyakori, ne kérdezzék, én is most látok ilyet először. Zsebekre vigyázni! Egy útitársamtól múltkor - pénz híján - a fénymásolt térképet emelték el. Apró trivia: kiszúrta valaki az NfS Underground matricát buszunk szélvédőjén?

Készülődjenek, a következő csomópontnál leszállunk! Utunkat a Maleconon folytatjuk tovább. Mi az, hogy a fiatalember máris éhes? Önöknek nem szóltak előre, hogy a szálláson fogyasszanak bőséges reggelit?

Hm... mindig ez van, a kapitalista országokból érkező turisták egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, hogy itt Havannában máshogy működnek a dolgok. De majd a sokadik utca után megtanulják, hogy harapnivaló tekintetében itt bizony kutya világ van!

Nem hölgyem, a közért sem jó megoldás. Nézze, Kubában ön főleg kétféle üzlettípussal fog találkozni sétái során: vas-edény és élelmiszer. Ez utóbbiak kínálata nagyjából konzervekre, italokra, kekszekre, jégkrémekre és különféle leveskockákra szorítkozik. Friss zöldségekről, gyümölcsökről, pékárukról, felvágottakról, vagy egyéb alapélelmiszerekről Havanna legtöbb részén ne is álmodjon! Talán a kirakatként működő óvárosban igen, máshol aligha. És ne lepődjön meg, ha közel ötszáz forintnyi pesót kell kifizetnie egy literes dobozos tejért! Igaz, bizonyos termékekhez hozzá lehet jutni reális áron is, azt viszont nyugodtan leszögezhetjük, hogy Kuba nem a legolcsóbb turistacélpontok egyike. A drága és gyakran szűkös élelmiszerkínálat hátterében egyébként részben a pusztító hurrikán, részben pedig egy őrült agrárpolitika áll. Tudják, az állam annyira kevés pénzt fizet a mezőgazdasági munkákért, hogy az emberek inkább más jövedelemforrás után néznek - a termények pedig betakarítás hiányában gyakran a földeken vesznek kárba.

Szóval Havannában felejtsék el a szálláson főzőcskézést, meg a séták során fogyasztott csokoládés croissantokat. Egyenek inkább tartalmas reggelit és vacsorát a szállodában, vagy a magánházaknál. A helyiek dugiban valahogy mindig tudnak az asztalra varázsolni valamit. Persze ha önök csak azért jöttek Kubába, hogy két hétre kiszakadjanak az otthoni mókuskerékből, lehet, hogy ez az egész téma szóra sem érdemes. Ebben az esetben az óváros elegáns éttermeit ajánlom!

Viszont ezzel az okfejtéssel gondolom önök egyelőre nem laktak jól. Szerencsére tudok egy helyet a közeli csomópontban, ahol árulnak hot-dogot, pizzát, sőt hamburgert is. Túl nagy várakozásaik azért ne legyenek! Hamarosan látni fogják, hogy a pizzán itt mindössze sajt van, néhány csík felvágott kíséretében, míg hamburger alatt egy buciba csomagolt húspogácsát kell érteni, zöldség, hagyma, sajt, ketchup, vagy minden egyéb feltét nélkül. Talán a hot-dog a legjobb választás, akkor csak a vízzé hígított mustár miatt marad keserű a szájíz. Tudom, hogy hosszú a sor, de sajnos ez errefelé mindennapos. Sőt, az a jó, ha valahol sor áll, hiszen ott lehet kapni valamit! Látniuk kellett volna, hogy tegnap mekkora sorokban kígyóztak a pékség előtt kiflire váró emberek!

Na vegyék meg nyugodtan az elemózsiát, aztán jöjjenek utánam a szemközti parkba. Amíg önök savanyú képpel falatoznak, én mesélek még néhány érdekességet erről a nem mindennapi országról.

Olvassa el a bejegyzés második részét is!