Annak ellenére, hogy kifogtuk Cuzco talán legigénytelenebb hostelét, lefekvés előtt a közeli pizzériában még sikerült vacsoráznunk egy jót. Vékonytésztás olasz műremek került az asztalra, roppant baráti áron (így ugye méginkább ízlett a falat). Másnap reggelre még beterveztünk egy rövidke nézelődést a városban, de ebből a sokáig alvás miatt végül semmi nem lett. Helyette kitaxiztunk az állomásra, és busszal elindultunk a világ egyik legmagasabban fekvő hajózható állóvize, a
Titicaca-tó felé. Az utazás természetesen hosszabbra nyúlt a tervezettnél, ezúttal műszaki hiba lassította a haladást. A nem várt pihenőidőt fotózással töltöttük ki.
A Titicaca-tó partján fekvő Punoban szálláskeresés után megvacsoráztunk: alpaka-pecsenye és tavi pisztráng volt a választásunk. Rövid sétát követően visszatértünk a hostelbe, hogy rápihenjünk kicsit az esti mulatságra - elvégre aznap volt szilveszter!
Este tíz körül ébredtünk. Gyorsan összekaptuk magunkat, egy órával később pedig már pezsgővel a kezünkben vegyültünk el az utcán kavargó forgatagban. Az újévet a
Domino megadiscoban ünnepeltük, helyi menők, perui gagyipop, Machu Picchu és Peru Libre koktélok társaságában. Pár órával később még átnéztünk egy másik, turistáknak szervezett partira, de ott mind a zene, mind a társaság annyira szánalmas volt, hogy inkább gyorsan továbbálltunk. Hajnalban a hostelben - honvágytól inspirálva - magyar mulatósra aludtunk el.
Másnap kicsit jobban szemügyre vettük a várost; a 3.800 méter körüli tengerszint feletti magasság és a szikrázó napsütés kombinációja tökéletes sétálóidőt eredményezett.
Délután újból buszra szálltunk, és elindultunk Copacabanaba. A hangzatos név ne tévesszen meg senkit, ezúttal nem a híres brazil partszakaszról van szó, csupán a bolíviai határ közelében fekvő turistafaluról. Zötykölődés közben valami miatt még beizzítottam a laptopot, de a szokásos XP logó helyett egy
ronda képernyő égett a retinámba. Nem is sejtettem, hogy abban a pillanatban egy napokig tartó szívássorozat vette kezdetét.