A föld körüli utazás 366 napig, 5
óráig és 45 percig tartott.
óráig és 45 percig tartott.
2008.11.13. Ha lemegy a nap
Hajnalban zuhogó esőre ébredtünk. Nem is tudom, hogy láttam-e már korábban ehhez fogható felhőszakadást.
Reggel hatkor szállásadónk még benyögte, hogy mintegy háromszáz amerikai dollár fejében maradhatunk nála több napig is. A Kingston belvárosától viszonylag távol fekvő szoba nekünk nem ért meg ennyit, különösen úgy, hogy a fürdőszobában sem lámpa, sem melegvíz nem volt, az internetet pedig csak a család egyetlen gépén (az emeleten) lehetett elérni.
Ehelyett inkább áttaxiztunk New Kingstonba, a főváros elitebb üzleti-, és lakónegyedébe. Csak ott sikerült ugyanis találnunk olyan szállást, amely olcsóbb szobákat és vezeték nélküli netkapcsolatot egyaránt kínált. Ez utóbbi nekünk - a két hetes kubai elszigeteltség után - több mint fontos volt.
Délután szétnéztünk a szállás közelében lévő business-negyedben. Persze már a reptéren hallottuk, hogy Jamaika fővárosa nem éppen a legbiztonságosabb hely a világon, az erre utaló jelekkel azonban csak később szembesültünk. A zárt ráccsal védett üzletek (bejutás csak csöngetés után!), a golyóálló mellényben járőröző rendőrök, valamint a szupermarket bejáratában álló, sörétes puskát szorongató biztonságiak kezdtek elgondolkodtatni. És ez még csak a város barátságosabb körzete volt.
Néhány órás sétánk alatt a padokon ücsörgő feketék a gombától a marihuánáig legalább hatféle kábítószert próbáltak ránksózni. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy szinte tízméterenként csapta meg orrunkat a friss fű illata (egy-egy kereszteződésben még a buszról is lehetett érezni a jellegzetes aromát).
A rosszarcú dealereket leszámítva ezen a környéken az emberek még egész kulturáltan néztek ki, penge verdákkal jártak, az utcákon pedig viszonylagos tisztaság és nyugalom honolt (persze ehhez a rácsokat és a fegyveres őröket is képzeljék hozzá). Viszont még New Kingston járókelői is azt javasolták, hogy igyekezzünk hazaérni sötétedés előtt. A vámpírfilmbe illő jótanács a rendkívül kevés turista és a sok junkie láttán megszívlelendőnek tűnt. Gyorsan vissza is battyogtunk a szállásra, ahol én a kertben éjjel* még megírtam a kubai beszámoló befejező részét.
Másnap Kingston belvárosát vettük górcső alá. Nos, ha létezik valahol a Földön egy Mos Eisley jellegű kikötő, annak minden bizonnyal Kingston Downtown közelében kell lennie.
Ott ugyanis olyan arcok mászkálnak az utcán, amilyenekkel nyugati társadalmakban csak rajzfilmeken találkozhatunk.
Reggel hatkor szállásadónk még benyögte, hogy mintegy háromszáz amerikai dollár fejében maradhatunk nála több napig is. A Kingston belvárosától viszonylag távol fekvő szoba nekünk nem ért meg ennyit, különösen úgy, hogy a fürdőszobában sem lámpa, sem melegvíz nem volt, az internetet pedig csak a család egyetlen gépén (az emeleten) lehetett elérni.
Ehelyett inkább áttaxiztunk New Kingstonba, a főváros elitebb üzleti-, és lakónegyedébe. Csak ott sikerült ugyanis találnunk olyan szállást, amely olcsóbb szobákat és vezeték nélküli netkapcsolatot egyaránt kínált. Ez utóbbi nekünk - a két hetes kubai elszigeteltség után - több mint fontos volt.
Délután szétnéztünk a szállás közelében lévő business-negyedben. Persze már a reptéren hallottuk, hogy Jamaika fővárosa nem éppen a legbiztonságosabb hely a világon, az erre utaló jelekkel azonban csak később szembesültünk. A zárt ráccsal védett üzletek (bejutás csak csöngetés után!), a golyóálló mellényben járőröző rendőrök, valamint a szupermarket bejáratában álló, sörétes puskát szorongató biztonságiak kezdtek elgondolkodtatni. És ez még csak a város barátságosabb körzete volt.
Néhány órás sétánk alatt a padokon ücsörgő feketék a gombától a marihuánáig legalább hatféle kábítószert próbáltak ránksózni. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy szinte tízméterenként csapta meg orrunkat a friss fű illata (egy-egy kereszteződésben még a buszról is lehetett érezni a jellegzetes aromát).
A rosszarcú dealereket leszámítva ezen a környéken az emberek még egész kulturáltan néztek ki, penge verdákkal jártak, az utcákon pedig viszonylagos tisztaság és nyugalom honolt (persze ehhez a rácsokat és a fegyveres őröket is képzeljék hozzá). Viszont még New Kingston járókelői is azt javasolták, hogy igyekezzünk hazaérni sötétedés előtt. A vámpírfilmbe illő jótanács a rendkívül kevés turista és a sok junkie láttán megszívlelendőnek tűnt. Gyorsan vissza is battyogtunk a szállásra, ahol én a kertben éjjel* még megírtam a kubai beszámoló befejező részét.
*A sok eső következtében a fa bungalló plafonját éjjel hatalmas fekete meztelencsigák hódították meg. Egy közülük épp az igazak álmát alvó Szilvi hasán landolt. El tudják képzelni azt a sikítozást?
Másnap Kingston belvárosát vettük górcső alá. Nos, ha létezik valahol a Földön egy Mos Eisley jellegű kikötő, annak minden bizonnyal Kingston Downtown közelében kell lennie.
Forrás: Szabadlábon
Ott ugyanis olyan arcok mászkálnak az utcán, amilyenekkel nyugati társadalmakban csak rajzfilmeken találkozhatunk.
Hozzászólások
Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.
Ha mondandója van...