2008.10.09. Oaxacaba érve

Roland írta,
7 óra 12 perckor,
Mexikó témakörben.
Hatórányi buszozás után végre megérkeztem Oaxacaba. A Mexikóvárosnál nagyságrendekkel nyugisabb helységet járva egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy egy kisgyerek hangosan felkiált: "Gringo!", majd félve elbújik az anyukája szoknyája mögött. Szerencsére egy barátságos integetéssel és egy "Hola!"-val sikerült mosolyt csalni a kissrác arcára.

Az imént a városkára használt nyugis kifejezés egyébként még talán kevés is. Az üzletekben nincs senki, az eladók majdnem alszanak, az utcán rengeteg ember lézeng (szerda délután van, heló!), és úgy általában véve mindenki nagyon, de tényleg nagyon ráér.

A hostelben este összefutottam azzal az izraeli sráccal, akivel még Mexikóvárosban gurítottunk együtt egy sört. Kiderült, hogy a csomagkereséskor megismert holland fotóshoz hasonlóan õ is Guatemala felé tart. Ott ugyanis nagyon ráálltak a helyiek a külföldiek (spanyol) nyelvtanítására - egy hét szállással, ellátással és heti húsz óra nyelvtanítással mindössze száz amerikai dollárba kerül. Ezt a csomagot pedig zabálják a turisták, így nem csoda, ha az általam megismert utazók nagy része hosszabb-rövidebb idõre útba tervezi ejteni Guatemalát.

Ezzel kapcsolatban néhány dolgot még hadd mondjak el. Engem nagyon meglepett, hogy mennyire hihetetlenül sokan utaznak hátizsákkal, ráadásul nem kevés idõre (gyakran nyolc-tizenkét hónapra). Az utazók között (néhány vén hippit leszámítva) én már öregnek számítok, a hosteles turisták nagy része ugyanis még huszonöt év alatt van. Ráadásul sok utazó egy évig csak egy kontinensen barangol, vagy mondjuk hat hónapja van Közép-Amerikára. Irigylésre méltó helyzet, kétségtelen. Ezt látva azonnali erõs szívfájdalomként jelentkezik az, amivel már az utazás megkezdése elõtt is tisztában voltam: a látnivalókról való lemondás az idõhiány miatt. Nekem ebben a tempóban ugyanis csak ízelítõ juthat az egyes országokból. De no problemo, hiszen örülök, hogy legalább ennyi megadatott.

És egy apró bonbon még a végére az uraknak: nagy megelégedéssel jelentem, hogy Mexikóvárostól négyszáz kilométerre délkeletre a helyzet nõfronton rengeteget javult! Ki érti ezt? Én nem...

Holnap délelõtt még megnézem Monte Albán romjait, aztán indulok tovább Palenque irányába (október 15-re ugyanis Cancún városába kell érnem, a Kubába induló repülõgép miatt). Nyugodalmas jó éjszakát.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht harmadik napja?