2009.02.13. Siklóernyőzni Lima felett

Az elmúlt hetek rohanásai után jól jött az a Limában eltöltött néhány nap. A parkokkal tűzdelt Miraflores központjában, egy Flying Dog nevű hostelben laktam, ahonnan csak enni, banánturmixozni és sétálgatni mozdultam ki.


A karácsony is Limában ért - életemben először voltam távol a családomtól ezen az ünnepen. Az otthon ilyenkor megszokottól eltérően a perui fővárosban egyáltalán nem voltam ünnepi hangulatban. Hiszen sütött a nap, a hőmérő higanyszála közel harminc fokot mutatott, szörfdeszkás srácok sétálgattak az utcán, én meg vigyorogva szürcsölgettem a parkban a jobbnál-jobb gyümölcsleveket. De az üzletekben sem volt akkora tolongás, mint ami nálunk otthon karácsony táján lenni szokott.

A Csendes-óceán fölé tornyosuló szikaszirteknél ideálisabb helyszínt keresve sem találhattam volna a siklóernyőzés kipróbálására. A negyedórás lebegés mindössze negyven amerikai dollárba került, mégis sokkal élvezetesebb volt, mint bármilyen repülés, amit eddig kipróbáltam. Nem zakatolt körülöttünk semmilyen motor; csak mi voltunk a magasban, meg az ernyő alá kapó óceáni légáram.


Egyik este Carla még megmutatta nekem Lima történelmi belvárosát, amelyben annyi a spanyol barokk és koloniál templom, mint égen a csillag. Miközben a gyönyörű épületek között bandukoltunk, kalauzom mesélt néhány érdekes dolgot a perui fővárosról.


Például azt, hogy az Andokból ma is rengeteg bevándorló érkezik a fővárosba, munkalehetőség és boldogabb élet reményében. A menekültek túlnyomó része a város szélén lévő nyomortelepekre költözik, ahol gyakran még az alapvető közművek sem állnak rendelkezésre. Peru huszonnyolc milliós lakosságából nyolcmillióan már a fővárosban laknak, és ez a szám csak nő és nő. Mondanunk sem kell, hogy a társadalmi különbségek hatalmasak.