Roland írta,
19 óra 45 perckor,
Thaiföld témakörben.
A hosszútávú utazás egyik legnagyobb rákfenéje az, hogy az ember igencsak kritikussá válik az útjába kerülő helyekkel kapcsolatban. Ahogy Hugh Hefnernek is egyre fiatalabb nyuszikra van szüksége a merevedéshez, a világutazót is egyre kevesebb dolog hozza lázba, és hajlamos fanyalogni még az olyan dolgokon is, amik mások számára, vagy egy másik mércével mérve egyébként egész kellemesek. Ennek volt tökéletes példája a Thai-öböl szigetein tett néhány napos látogatás, melynek végén akármennyire restellem is, de egy "semmi különös"-nél többre nem futotta.

Az odautazás átlagos mennyiségű szívással járt, amiről egyrészt Surat Thani végtelenül szerencsétlen tömegközlekedése gondoskodott (a vonatállomás ugyanis a központtól keletre, nagyjából tizenöt kilométerre van, a hajóállomás pedig nyugatra, egy órányi autózásra), másrészt pedig az a tény, hogy a fenti végpontok között a turisták fuvarozására szakosodott mikrobuszos nyavajások már megint eljátszották velem az egyik legócskább transzfertrükköt, vagyis a remekül hangzó, ellenben nem létező csatlakozás tréfáját. Egy órákkal később induló komppal aztán csak eljutottam Ko Pha-Ngan kikötőjébe, ahonnan rögtön az útközben lefoglalt szállásra zötyögtünk (a kompon ugyanis turistákon kívül szobaüzérek is utaztak).

A sziget az éjszakában meglepően üresnek tűnt, ami részben az utószezonnak, részben pedig az aktuális holdállásnak volt köszönhető. Ismeretes, hogy Ko Pha-Ngan a rendes éves szezonalitáson túl egy másikkal is rendelkezik, amely a hold telítettségéhez és az azzal járó partikhoz igazodik. Utóbbiak közül a teliholdkor megrendezett "Full Moon Party" a leghíresebb, melynek szériája ― bár erről több legenda is kering ― évekkel ezelőtt egy jól sikerült backpacker-búcsúbulival kezdődött. Annak ellenére, hogy telihold idején fiatalok ezrei özönlik el a szigetet, a köztes alkalmak közel sem ennyire népszerűek, a "Half Moon" és "Black Moon" bulik inkább csak a többedik rókabőr unalmas esetei. Mivel az én látogatásom az utóbbira esett, a tengerparti buliban a hihetetlen drogkínálaton, a részegen robogózó német debellákon, a fehér turistalányt hajánál fogva rángató thai férfiakon és a tűzzel variáló artistákon kívül semmi érdekes nem volt.

Forrás: Szabadlábon

Illetve mégis. Itt láttam a régió eddigi legjobb party-tetoválását: a sok neonszínben pompázó sárkány, gekkó és egyéb kreatúra közül messze kiemelkedett a 7-Eleven klasszikus logója. Aki esetleg nem ismerné: ez egy utalás az élelmiszerboltok McDonald's-ára, amely az Egyesült Államoktól Kínáig rengeteg helyen jelen van, és amelynek sztenderd minősége, árukínálata egyfajta biztos menedék a megfáradt utazó számára. A láncról érdemes elmondani, hogy boltok számát tekintve még a Mekit is übereli, neve pedig az egykori nyitvatartási időre utal.

Másnap a jól bevált séma szerint bérelt robogóval tettem egy kiadós kört a szigeten (csodák csodájára ezúttal nem áztam el), de a kirándulás végére azt kellett konstatálnom, hogy erről a földdarabról nem csak az érdekességek, de még a szép tengerpartok is hiányoznak. Az alábbi fotók kizárólag a történelmi hűség miatt kerültek ide, nincs bennük az égvilágon semmi kattintásra érdemes.

Kókuszrobot a sziget közepén.
Idilli üzem az erdő mélyén.
Pangás a helyi Üvegtigrisben.

Turistáknak tartott elefánt, épp szolgálaton kívül.
Még ezért a szerény látványért is sokat kellett keresgélni.
Apálykor aztán tényleg siralmas a látvány.

Robogózással szerencsére mindig meg lehet menteni a napot.
Az ominózus helyszín.
Motorszerelés mesterfokon. A bal kézben természetesen spangli figyel.
Forrás: Szabadlábon

Második állomásom, Ko Samui már csak méretéből adódóan is több látnivalót tartogatott, nyilván ezzel magyarázható, hogy erre a szigetre turistából hatványozottan több jutott. Az igencsak sűrűn lakott nyaralóhelyen rögtön az első este visszaköszönt több olyan jellegzetesség, melyekről korábban Thaiföldet megjárt ismerőseimtől már hallottam, eddigi utazásaim során viszont még nem volt hozzájuk szerencsém. Például itt láttam először hetvenéves fazonokat hosszútávra lízingelt, huszonéves thai lányokkal korzózni, itt találkoztam először a turistáknak szervezett plasztik műsorkínálattal (elefántrevü, krokodilshow, táncest, thai box viadal, nem is sorolom), itt gurultam végig először masszázsszalonokkal, sörbárokkal és éttermekkel szegélyezett tengerparti sétányokon (sok vendéglő egyébként az utcáról meglepően igényesnek tűnt), és itt volt alkalmam megállapítani azt is, hogy a transzszexuális thai prostik valójában mennyire könnyedén beazonosíthatók.

Thaiföldi sztereotípia #4: A thai ladyboy képes magát jó nőnek álcázni - HAMIS. Elég csupán azt megfigyelni, hogy a bárban ki az, aki nőiesen viselkedik, és ki az, aki nőiesnek akarja láttatni magát. A mozdulatok mindent elárulnak.

Ko Samui nyaralóktól hemzsegő településeit, valamint ― már bocsánat, de ― unalmas tengerpartjait látva a sziget kevésbé zsúfolt részein kezdtem szórakoztató dolgok után nézni. Így bukkantam rá arra a mumifikált szerzetesre, melynek minden bizonnyal ijesztő szemüregére gondos kezek egy Ray-Ban Wayfarer-t applikáltak, így jutottam el az anyatermészet világszerte ismert pikáns szoborvicceihez, így motoroztam dzsungelben úttalan utakon (amiből olykor komplett szakaszok hiányoztak), így fotóztam erdő mélyén megbúvó kőfaragásokat, aranyozott tengerparti Buddha-szobrot, klasszikus minekvan zsebkamerát, vicces feliratokat, meg még egy csomó mindent, ami ide sajnos már nem fért ki. Még mielőtt valaki megkérdezné, az elefántsétákat azok nevetséges és gagyi jellege miatt ignoráltam.

Értem én a koncepciót, de ez a Blues Brothers feeling azért egy kicsit erős.
Ko Samui nagypapa-szobra.
Harminc méterre ott a párja, a nagymama-szobor.

Eltévedtem, de ő megmutatta az utat.
Száguldva itt bizony meglepetés ér.
A Titkos Buddha Kert kőszobrai.

A tizenegynéhány méteres Buddha-szobor Ko Samui egyik védjegye.
Szuperkompakt digigépet állvánnyal használó hülyegyerek minek van?
Tarbucks, mi?
Forrás: Szabadlábon

A thai szex-, és turistaipart jól reprezentáló szigetnek két nap után intettem búcsút, majd egy délután háromkor kezdődő és másnap tizenegyig tartó teherautós, iránytaxis, kompos, mikrobuszos, stoppos és vonatos kombinációval elzötyögtem Bangkokig. Az út egyetlen tanulsága számomra az volt, hogy fehér ember ne akarjon olyan fűszerezettségű tom yum levest fogyasztani, amit eredetileg thai szájíznek szántak, mert még napok múlva is csilipaprikával fog álmodni.

Melyikük a kakukktojás?
A thai vonat éjjeli hálófülkéiből...
...reggelre ülések lesznek.
Forrás: Szabadlábon

A Thai-öböl fenti szigeteitől tehát a szívfájdalom legkissebb jele nélkül váltam meg, ami arra volt tökéletes bizonyíték, hogy bizony még egy világ körüli utazás során is akadnak "szürke hétköznapok".



Hozzászólások
Zsolt mondta [2009.07.15. 22 óra 46 perckor]:

Szia Roland! Hééé, tényleg érezni némi fásultságot az írásaidból, ami persze nem is csoda... Nem is értem, hogy bírod az állandó helyváltoztatást. Pl. a honvággyal hogy állsz? Na majd a HEGY helyreteszi a lelkivilágod... :) Nagyon kíváncsian várom Japánt és a Himaláját - miközben élvezettel olvasgatom a jegyzeteidet! Remélem jól vagy, az erő legyen veled! Üdv, Zsolt
Zola mondta [2009.07.16. 12 óra 22 perckor]:

Bizony-bizony jó adag fásultságot lehet érezni a beszámolóidból! Arra többen is kiváncsiak lennénk valóban, hogy hogy állsz a honvággyal? Valaki vagy valami esetleg nagyon-nagyon hiányzik? Vagy csak egyszerűen elfáradtál?
Roland mondta [2009.07.17. 8 óra 08 perckor]:

Félreértés ne essék, itt szó sincs közönyről vagy érzéketlenségről, inkább csak negatív kritikáról. De béna helyekről csak azért, mert Thaiföldön vannak még nem kell ódákat zengeni. Bezzeg Vietnám! Vagy Kína!

Erős honvágy, vagy egyéb hasonló emóció nincs, persze azért jó lenne már a családdal és a haverokkal is eltölteni egy kis időt, vagy csinálgatni otthon szokásos dolgokat. Nagyjából ennyi.
Tomzol mondta [2010.10.27. 18 óra 25 perckor]:

Nagyon tetszik a blogod, hosszú órák óta olvasgatom, viszont nagyon szubjektív képet festettél Thaiföldről. Mindenhol gyönyörű UV szűrővel vagy kissé szaturált képeket tettél fel, Phi-Phi-n is, erre Phanganon és Samuin sima, kissé borongós képeket. Nem bántásként mondom, de ezerszer jobb helyeket is találhattál (szerintem találtál is) mind két szigeten, ahol gyönyörűbbnél-gyönyörűbb fotókat lehetett volna fotózni. Megértem, ha nem szereted a túl túristás helyeket, de ezeken a helyeken is, még Phuketen is számos csendes és nyugalmas gyönyörű partszakasz van. Phanganon az apályos képet a csücsökben készítetted, valóban kiábrándító látvány, főleg ha éppen borongós idő van,viszont ott van pár km-rel odébb Had Salad, ami egy paradicsom. Nem szerintem, hanem mindenki szerint, aki járt már ott. Egyébként gratula az úthoz, nagyszerű lehetett az olvasottak alapján.
Roland mondta [2010.10.27. 20 óra 53 perckor]:

A fotókról inkább azt mondanám, hogy ezen a két szigeten egyszerűen így adták ki a fényviszonyok. Végig egy szimpla Panasonic kompakttal kattogtattam, zéró vagy minimális utánállítgatással. Had Salad-ot majd megnézem, ha legközelebb arra járok, köszi a tippet.
Tomzol mondta [2010.10.31. 20 óra 56 perckor]:

Van új útiterved ahova a közeljövőben utazol?




Ha mondandója van...










Melyik a hét hatodik napja?