2008.10.01. Apa, kezdődik!

Ezúttal a hajnali álmosságot jól visszaadó hangulatvideóval melegítünk be, majd röviden elmondom, hogyan is telt a világ körüli utazás első napja. Beszámoló Londonból.


A Wizz Air reggeli gépe Luton repterére érkezett, ahonnan egy gyors csomagellenőrzés után bebuszoztam a Victoriára, majd nekiálltam szállást keresgélni. Húsz perccel később, egy közeli ügynökségnél tett látogatás után már úton is voltam a Belsize Park Garden felé, ahol egy hostel várt korrekt árakkal, vacsorával és reggelivel. Egész gyorsan oda is értem volna, ha nem mondom azt, hogy az odavezető út második felét majd gyalogosan, nézelődve teszem meg. Sajnos a sematikus metrótérkép alaposan megtréfált a távolságokat illetően, a feleslegesen túlpakolt hátizsák pedig ólomként kezdte húzni a vállam (holnap a magammal hozott újságok olvasás után mennek a kukába!). És hogy teljes legyen az öröm, az utolsó szakaszon még az eső is elkezdett ömleni. Szerencsére a szállás nem tartogatott további kellemetlen meglepetéseket, a babos-húsos vacsi finom volt, ráadásul a szobatársként kapott német öregúr és a fiatal francia joghallgató sem bizonyult elviselhetetlen alaknak.

Néhány konklúziót azért a mai nap is szült. Egyrészt túl sok cuccot hoztam magammal, gondolom ezek egy része hamarosan megy a levesbe (nem így a La Sportiva túracipő, amely egy egész napos mászkálás után is olyan, mint az álom, sosem volt még ilyen kényelmes lábbelim). Másrészt elkezdett derengeni, hogy az elkövetkezendő egy évben mennyire sok időt is fogok én szálláskereséssel tölteni - erre jó lesz előre betárazni türelemtablettából. Harmadrészt, örülök hogy végül magammal hoztam a sokak által vitatott hálózsákot, amely a hűvös londoni éjszakában most éppen kiváló szolgálatot tesz.

Holnap délelőtt még a kikönnyített zsákkal (Kovax, ez nem az a zsák...) benézek a városba, aztán irány a Heathrow, ahonnan utazom az első igazán távoli úticél, Mexikó felé. A jó esetben tizenegy órás repülőút alatt bőven lesz időm blogolni, úgyhogy stay tuned.