2008.10.03. Ember tervez...

Roland írta,
6 óra 14 perckor,
Mexikó témakörben.
Pedig még a házunk elõtt nyarvogó kóbor macskát is megetettem az indulás elõtti napon. Gondoltam, a jótett majd csak visszaköszön valahol, és talán nem ér kellemetlen meglepetés rögtön az utazás elején.

Alapvetõen két rossz dolog történhet egy repülõút során: vagy nem érkezik meg a csomagunk, vagy nem érkezünk meg mi magunk sem. Velem szerencsére csak az elõbbi esett meg. De mielõtt elmesélem a részleteket, ugorjunk vissza egy kicsit az idõben.

Egy Belsize Park közeli hostelben töltöttem ugye azt az egy londoni éjszakát, amit a Wizz Air esetleges csúszása miatt építettem be a menetrendbe. A hostel engem a Waczak szállóra emlékeztetett, rengeteg fiatal volt ott a világ minden tájáról, folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, de sokan ismerték is egymást (van aki ott lakik már hónapok óta, és oda jár a postája is). A kellemes környezetrõl készítettem is fotót, íme.

Forrás: Szabadlábon

Ébredés és kijelentkezés után a közeli bolt elõtt még toltam egy csirkés szendvicset, aztán nekiálltam kimetrózni a reptérre. Bár London tömegközlekedése nem olcsó, az ember cserébe olyan színvonalú szolgáltatást kap, amitõl inkább vendégnek, mintsem utasnak érzi magát (Imi, Londonban csak tizenegy metróvonal van! Ferike kamuzott!). Ennek ellenére így is közel másfél óra volt, mire kijutottam a Heathrow reptér ötös termináljára.

Forrás: Szabadlábon

Külsõleg minden pöpecnek látszott, csilli-villi belsõ tér és udvarias segítõk fogadtak, úgy éreztem, megtaláltam a légiközlekedés amerikáját. Aztán nem sokkal késõbb pont az én csomagom feladásakor romlott el a regisztrációs rendszer. De ekkor még nem gyanakodtam semmire, a hátizsákot átvették tõlem, aztán kezdetét vette a vártnál sokkal hosszabb ideig tartó átvizsgálás. A beszállókapu 13:40-es zárása elõtt két perccel sikerült is megérkezni a géphez, úgyhogy az utolsók között még be tudtam slisszanni a Jumbo gyomrába.

Forrás: Szabadlábon

A tervek szerint tizenegy órás útból végül tizenkettõ lett, a beszállás után valami miatt még egy órán keresztül a reptér aszfaltján dekkoltunk, így csak déután három körül tudtuk elhagyni a világ tipográfiai szempontból talán legizgalmasabb fõvárosát. Felszállás után aztán az elõttem lévõ ülés támlájába épített multimédiás cucc is bedöglött (szerencsére ezt egy órával késõbb orvosolták a kollégák). A felszolgált ebéd és vacsi egyaránt ízletes volt, a kettõ közötti idõt fõleg filmnézéssel múlattam (Szex és New York - kicsit bugyutára sikerült, pedig szerettem a sorozatot; Get smart - egy-két hangos felröhögést kívánó poéntól eltekintve felejthetõ; Forrest Gump - a már jól ismert, felhõtlen szórakozás). Az út során Labrador felé repültünk, majd át a Nagy-tavak és Chicago felett, ahonnan végül megcéloztuk Mexikóvárost. A leszállás egész fájdalommentes volt, eltekintve a szárnyvégeken vadul himbálódzó Rolls Royce turbinák látványától. A világ legnagyobb városába helyi idõ szerint este nyolc körül érkeztünk meg (a kivilágított város látványáról egy külön bejegyzésben még ejtünk szót). A feketeleves csak a csomagfelvételkor következett: az üresen kígyózó futószalagot látva hamarosan bemondták, hogy a fél bagázs (ez a Boeing 747-400 esetében közel kétszáz embert jelent!) csomagja nem jutott fel a gépre, tehát (figyelem, hatásszünet) nincs itt.

Néhány "ezt nem hiszem el" után megtudtam azt is, másnap nem jön gép ide Londonból, tehát a hátizsákom leghamarabb pénteken, vagy a hétvégén érhet ide. További jó hír, hogy a csomag vélhetõen még Londonban van, de az is lehet, hogy tévedésbõl felrakták mondjuk egy Szingapúri gépre. Nem gondoltam volna, hogy a cipekedés ilyen gyorsan megszûnik problémának lenni.

A baj persze összekovácsolja az embereket, így csomag, szállásfoglalás, és spanyol nyelvtudás hiányában összeismerkedtem pár hozzám hasonlóan szerencsétlenül járt fiatal utassal: köztük volt Portia (ejtsd: "Porsa"), a kiváló mango lassit készítõ bangladesi-angol lány, Vosch, a laza rotterdami utazó, Rose, a munkáját végleg feladó programozó és még egy finn lány, akinek a nevére már nem emlékszem. A sok beszélgetés vége aztán az lett, hogy együtt bemetróztunk a városba és nekiálltunk szállást keresni. Útközben az angoloktól megtudtam, hogy az ötös terminált nemrég adták át Londonban, és mindennaposak a galibák mostanság. A szálláskeresés eredményeként mi Portiával foglaltunk egy kétágyas szobát a katedrális közelében, egy meglehetõsen vidám, nem túl drága, folyamatosan Sziget fílinget pumpáló, tetõteraszos hostelben. Legalább erre jó volt, hogy megetettem a macskát...

Szerencsére a fontosabb dolgok, úgymint útlevelek, számítógép, szemüveg, bankkártyák velem utaztak a fedélzeten, így aggódni nem kell, nagy gond nincs (mondjuk egy váltás ruha így két nap után jól esne).

Holnap nekiállunk feltérképezni, hogy mit is tartogat az idelátogatók számára bolygónk legnagyobb metropolisza.



Hozzászólások
Csiga mondta [2008.10.03. 14 óra 01 perckor]:

Hi! Úgy látom vége az unalmas hétköznapoknak!!...:))
Sok szerencsét a csomag visszaszerzéséhez....meglesz az!
Irjal sokat....figyelünk!!:)
csiga
Kwakk mondta [2008.10.03. 15 óra 01 perckor]:

Váltás ruha? Az meg minek, amikor Portia-val vagy egy szobában?! :)))) Képet kérünk!
Mexicó City el van átkozva ezzel a csomag dologgal, mi is limbóztunk egy napot ott poggyász nélkül. Legalább nem kellett cipekednetek :))) Egy hasznos spanyol mondat: Una cerveza y tequila por favor!
S.Orsi mondta [2008.10.05. 16 óra 58 perckor]:

Még mindig jó a mango lassi? :)
Amikor még velünk ittad...
Iminek is küldhetnél, õ is tuti megkóstolná.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?