Roland írta,
1 óra 32 perckor,
Szt. Martin témakörben.
A Szt. Martinon eltöltött néhány nap túl sok izgalmat nem tartogatott számunkra. Amíg én fõleg strandolással és gépmadarak filmezésével múlattam az idõt, Szilvi a maradék harminchat partszakasz felfedezésével foglalatoskodott. A mindössze nyolcvanhét négyzetkilométernyi sziget egyébként borzasztó gyorsan bejárható, kevésbé forgalmas idõszakokban még egy óra sem kell a körbeautózáshoz.

Szt. Martin szigete - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Ismeretes, hogy a nyolcvanötezer lakost számláló földdarab két részre van osztva: egyik fele holland (Sint Maarten), másik fele francia (Saint-Martin) fennhatóság alá tartozik. A két terület közötti átjárás - leszámítva a rengeteg fekvõrendõrt - akadálymentes, mindenféle ellenõrzés nélkül mehetünk át egyik részrõl a másikra.

Szt. Martin, és azon belül is a holland oldal meglehetõsen jellegtelen. A homokos partok mentén drága éttermek, kaszinók, gazdag amerikai turistáknak felhúzott luxushotelek, duty free üzletek* és ékszerboltok sorakoznak. Nem véletlenül nevezik tehát a szigetet a bevásárlók paradicsomának. A francia oldal szerencsére nem ennyire amerikanizálódott. Ott több a lokális érdekesség, bár túl sok látnivalóra azon a részen sem érdmes számítani. Kicsit olyan az az oldal, mint egy francia nagyváros külsõ kerülete, ahol a fekák szénné pimpelt autókban Alliance Ethnikre krúzolnak.

*A felszerelés részeként magammal hozott Canon A570 IS pont a planespotting során adta meg magát. Ekkor kellett sürgõsen egy másik masina után néznem. Az utódot Philipsburg egyik elektronikai üzletébõl száznyolcvan amerikai dollár ellenében hozhattam el.

A sziget tehát a homokos partokon és a turistákra épült szolgáltatói szektoron kívül sok látnivalót nem kínál. Ha meguntuk a meleg tengervízben történõ lábáztatást, nevezzünk be valamelyik vízi programba, majd pihenjük ki az izgalmakat a közeli koktélbárban. Délután (az otthonihoz képest féláron!) vegyük meg az asszonynak a régóta ígért gyémántgyûrût, együnk egy jót valamelyik puccosabb étteremben, majd teli hassal vágjunk neki az éjszakai életnek, és kaszinózzuk el a gyerek taníttatására szánt összeget egyetlen óra alatt. Szt. Martin nagyjából errõl szól. Las Vegas, csak éppen karibi jelmezben. A második napon részt vettünk egy timeshare promóción (Dia, nyilván ellenérték fejében), ahol a resort értékesítõje a helyi látnivalókat firtató kérdésünkre közönyösen válaszolt: "If you're looking for culture, history, wild life and architecture, maybe you're on the wrong island!".

Szt. Martin
Szt. Martin
Szt. Martin
Forrás: Szabadlábon

A virágzó turizmus egyébként szemmel láthatóan rengeteg munkavállalót csábít ide a Karib-térség más szigeteirõl, mi például jamaikai áccsal, dominikai portással és haitii buszsofõrrel ismerkedtünk meg utunk során.

Vélhetõen az általános drágaság és a behatárolt programlehetõségek miatt nem találkoztunk hozzánk hasonló backpacker utazókkal a szigeten eltöltött néhány nap alatt. Az árakat illetõen egyébként mi nem tájékozódtunk elõzetesen, így érkezéskor a szállások és bérautók díjai láttán csak pislogtunk, mint hal a szatyorban. Szigorú napi költségvetésünkre pillantva el kellett döntenünk, hogy vagy jót alszunk, de nyögvenyelõsen közlekedünk, vagy pont fordítva. A reptéri bérautós felhozatal legjobbját kiválasztva (automata Toyota Corolla naponta 35 amerikai dollárért) úgy döntöttünk, hogy néhány napig kocsiban fogunk aludni.

Talán kétszer vállaltam be ilyet eddigi életem során. Egyszer Kovax és Zola barátom társaságában, amikor a sachsenringi futamot mentünk megnézni, egyszer pedig egy nyaralás alkalmával, a francia riviérán (igaz, mindkét alkalommal csak egy-egy éjszakáról volt szó). Ezúttal azonban hosszabb idõt kellett ilyen körülmények között kibekkelni.

Utólag belegondolva azonban nem is volt olyan elviselhetetlen az a pár nap. A komfort titka mindössze annyi, hogy autós nomádként elõre kell kitalálni a tisztálkodás módját (belógva mondjuk egy szálloda medencéje mellé, a tusolóhoz), gondolni kell az akksik töltésére (mi gyakran egy shake-bárban múlattuk az idõt, ahol még az internet is ingyen volt), kellõen biztonságos parkolóhelyet kell választani (egyszer például arra ébredtünk, hogy egy fekete srác szereli az autó hátsó kerekét, máskor meg arra, hogy rendõrök kopogtatnak és világítanak be az ablakon). Mondjuk az sem árt, ha van nálunk háló a szúnyogok elleni védekezésre, és erõs a légmozgás a szállásként választott területen (ugyanis az autóban fekve, résnyire lehúzott ablakok mellett a hõség még éjjel is elviselhetetlen tud lenni a Karib-tengeren). És ha már az összes fenti diszciplínát mesteri szintre fejlesztettük, csak a gyakran eleredõ éjszakai záporok elleni védekezés megtalálása marad hátra (résnyire nyitott ablakok mellett, ugye).

Autóban lakva az ember akarva-akaratlan elszigetelõdik a világtól. Furcsa érzés például Barack Obama választási gyõzelmérõl a Burger King reggeli menüjébõl értesülni.

Barack Obama választási gyõzelmét hirdetõ tábla Szt. Martin szigetén - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Jó kérdés, hogy hátizsákos, low-budget turistaként mégis miért megy el az ember egy luxusszállodákkal és ékszerboltokkal teletûzdelt parányi szigetre? Nos, én elsõsorban a strandolók felett leszálló repülõgépek miatt mentem, és összességében azt mondom, még így is megérte. Ha elõrõl kezdhetném a túrát, akkor sem hagynám ki ezt az aprócska szigetet.

Szt. Martin
Szt. Martin
Szt. Martin
Szt. Martin
Szt. Martin
Szt. Martin
Forrás: Szabadlábon

Az utolsó éjszakát a francia oldalon található Grand Case repülõtér közelében, egy vendégházban töltöttük, hiszen másnap korán reggel az Air Antilles légcsavaros gépével repültünk át a Kis-Antillák azon szigetére, melynek Kolumbusz 1493-ban a már-már leírhatatlan Guadeloupe nevet adta.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht hatodik napja?