2009.06.10. Shake it baby!

Haveri társaságban az alábbi sztorit simán lehetne az "ezen besz@rtok" felvezetéssel nyitni, itt viszont inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nem mindennapi történet következik.

A Balin megejtett motorostúra egyik estéje a hegyek között ért. A sötétedés beköszöntével egyidõben a levegõ is kezdett alaposan lehülni, a felhõs égboltot elnézve pedig még egy kiadós esõ is esélyesnek látszott. Próbáltam kicsit tempósabbra venni a haladást, de a plexi nélküli bukósisak és a lámpafényre felém özönlõ óriási szitakötõk, lepkék és egyéb kreatúrák miatt negyvennél többet nemigen tudtam menni. Már kezdtem azt gondolni, hogy a sziget hegyeinek szerpentinjein fogok éjszakázni, amikor az egyik kanyar kijáratában lámpafényre lettem figyelmes. Közelebb érve láttam csak, hogy egy kisebb völgy kellõs közepén álló épületegyüttesbõl szûrõdnek ki a fények. A völgyet körbemotorozva hamarosan rátaláltam a bejáratra, ahol leállítottam a robogót és besétáltam a hatalmas kapun.

Furcsa, de angolul kiválóan beszélõ balinéz szerzetek köszöntöttek, kisvártatva pedig elõkerült a hely nõi gondnoka is. Miközben a kivételesen igényes épületek között sétáltunk, én elõadtam a történetem, mire õ elmondta, hogy tíz kilométerrel odébb van egy kis falucska, amiben talán találok szállást erre az éjszakára. A komplexumban itt-ott nyugati turisták arcait véltem felfedezni, de ezzel akkor még nem foglalkoztam. Megköszöntem az útbaigazítást és elrobogtam a nevezett falu irányába.

A kihaltnak tûnõ település egyik utcáján belefutottam egy taxisba, aki mutatott ugyan egy vendégszobát, de abban annyira büdös volt, hogy azonnal fordultam is kifelé. Szállás szempontjából a falu másik alternatívája egy nagyon is takaros hotel volt, amit viszont az irreális árak miatt kellett visszautasítanom. Mondanom sem kell, egy órával késõbb már ismét a völgy közepén álló komplexum ajtaján kopogtattam.

Amíg a gondnokra vártam, letelepedtem egy kõre és nézelõdni kezdtem. Néhány szabadon élõ majmon és az egyik torony tetejére feszített hatalmas horogkereszten szvasztikán kívül leginkább a hely központi termébõl, a Tamanból kiszûrõdõ sikítások és hörgések kötötték le a figyelmem. Fogalmam sem volt, hogy milyen helyre érkeztem, sok gondolkodásra azonban nem volt idõm, mert megjelent a gondnok, és az étkezõbe invitált egy kis beszélgetésre.

Megtudtam tõle, hogy Ratu Bagus, a világszerte ismert spirituális tanító otthonában, az Ashramban vagyunk. Elmondása szerint a meditációs központba nyugati turisták és balinézek százai érkeznek évrõl-évre, hogy a mester különleges technikája, a remegés segítségével megszabaduljanak különféle betegségeiktõl. Mivel én képtelen vagyok hinni ezekben a spirituális dolgokban, hosszas beszélgetés következett az intézmény és a meditáció hátterérõl, valamint az idelátogató vendégekrõl. Több-kevesebb konklúzióval zártuk az eszmecserét, melynek végén abban is megegyeztünk, hogy bár a komplexum hatvan dolláros szobaárát én nem fogom kifizetni, éjfél után meghúzhatom magam a Taman padlóján (hálózsák és párna szerencsére volt nálam).

Miután leparkoltam és lemálháztam a motort, a gondnokkal együtt a meditációs terem felé vettük az irányt. A kizárólag mezítláb látogatható helyiségben aztán olyan látvány fogadott, amihez hasonlót eddig bizony még nem nagyon láttam: fiatalok és idõsek, fehérek és feketék, nyugatiak és balinézek remegtek szétszórva a teremben. Különbözõ meditációs zenék váltogatták egymást, amire a transzban lévõ emberek kísérteties hangokat hallatva rázkódtak hosszú órákon(!) át.


Sokadik ránézésre is bizarrnak tûnhet a látvány. Sajnálom, hogy ócska zsebkamerámmal a hangokat nem tudtam jól megörökíteni, mert a hangulat hiteles átadásához arra is égetõ szükség lett volna.

A közös vacsoránál bekapcsolódtam egy asztaltársaság beszélgetésébe, ahol megtudtam, hogy ellátástól függõen naponta hatvan és száz dollár között fizetnek azért, hogy a sziget mélyén megbúvó komplexumban meditálhassanak. A remegni vágyóknak reggel hattól kilencig, déltõl délután háromig, és este hattól kilencig lehet (illik?) gyakorolni a tanításokat. Az egyes szakaszok között nyílik lehetõség az étkezésre, valamint a komplexum karbantartására. Azt ugyanis a bentlakókkal végeztetik, a munka léleknemesítõ hatására hivatkozva.

Lehet, hogy szakmai ártalom, de én sajnos nem tudtam nem úgy tekinteni erre a helyre, mint egy sikeres üzleti vállalkozásra. Szemrebbenés nélkül el tudom képzelni, hogy furfangos befektetõk felépíttették ezt a komplexumot, kitalálták hozzá az energia-meditációs körítést, kerestek az egész élére egy közepesen hiteles, gyógyítónak és tanítónak eladható arcot, aztán 1993. óta ebben a köntösbe bújtatott szállodában fejik a nyugat beteg turistáit. Utóbbiak nagy része ugyanis azért látogat az Ashramba, mert vagy rákkal, vagy egyéb súlyos betegséggel küzd, a gyógyulást pedig a mester melletti meditációtól reméli. Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy ennek az építménynek a mûködtetése inkább segítségnyújtásnak, vagy fizetõképes betegek lehúzásának minõsül-e, az olvasóra bízom. Viszont mondok néhány érdekességet, amit megfigyeltem rövidke ottlétem során.

• Prospektusaik sugallják, hogy az energia-meditáció minden kultúrával és vallással kompatibilis. Nyilván kár lenne elbukni egyetlen dollárt is ilyen badarságok miatt.

• Az energiák jelenlétét olyan sötétben és vakuval készített fotókkal igazolják, amiken egy halom kisebb-nagyobb fehér gömb látszik. Hasonlóakat már én is készítettem, de az minden bizonnyal a levegõben lévõ por miatt lett olyan.

• Létezik egy Ashram-shop, amiben mindenféle Ratu relikviákat lehet kapni. Ennek vajon mi köze a testi-lelki gyógyításhoz?

• A nyugati vendégek az Ashram szobáiban laknak. Az üzemeltetéshez elengedhetetlen, az égbeszökõ árakat azonban megfizetni képtelen balinézek viszont - hozzám hasonlóan - a Taman padlóján, ingyen bóbiskolnak.

• Az Ashramban persze sem hitelkártyával, sem csekkel nem lehet fizetni, sõt, idézem a prospektust: "It is best to pay for your Ashram stay in hard currency". Számlát vajon adnak-é?

• A látogatóknak azt mondják, hogy legalább egy hétig, de inkább tovább kell gyakorolni a remegést, hogy igazán szembetûnõ legyen az eredmény. Ezen sem lepõdünk meg ugye.

• A remegésre minden szóróanyagban a legõsibb gyógymódként hivatkoznak.

• Az építmény karbantartását és takarítását a balinézek végzik, a nyugatról érkezõk "önkéntes" segítsége azonban elvárt. Angolul értõ olvasók zseniális utasításokat olvashatnak itt és itt.

Számomra az volt az igazán meglepõ, hogy egyeseknek még a napi kilenc óra remegés sem volt elég, így éjfél után is jöttek ordítások a tábor közepén lángoló tûzrakás felõl. A legkitartóbbak pedig már a reggel hatos nyitás elõtt ott toporogtak az ajtóban, hogy megkezdhessék a rázkódást. Bedagadt szemekkel feküdtem a Taman padlóján egy rakás balinéz között, és nem akartam hinni a fülemnek...


A korai ébresztõ miatt reggel hétkor már Besakih alatt kanyarogtam, a bizarr látogatás viszont még napokkal késõbb sem ment ki a fejembõl. Újabb bizonyíték arra, hogy az igazi érdekességeket Bali szigetén is a turistaövezetektõl távol kell keresni.