Roland írta,
15 óra 17 perckor,
Peru témakörben.
Országhatárra érni számomra általában különös érzés, hiszen a mai napig benne van az a gyerekként megtapasztalt "a túloldal már Ausztria" gondolat. A mém a túra során elõször Venezuela-Brazília határán, másodszor pedig az ecuadori-perui határon jött elõ.

Ez utóbbihoz valamikor éjjel érkeztünk meg. Az emigrációs hivatal kártyázást abbahagyó munkatársainál tizenötödszörre is kitöltöttük az ilyenkor kötelezõ beléptetési papírokat, majd a kint várakozó taxival elgurultunk a legközelebbi perui városba, Tumbesbe.

Másnap egy indokolatlanul drága hostel levegõtlen szobájában, felvonulás zajára ébredtünk. A nem várt ébresztõt követõen nyakunkba vettük az óceán közelében fekvõ várost, buszjegy és internet után kutatva. A háromkerekû mototaxiktól hemzsegõ utcákon a helyiek életveszélyesen közlekedtek, inkább a dudát nyomták, mint a féket. Mivel dilettáns módon a perui városokban általában nincs központi pályaudvar, van viszont saját telephelye a különbözõ busztársaságoknak (jellemzõen a város átellenes pontjain), mi is rákényszerültünk, hogy egy olcsó mototaxi hátsó ülésén részt vegyünk ebben a különös forgatagban. Indulás elõtt a sofõr még odaszólt, hogy tegyem el a fényképezõgépet és fogjam erõsen a csomagot. A városközpontban még nem, kintebb haladva viszont már megértettem, miért volt erre szükség. Vakolatlan, félkésznek tûnõ téglaházak között haladtunk, és idõvel kezdtünk rájönni, hogy az egész város nem más, mint egy összefüggõ szegénynegyed, amelyben (a parkosított központot leszámítva) csak az avatott szem látja megy a nívó közötti különbséget. Egyszerûen más a mérce.

Már buszjeggyel a zsebünkben kerestük meg a város legjobb halas éttermét, ami - meglepõ módon - szintén hasonló környezetben volt. A tetõteraszon állva készítettem is egy fotót, érzékeltetendõ a helyi visszonyokat. Az utazás eddigi legízletesebb és legolcsóbb haladagjait viszont ebben az étteremben fogyasztottuk el. Én felvezetésként egy aprócska ráklevest kértem - öt perccel késõbb õt tették az asztalra.

Hunyjuk be a szemünket - mondom a bakternak -, oszt úgy falatozzunk. - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

A soron következõ fogások mérete minden szerénytelenséget felülmúlt - talán ha a berendelt cuccok felét tudtuk elfogyasztani. Még a taxist is az étterembõl elhozott maradékkal fizettük ki. Vacsora után ejtõztünk egy kicsit a fõtéren; Szilvi szokás szerint a Lonely Planetet bújta, én pedig pár helyi kisgyerek társaságában az unalomûzõnek letöltött MK II-vel múlattam az idõt. Este kilenc körül indultunk tovább Trujillo felé.



Hozzászólások

Erre a cikkre olvasói visszajelzés még nem érkezett.




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?