Roland írta,
3 óra 13 perckor,
Bolívia témakörben.
Puno viszonylag közel fekszik a határhoz, így gyorsan az ellenõrzõpontnál találtuk magunkat. A perui oldalon bekerült útlevelünkbe az ilyenkor szokásos kiléptetõpecsét, majd átsétáltunk a bolíviai migrációs tiszthez, hogy kitöltsük a belépéshez szükséges papírokat. Copacabanaba kora délután érkeztünk meg, ahol egy végtelenül egyszerû, de tiszta szálláson cuccoltunk le egyetlen éjszaka erejéig. Miután egy helyi ügynökségnél felíratkoztunk a másnap induló hajós túrára, leballagtunk a kikötõbe.

A zászló már a bolíviai oldalon lobog.
Innen már csak nyolc kilométer.
Zsúfolt az öböl Copacabanaban.
Forrás: Szabadlábon

Este még megpróbáltam helyrerántani a frissen bekrepált laptopot, de nem jártam túl sok sikerrel. Egy közeli netkávézóban utánaolvastam a jelenségnek: kiderült, hogy egy Windows XP CD-vel rövid távon orvosolni lehet a problémát. Már kezdtem azt hinni, hogy ráfordultam a célegyenesre, de nem. Egyetlen nyomorult telepítõlemezt sem tudtam felhajtani az egész városban (maz szerint ott mindenki biztosan linuxot használ), így a gépjavítás el lett napolva.

Egy hangulatos étteremben Bob Marley dallamokra vacsoráztunk meg. Elalvás elõtti humor a hostel fürdõszobájából: a zuhanyrózsa közvetlenül a wc-kagyló mellett, jó két méteres magasságban volt a falra szerelve, a vízelterelésrõl a rózsa köré tekert apró nejlonzacskó volt hivatott gondoskodni. A traktoros bolíviai megoldás eredményeként már a zuhanyzás legelején vízben állt az egész fürdõszoba...

Másnap hûvös reggelre ébredtünk, a 3.800 méteres tengerszint feletti magasság éreztette hatását. Mire a kikötõbe értünk, hajónk készen állt az indulásra. Egy halom másik turista társaságában keltünk útra; az ötezer lakosú Isla del Sol volt az úticél, ahol egy nyolc kilométeres gyalogtúra várt ránk. A tó és a sziget szépségeit átadni kívánó képes beszámoló következik.

Hideg a reggel a kikötõben.
Cha'llapampa utcáin nem csak turisták sétálnak.
Az ösvény mentén a gyerekek kavicsot árulnak.
Egyesek a parton sátoroznak.
Útban az északi oldalon fekvõ inka labirintus felé.
Ideális túrázóidõ.
A csend, a kristálytiszta víz és ég kombinációja lenyûgöz.
Turisták mûve, nem az inkáké.
A felhõk szinte kézzel érinthetõk.
Megszokta már a turistákat.
Mi leégünk, neki csak melege van.
Tiszta öröm, tiszta boldogság.
Teraszokon mûvelnek.
Nem sok vendég van.
Generációk, ha találkoznak.
A tó 230 kilométer hosszú és 97 kilométer széles.
Úszó sziget és kirakat-feeling.
Harmonizálnak.
Forrás: Szabadlábon

A túra végén kellemesen elfáradva szálltunk fel a bolíviai fõvárosba, La Pazba tartó buszra. A fõtéren hatalmas volt a nyüzsgés, turisták tucatjai indultak útnak a szélrózsa minden irányába.

Bent az utas, fent a csomag.
Ez már kereskedelmi mennyiség.
A turizmusból élnek.
Forrás: Szabadlábon




Hozzászólások
Búcsús Tamás mondta [2009.02.26. 12 óra 53 perckor]:

Hali!

Néhány dolog, amirõl eddig még nem nagyon hallottunk, de szeretnénk:

- a csaknem fél éves távollét után már gondolom jelentkezõ honvágy;
- a gazdasági válság - utazó számára is tapasztalható - esetleges jelei;
- hosszabb tartózkodásra (letelepedés) alkalmasnak látszó országok (itt aztán szívesen élnék!);
- a barangolás során idegen hölgyekkel kialakult "szorosabb" kapcsolat :).

(Bár úgy gondolom, ez utóbbi téma kiteljesedésének nem tesz jót az kaland szinte teljes ideje alatt jelen lévõ, korábbról ismert, nõnemû útitárs!)

Üdv: Tamás
Zym mondta [2009.02.26. 20 óra 51 perckor]:

Hello,

engem is érdekelnének a következõk:
- eddigi legjobb kaja, legrosszabb kaja,
- eddigi kedvenc hely,
- eddigi legnagyobb szívás,
- büdzsé eddigi alakulása a tervhez képest.

Szóval a "leg"-ek minden mennyiségben jöhetnek.

üdv, Zym
Roland mondta [2009.03.21. 13 óra 32 perckor]:

Kis türelmet, jönnek a legek is hamarosan...




Ha mondandója van...










Melyik a ht msodik napja?