Roland Ă­rta,
5 Ăłra 55 perckor,
Jamaika témakörben.
Az útvonalterv összeállítása során bizonyos régiókra nem készítettem elõzetes forgatókönyvet. Azt tudtam, hogy Mexikó és Kuba után a Karib-tenger térségébe szeretnék utazni, arról azonban fogalmam sem volt, hogy ott pontosan mit is lenne érdemes meglátogatni. A felkészülés során ugyanis a szigetvilággal való ismerkedésre csak minimális idõt tudtam fordítani, így sem a desztinációkról, sem az egyes szigetek közötti utazási lehetõségekrõl nem volt alkalmam kellõ mértékben tájékozódni.

Az elõzetes forgatókönyv nélküli utazás nem jobb vagy rosszabb, mint egy alaposan megtervezett barangolás, csak más. Ilyenkor on-the-fly kell improvizálni, szállást keresni, repülõ-, vagy kompjegyre vadászni, vagy útikönyv hiányában nevezetességek után érdeklõdni. Mindezt lehetõleg egy-két héttel elõregondolkodva.

Nos, Kubában a korábban elmondottakon túl még a továbbjutás megszervezése is sok borsot tört az orrunk* alá.

*A többesszám az imént nem volt véletlen, az elõzetesen megbeszéltek szerint Havannában ugyanis csatlakozott hozzám Szilvi, az utazni igencsak szeretõ exbarátnõ. Ha minden igaz, a következõ néhány szakaszt együtt fogjuk majd végigjárni.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy Kubából hajóval utazunk át Haitire, onnan szárazföldön jutunk el a Dominikai Köztársaságba, ahonnan ismét hajózva, Puerto Rico érintésével érkezünk meg Szt. Martin szigetére. Hajó-, és kompjáratok hiányában viszont ezt a naiv elképzelést gyorsan fel kellett adnunk. Egyetlen megoldás maradt, a viszonylag költséges repülés. De ez sem volt fenékig tejfel, hiszen havannai indulással alig néhány légitársaság kínált továbbutazási lehetõséget a Karib-tenger különbözõ szigeteire.

Ráadásul a Cancúnban már tapasztalt játék kezdõdött megint elõrõl: Karib-térségen belüli szigetre csak akkor vásárolhattunk egyirányú repülõjegyet, ha elõtte felmutattunk egy, a kiszemelt célállomásról vissza-, vagy onnan továbbvezetõ második repülõjegyet. Elõször tehát a második repülõjegyet kellett kiválasztanunk. Ehhez elõre ki kellett találnunk, hogy a Kubából is elérhetõ repülõterekrõl mely légitársaságok milyen indulási idõpontokkal és milyen árak mellett indítanak járatokat a térség további szigeteire. A rengeteg variáció közötti csemegézés szélessávú internet birtokában még talán élvezetes is lett volna, a lassú és rendkívül drága netkapcsolat miatt azonban az egész procedúra kínszenvedéssé vált. A nap végére viszont sikerült egész olcsón megkaparintani egy Havanna - Kingston - Szt. Martin jegykombinációt. Tudtuk, hogy viszonylag kevés idõnk lesz az átszállásra, de vállaltuk a kockázatot. A következõ napokban pedig belemerültünk Kuba felfedezésébe.

Végül nem volt szerencsénk. Az Air Jamaica délelõtti járata Kubából már eleve késéssel indult, a jamaikai bevándorlási ügynökök kötözködése pedig csak rontott a helyzeten. Szerda délután négy óra lehetett, mire kiderült, hogy a Szt. Martinra tartó csatlakozást lekéstük, kártérítés nincs, a legközelebbi járat pedig csak pár nap múlva indul. Mire megkajáltunk és kifújtuk magunkat, be is esteledett. Mivel Kingstonban sötétedés után nem érdemes mászkálni, úgy döntöttünk, hogy a legolcsóbb szálláson, a reptéri váróban töltjük az éjszakát. Még a biztonsági õrökkel is lezsíroztuk, hogy az esti zárás után bent maradhassunk a székeken, megvárva a holnap kora reggeli (blöff!) járatunkat.

Gondoltam még járok egyet lefekvés elõtt, így elkezdtem szétnézni az épületben. Már csak az Air Jamaica munkatársai voltak a pult mögött, így velük elegyedtem beszélgetésbe. Egy óra múlva - legnagyobb meglepetésemre - egyikük felajánlotta, hogy ingyen bevisz a városba, és a házában vendégül lát bennünket az elsõ jamaikai éjszakára. Nem sokkal késõbb már hármasban robogtunk Kingston egyik elõkelõ külvárosa felé, ráadásul a rossz oldalon. A negyvenes éveit taposó srácról menet közben kiderült, hogy az Air Jamaica repülõgépeinek karbantartásával foglalkozik. Sofõrünk a zuhogó esõ miatt hosszúra nyúló utazást szakmai anekdotákkal színezte ki. Így tudtuk meg azt is, hogy a társaság egyik igazgatója állítólag még ifjú pilóta korában egyszerre nyolc abroncsot durrantott el azáltal, hogy a felszállás során hirtelen meglóduló utasszállítón satuféket nyomott...

Hazafelé menet még egy szupermarketbe is beugrottunk vásárolni. Kuba után egy ilyen áruház maga volt a mennyország. A polcok roskadoztak a színesebbnél-színesebb termékektõl, volt friss zöldség és gyümölcs, még Snickers csokit is találtam. Komolyan mondom, alig akartam hinni a szememnek. A régi idõk emlékére és Mókus Tomi barátom tiszteletére még az alábbi üdítõt is betettem a kosárba.

Toma márkájú jamaikai üdítõital - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Szállásadónk házához érkezve még a kertben termett furcsa méretû és formájú, ámde hihetetlenül zamatos banánból is kaptunk egy kis ízelítõt.

Jamaikai banán - nézze meg nagyban is!
Forrás: Szabadlábon

Sajnos a felajánlott szoba tartogatott néhány kellemetlen meglepetést, de legalább tiszta ágy volt benne, ami nekünk - abban a pillanatban - tökéletesen elég volt.



Hozzászólások
Fác mondta [2008.11.12. 20 óra 20 perckor]:

Szeva!

Leugrom a Sparba, megnézem, hogy nálunk kapható-e Toma :)
Továbbra is élvezettel olvasom az írásaidat. A legjobbakat, üdv Szilvinek is, a spanglival meg csak módjával!




Ha mondandója van...










Melyik a hét hatodik napja?